Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Valahol mindig érteni véltük a jobbikosok lelkületét. Nemes indíttatásból fakad az a követelés, hogy a komcsi-libsi bagázs kerüljön rács mögé. Esetleg Gyuriferi egy standup műsorba, azok úgyis elég szarok többnyire. Vagy standup műsorba a rács mögött a reggeli szemléhez. Ők viszont nem értették kételyeinket, és csúnya, megalapozatlan konteónak minősítették ama feltételezésünket, hogy a Jobbik ruszki és/vagy iráni köldökszöszt szippantanak, gyanúsak a kapcsolataik, a kapcsolataik kapcsolatai meg pláne. Rühelljük mi eléggé Sorost, de annyira nem, hogy Putyint vagy Ahmedinezsádot tekintsük megmentőnknek. Erre a válasz mindig csak annyi volt, hogy hát ez CIA-s meg moszados propaganda.
Az első és legkomolyabb bizonyosság KGBéla ügye. Persze az avatott szemnek már az első róla szóló adatok kellő alapot adtak arra, hogy szovjet-moszkovita kémnek tekintsük, de efölött nyilván elsiklott az egyszeri jobbikos tekintete. Dezső András az Indexen – bármilyen fájdalmas is ezt elismerni – kiváló sztorit rittyentett ebből. Nem csak az információ mennyisége és minősége tekintélyes, de komplett krimi-novella lett belőle. Aznap nem is futott nagy nézettséggel a Columbo.
Az első magyar James Bond-sztori D-209-et illeti, a másodikat pedig egy jobbikos szolgáltatja nekünk. Ezt a történetet ugyanis nem lehet cáfolni, annyira átlátszó. Csak a bigámián nem értjük, miért van a világ közvéleménye felháborodva. A romantikus szocialista elképzelések szerint – melyeket szerintünk klinikai értelemben vett idióták találtak ki – a kommunizmusban nő-és vagyonközösség van. Lehet ez akár fordítva is, ha a nemi egyenlőség kívánalmával egészítjük ki.
Pedig KGBéla előtt és nélküle is voltak már intő jelek arra, hogy a Jobbik orosz sercintések gyűjt, majd állítja össze belőle saját nyálát. Emlékszünk, amikor Gaudi-Nagy a Krím Oroszországhoz csatolását követelte? Mindenki tudja rólunk, hogy nem fogunk felugrani az OSI-vonatra, amelyik lelkesen parádézik az ukrán nácik mellett, de ugyanígy nem gondoljuk, hogy magyar érdek lenne a Krím Oroszországhoz csatolása (más kérdés, hogy az ellenkezője sem feltétlenül az).
Aztán itt van ez a konferencia, amit szintén a Jobbik szervez amcsi fajvédőkkel és orosz nemzeti bolsi nagymenőkkel– meg Duginnal, akinek a magnum opusa egy szakavatott barátom szerint a nagy nyálverés ellenére is lapos fos.
Az egész ruszkinyalás a szemünk előtt zajlott. És ez nem biznisz, nem rideg üzleti érdek, hanem ideológiai azonosság. A Jobbik az élő példa arra, hogy lehet annyira irracionális módon utálni az amerikaiakat és Izraelt, hogy az ember oroszok és iszlamisták bréje felé kezdjen el tapogatózni. Emlékszünk, amikor Gyöngyösi Marci az izraeli-magyar kettős állampolgárok „kiadását” kérte? Miért nem a román-magyarokét? Pedig a román vagy szlovák titkosszolgálatnak – hiszi a jobbikos vagy sem – komolyabb melója lehet határon innen, mint az izraeli vagy amerikai kollégáknak. Amint kicseréljük az izraelit románra, mindjárt nyilvánvalóvá válik a fonák helyzet, meg a Jobbik általános hülyesége.
A Jobbik KGBéla ügye után aligha követelheti magának hitelt érdemlően a „nemzeti” jelzőt, akár elengedik a kezét, akár nem. Béla tevékenysége ugyanis, még akkor is, ha az inkább „EU-árulás”, semmint hazaárulás, egy idegen ország érdekeinek szolgálatát jelenti – ami minden, csak nem „nemzeti”. (Még mielőtt: igen, ha valaki ugyanígy amerikai titkosszolga, arra is ugyanez a verdikt vonatkozik.)
Minden konteós megérzésünk, gyanúnk a Jobbikkal szemben beigazolódott. Ezek után elég nehéz volna megbízni bennük. Ők is a szovjet romantikát képviselik, mint a balnyikok, csak másképpen.
Lesz, lesz lesz, csakazértis lesz,
Sajóbábony orosz város lesz, lesz, lesz!
