Folyton magyarázkodnom kell, hogy nem vagyok drogos kommunista – ⅔.hu

 

 

  

Jó fizetés és politikai elhivatottság – leginkább ez motiválja az ellenzéki médiában dolgozó fiatalokat. Legalábbis azokat, akik hisznek a Soros-tervben; számukra teljesen természetes, hogy az újságíró kiszolgálja az idegen nagyhatalmak és ellenséges erőközpontok érdekeit.  A kevésbé elkötelezettek próbálják korrekten végezni a munkájukat, már amennyire a politikai és ideológiai elvárások ezt megengedik. Viszont nekik is meg kell küzdeniük azzal, hogy a másik oldal következetesen drogos kommunistának és prolihergelő kútmérgezőnek nevezi az ellenzéki újságírókat, egy lapon említve őket a lejárató cikkek íróival. Négy fiatal újságíró mesélte el nekünk, hogyan néz ki belülről a Nyílt Társadalom Alapítvány irányította média.

Az Abcúg.hu riportjával ellentétben mi – a ránk jellemző patriarchális fallokrácia jegyében – négy (legalábbis születésekor még) férfit kérdeztünk meg arról, milyen érzés, ha mindenki drogosnak, homokosnak és másokat kirabolni akaró kommunistának tartja őket, pusztán azért, mert a haladó médiában dolgoznak. Alább ezeket az esettanulmányokat olvashatják.

Károly (37)

Károly nem az a tipikus pályakezdő fiatal, későn kezdett el dolgozni, mivel jómódú szülei sokáig támogatták. Konzervatív, fideszes beállítottságuk ellenére nem próbálták meg lebeszélni, amikor ő, az ének-zene-filmesztétika szak elvégzése után úgy döntött, nem lép be a mókuskerékbe, nem fog valamelyik multi budapesti leányánál call-centerezni, hanem elmegy világot látni, élményeket gyűjteni, más kultúrákat és embereket megismerni. Károly húszas és kora harmincas éveit vándorlással töltötte, Spanyolországban málnát szedett egy román buszos csapattal, Haitin az Orvosok Határok Nélkül szervezetnek segített önkéntesként tolmácsolni, Kanadában orvosi célú marihuána-ültetvényen dolgozott, ő mérte ki és töltötte meg a zacskókat, Honoluluban pedig egy bennszülöttek életét bemutató kamaradarabban játszotta a hódító szerepét. Később India érintésével, ahol meditált és kiöregedett szarvasmarhákról gondoskodott, Marrakeshbe költözött, hogy ősi, már elfeledett arab gyógyászatot tanuljon. Innen az arab tavasz idején kellett távoznia szülei nyomására, és hazaérve azzal szembesült, hogy nem akarják többé eltartani. Ekkor, bár szüleit nagyon szereti, örökre meggyűlölte azt a fideszes fasiszta mételyt, ami őt, ezt a remek, egyedülálló és megismételhetetlen személyiséget rabszolgának kényszeríti. Manapság egy főként fővárosiak által olvasott online portálnál dolgozik, ahol főként a közösségi tulajdonnal és a tudományos marxizmus legújabb nemzetközi fejleményeivel foglalkozik. Emellett rendszeresen publikál az izraeli apartheidről, amiben nagy segítségére vannak a külföldön, főleg az arab világban megismert barátai, akik – bár egy részük sajnálatos módon odaveszett a nyugati megszállók és a szír diktátor elleni nemes küzdelem során – jól rálátnak a közel-keleti helyzetre és ráadásul objektívek is. Mérsékelt kommunistának tartja magát, rokonaitól például nem venné el a vagyonukat, de a szülei szomszédaitól mindenképpen. Szerinte igazságtalan, hogy mennyi hátrány éri azokat az életben, aki személyiségüket fejlesztik munka helyett és élményeket gyűjtenek pénz helyett. Állítása szerint csak módjával tekinthető szerhasználónak, bármikor abban tudná hagyni, különben is, 10 millió alkoholista fasiszta országában nem neki vannak problémái. A férfiak közötti szerelemről csak annyit árult el, hogy sok mindent kipróbált már az életében, de alapvetően a nőket kedveli és egyszer szeretne majd családot is alapítani a kommuna után, amiben ma él, de természetesen kiáll az LMBTQRSTVXZY mozgalom összes betűjéért.

