Azért mindig van olyan dolog, amiről csak utólag tudom meg, hogy el sem tudtam volna képzelni, és mégis megtörtént. Ilyen Gyurcsány „Gitározó” Ferenc, aki a DK tisztújításán felszólalása előtt csapott kék színű hangszerének húrjaiba.
Tulajdonképpen szerencsésnek is mondhatták magukat a termékbemutató helyett inkább a DK-s pártgyűlés választó nyugdíjasok, mert talán életükben először láthattak élőben vellanygitárt, ami az ő korukban még a nyugat fegyvere volt az aczélos szocialista agysejtek ellen, és félni kellett tőle. De lám, mára Feri is meg meri fogni. Ez itt már tényleg a nyugat…
Amit viszont rögtön feltűnt, de a nyuggereknek valószínűleg nem, az éppúgy következik Gyuriferi habitusából, mint megtévesztett hívei rajongásából. Feri ugyanis nem átallott haknizni, mégcsak véletlenül sem találta el a ritmust, meg az akkordokat sem váltogatta, viszont olyan surdásan táncolt, amit meg megszoktunk tőle. Minket ezzel már nem lehet becsapni. A legújabb Teletubbies-t utánzó pártlogó mellett Gyurcsán ezzel a mutatvánnyal kivánta kifejezni azt, hogy föl kell rázni ezt az országot, ami már nem is kurva, hanem inkább szerethető, de mindezt ne olyan sírvavigadósan csináljuk, hanem vidáman, önfeledten.
Számunkra viszont csak annyi jött le, hogy Feri éppannyira ért a kormányzáshoz, ahogy a gitározáshoz, viszont riszálni továbbra is szereti magát nagyközönség előtt. És kifejezetten örül, hogy van egy párt, aki alkalmat teremt erre a számára… Viszont egy országot nem lehet erre kényszeríteni, és örülünk, hogy ilyesmi nem jutott eszébe akkor, amikor valamilyen téridőgörbületnek köszönhetően miniszterelnök lehetett.
Az emberiség nevében kérünk, Feri! Tedd le a gitárt!