Gálvölgyi Shock: a rettegés paródiája

Megnéztem volna még korunk izaurájaként, rózsagyurijaként, vagy akár a forevörjáng vágópistaként (nem beszélve a szűnni nem tudó lelkesedéssel “kislány a zongoránált” éneklő Koós János feledhetetlen figurájáról), de a mi Gálvölgyinknek nincs többé kedve viccelődni. Ő most –  roppant eredeti! –  fasizmust, Horthy-rendszert vizionál, rémes világról beszél, s itt beláthatjuk: egy ilyen világban nincs helye a tréfálkozásnak. Egy-két pisikaki poén azért belefér az ő Heti Hetesében, mert azt az átkozott rezsim is elviseli, ahol Jánosunk összekacsinthat a humor örökzöld nagyágyúival.

A színész a Magyar Narancsban arról vall, “elképzelni sem bírta, hogy még egyszer előfordulhat ebben a világban, amiről ő csak olvasott annak idején. Hogy a Kossuth téren egy fölemelő tüntetésen állnak az emberek, mert valaki tűrhetetlen módon elzsidózta magát a parlamentben, noha onnan negyven méterre épül az 1944-es Kossuth tér, épül a Horthy-rendszer.”

János, engedd meg nekünk, hogy azonosulva a te érzékeny mivoltoddal, magunk is megdöbbenjünk azon, ami itt zajlik. Mi több, megosszuk veled, hogy mi már jóval hamarabb elképedtünk, egészen pontosan amikor az általad körülírt szélsőjobboldali párt képviselője még sehol nem volt, de már oly sokan fasizmust kiáltottak az első narancsos ciklusra: és – valódi demokrataként –  szinte mindenkire aki abban bízott.

Ki gondolná, hogy ezzel az elcsépelt, szakállas trükkel a te mindig up to date reflektáló lényed is azonosul, s oly világot fest maga köré, amit parodizálni sem érdemes? Mert hát itt van előttem Kovács Lacibá (egykori MSZMP, majd MSZP) képe, amint a 2002-es választások sűrűjében, meg-megfiatalodva és a werberi tréningnek eleget téve, messiásként járja az országot, emberfejnagyságú vörös szegfűvel a kezében, hogy e szavakkal úton-útfélen megnyugtassa a diktatúra rettenetében élő magyar állampolgárt :”már csak pár nap, és önöknek soha többé nem kell félniük”. Most sírjak fel, hogy  “nem ezt ígérted László, én még mindig félek!” (Netán az Erzsébet-híd lábánál szabadságért kiáltó, szemüvegén Bajnaiék Együtt 2014 mozgalmát visszatükröző TGM lelkesítő szavaiba kapaszkodjak? )

János, az a szomorú, hogy a még fantomfasiszták elől menekülő Kovács Laci bácsi víziói bezony testet öltöttek: s jól látja a te fűzfalelked, hogy lett itt egy politikai formáció, ami megnyilvánulásaival olykor valóban megengedhetetlen hangnemet üt meg. Mondjuk ki: fasisztoid. Anélkül, hogy mélyebb történelmi összefüggésekbe bocsátkoznánk, egyezzünk meg abban, a fasiszta gondolkodás az eltérő vélemények erőszakos elnyomását, kirekesztését feltételezi. Így hát valószínűsítjük  hogy mélyen megérintették mivoltodat a gyakorta felbukkanó, megengedhetetlen stílusú kereszténygyalázó publicisztikák is a sajtóban, vagy például Kertész Ákos magyargyűlölő megnyilvánulása, ami még akkor is csúnya fasiszta kijelentéshalmaz, ha többes szám első személyben szólt az író.

Azt is engedd meg János, hogy tisztán láthassuk téged, mint nyitott szívű szabadgondolkodót:, akit egészen biztosan az sem hagyott nyugodni, hogy mindannyiunk Gyurcsány Ference (exkormányfő, aki manapság köztéri tüntetések kedvenc hőseként ismert)  egy egész országot vert át, s izgága mosolyával végül bevallotta, hogy tulajdonképpen reggeltől estig ámította népét. Te mint a demokrácia letéteményese, kizárt dolog, hogy ne rendültél volna meg hasonlóképp e történéseken, csakúgy mint a mai szélsőjobboldali balhékon.

Szép világ lehetett a pályád vörös ködben úszó első egy-két évtizede, a kultúra magasiskolája,  amelyben a történelemhamisítás, a cenzúra, s a művelt rétegek elnyomása vállalt program volt. Persze érthető, hogy neked, aki megélted e szerinted sem könnyű időszakot, az rémálmaidban még vissza-visszaköszön. Éppen ezért nézzük el neked, hogy némi fáziskéséssel korrekt képet festesz : “Mintha az lenne a cél, hogy az agymosás révén az emberek minél hülyébbek legyenek. Mert annál könnyebb az orruknál fogva vezetni őket” – állítod.

De hagyjuk inkább a poénkodást, ez most nem a Húgyos Jóska-sztori: szimplán ciki 2013-ban ezt az agyoncsépelt, szánalmas dumát nyomatni, diktatúrát kiáltani a világba, elnyomó rendszerről beszélni, hülyíteni, bosszantani a hazáját szerető embert, s mindezzel tényleg megteremteni a melegágyát a rettegett barna időknek. Újíts, János!

Amíg sikerül, itt egy kis közelmúlt-idézés: Tereskova, mint veszélyes másként gondolkodó rutinszerű leszerelése egy kis kaki-pisi poénnal (ITT!), nagyágyúk módjára…