Hanna (29)

A sokszínű, sokrétű szociológushallgató lány egyetem mellett foglalkozik újságírással. Közismert tudós-művészfamília sarja, ami bármikor lehet vidéki kisértelmiségi családi háttér, ha a cikkeiben érdekében áll ilyen formában hivatkozni rájuk. Hanna aktivista múltja közismert. Már középiskolásként állattelepek előtt tüntetett, aztán jött a vonathoz láncolós Greenpeace-Amnesty korszak, melynek keretében életében a legközelebb került egy igazi férfihoz. Ramónnal, a borzasztó családi körülmények közül érkező latínó sráccal évekig levezelett, mielőtt a kirekesztő fehér hetero texasi hatóságok könyörtelenül belefecsekendezték a szexi és öntörvényű karamell-szabadsághős jól kiérdemelt méregkoktélját. Azóta Hanna új értelmet talált életének, és főként pornó- és szexellenes aktivista lett. Állandó rovata mára alportállá nőtte ki magát, és még a (férfi) főszerkesztők is rettegnek tűpontos leleplező írásaitól, amelynek állandó céltáblái a toxikus hetero maszkulinitás és a férfipornó káros hatásai a érzékeny női lélekre. Az életben persze egészen más, mint cikkei alapján gondolnánk. Vidám, bohókás szemüvegkerete, pajkosan lányos színösszeállításban pompázó kecsua szőttesei és kendői boldogságot kölcsönöznek a kommunista szerkesztőségek vörösesszürke hétköznapjaiba. Hanna életcéljai közt az egyenlőség megvalósítását, valamint a nők szexuális szerepének megváltoztatását tűzi ki a két legfontosabb célnak. Már többször nézett hátulról út mentén strichelő szerencsétlen nőket, amint mindenféle autókba ülnek be, kéjsóvár és őket árucikknek tekintő perverz férfiak mellé. A dolog annyira magával ragadta, hogy könyvet is készül írni a témában. Nem dőlhetünk ugyanis hátra addig, amíg hazánkban is érvényesülnek a Nyugat-Európában már üdvösen megjelenő trendek! – jelentette ki nekünk imponáló magabiztossággal. Két felnőtt ember önkéntes alapon csakis akkor dönthessen saját testét illetően, ha én és a hozzám hasonlóan gondolkodó barátnőim erre társadalmi előjogaik révén áldásukat adják! – írta körül azokat a célokat, amiket el akar érni újságíró-aktivistaként.

András (41)

András kisgyermekként is vonzódott az egyenruhához, és apukája hivatása is predesztinálta későbbi munkakörére. András el se tudta képzelni, hogy Orbán Magyarországán egyszer csak ürgebőrbe varrt CIA-üzeneteket kell dekódolnia egy telefosott búvárruhában elmerülve a Duna közepén egy Enigma-készülék segítségével, azonban mikor ez megtörtént vele, úgy volt ezzel, hogy ez is választott szakmájához tartozik. András az orbáni Magyarország legtájékozottabb bűnügyi újságírója, egyszerre dalolnak neki románok, szlovákok, ukránok és oroszok, keleti és nyugati szolgálatok, és neki bizony fecseg az alvilág. András azt azonban nem tudja eldönteni, hogy ő használja-e a forrásait, vagy a forrásai használják fel őt. Ez egy spygame – fogalmazott –, egy rejtélyes és misztikus világ. Van belépési korlát is persze, egy lepattintott dosszié ára 5-800 ezer, attól függően, kell-e további kapcsolatokat mozgósítanom a hiteles dezinformálás érdekében. András azonban elégedett választott szakmájával. Figyelj, nagypályások között te is igazi nagypályás lehetsz! – mondta el lapunknak.

Marina (24)

Marina orosz-bolgár-baskír-palóc származású, Viharsarokról érkező kishölgy statisztikai adatokat vizualizál egy népszerű ellenzéki újság internetes felületére. A középiskola után költözött fel Pestre, itt értette meg először, hogy nem elég, ha pusztán munkából akar megélni, hiszen a társadalmi felelősségvállalás viszi igazán előre a dolgokat. Marina eredetileg konzervatív nevelésben részesült, apukája kántor és osztrák pedofil, anyukája óvónő és alkoholista. Marina sokáig küzdött az obszesszív-kompulzív személyiségzavarral, ami miatt általában naponta 16-szor mosott kezet. Akkor szakadt el nála a cérna végleg, amikor Orbán Viktor véreshurka-szaftos kötényben nyilatkozott Békéscsabán a kolbászfesztiválon. Marina szerint ez vérlázító, nem egyeztethető össze az európai értékekkel, megalázza és porba tiporja az egyetemes konzervatív értékeket. Marina a hittan csoportban is elkötelezetten Orbán-ellenes nézeteket vall, ráadásul ott elfogadják, hogy 2 éve nőként él. Ennek ellenére hangsúlyozza, hogy ő igazából konzervatív, ami leginkább a tárgyak megszokott, élére állított helyén tartását jelenti. Transzvesztitaként természetes, hogy érdekelnek a társadalom problémái, főleg gyűlöletbüncselekményekről írok. Szerintem nincs is többség, az egy társadalmi konstrukció, aki a többségre hivatkozik, az embereket fog égetni! – árulta el nekünk legbelső indíttatását, ami erre a pályára húzta végül. Marinát borzasztja az a férfiuralom, amit a ciszmaszkulin, ciszheteró kormány a hozzá hasonló lányokra erőszakol, akik épp emiatt nem merik felvállalni magukat. Emellett Marina vegán, élete párja pedig egy menhelyről örökbefogadott kutya, akit korábbi gazdája egy villamossín alól szedett ki, vak és folyton behugyozik.