Falak és hidak

 

 

  

Őfelsége Trump nem lazít és ennek köszönhetően a haladó világ mostanában a zaklatott lelkiállapot különböző formáival tanul meg együtt élni, és erről a zaklatott lelkiállapotáról természetesen nem mulasztja el rendre tájékoztatja a világot az olyan – a klasszikus jelzőt hamar kiérdemlő – produkciókkal, mint a meglepő helyeken való artikulálatlan üvöltés és a különböző – amúgy velük szimpatizáló – üzletek kirakatainak szétverése. Dekorációként meg ott van a zászlóégetés, ami minden demokratikus tiltakozás elmaradhatatlan kelléke lett mára, mintegy megidézve Novák Előd és Orosz Mihály halhatatlan lelkét.

Noha még korábbi sérelmeik is dolgoztak bennük, az igazi gyászmunkába pedig belekezdeni se volt idejük. Az Egyesült Államok frissen beiktatott elnöke elkövetette a legnagyobb bűnt, amit csak lehet, időlegesen bezárta az USA-nak nevezett bevásárló- és jógaközpont kapuit néhány országnak csak jókora jóindulattal nevezhető koszfészek polgárai előtt, plusz odakent egy kövér fikát az irániak radiátorára.

Részemről az egyetlen kérdésként az merült fel, miért csak hét ország? Mert azt korábban sem értettem, milyen megfontolásból telepítenek tömegével olyanokat az USA-ba, akik életük során többször hallották az “el fogjuk pusztítani Amerikát!” üzenetét, mint a “nem látta valaki, hova lettek a kecskéim?” kérdést. A szerencsésebbjét még a közoktatásban töltött rövidke évek során informálják erről a kötelességéről, a többieket a helyi imám világosítja fel róla napjában ötször.

Kitérő. A világ számtalan mohamedán többségű országában mindössze 11-ben létezik olyasmi, mint vallásszabadság. A többiben a finomtól a szélsőségesen erőszakos represszió a nem mohamedánok osztályrésze. Persze legyünk korrektek, a finom elnyomásnak számtalan módja van és a nyugati civilizáció országai sem mentesek az ilyesmitől, csak ott ugye többnyire nem a keresztényeket nyomják el, bár előfordul az is. Svájcban például nem lehet mecsetet építeni, máshol nem kajabálhatnak a müezinek, Ásotthalom meg önmagában egy mohamedán rémálom. Szóval a “finoman elnyomó” államokat nyugodtan ki lehet venni a képletből. Ezek egyébként többnyire az Indiai-félszigeten túli országok, melyek mindig is lazábban álltak a vallási és erkölcsi kérdésekhez, noha manapság – a mohamedán újjászületés fennkölt pillanataiban – ez is változni látszik, elvégre sosem késő rájönni, hogy a szomszéd legyilkolásánál nincs kedvesebb tevékenység, különösen akkor, ha még meg is jutalmaznak érte. A súlyosan elnyomó országokban viszont az a helyzet, hogy jelentős részükben állampolgári kötelesség is a más vallásúak háborgatása, agyonütése, kecskéiknek és feleségeiknek elrekvirálása, nem pusztán szorgalmi feladat. Ezzel csupán arra szerettem volna célozni, hogy a morális pánik parancsa sem ad védhető választ arra a kérdésre, hogy mi a búbánatért kellene nekünk (és az amerikaiaknak) ezekből az országokból az optimális nulla darab ember per évszázadnál többet beengedni a saját otthonainkba – mínusz üldözött kisebbségek. Nyilván akkor Szaúdi Arábia inkább orosz vadászgépet venne, de ez megint más történet. Kitérő vége.

Most Őfelsége Donald Trump, a nyugati civilizáció elpusztítója, a transznemű mellékhelyiségek megnyomorítója átlépte a vörös vonalat. Ez a vörös vonal egyébként a libnyaf egyik kedvenc toposza, a mi Orbánbasink körülbelül hetente lépi át. Majdnem olyan gyakorisággal, mint ahogy megbukik, ugye legkésőbb 2011-ben, mert az IMF… Mindegy… Ez a vörös vonal most éppen az az elnöki rendelet, amelyben átmenetileg leállította a kételyre okot adó forrásokból táplálkozó humánerrőforrás-importot, ami a bírálói szerint hatásában közelíti a transzatlanti rabszolgakereskedelemnek véget vető, 1815-ös bécsi kongresszus hasonló rendelkezését. A kor emberijogi aktivistái persze akkor sem mulasztották el felhívni a figyelmet a Kelet-Afrikában már deponált tízezrek elkeserítő helyzetére, de hát a fehér ember már csak ilyen szívtelen.

Irak, Irán, Jemen, Líbia, Szíria, Szomália, Szudán. Mi a közös bennük vajon, azon túl, hogy mohamedán országok? A legfontosabb az, hogy ez a hét ország szerepel az Obama adminisztráció kezdeményezte törvényben, amely a terrorizmus által leginkább fertőzött országokat sorolja fel és amelyekkel szemben időlegesen – elnöki rendeletben (!!!) – beutazási korlátozásokat lehet elrendelni. Tehát nem azért cseszett ki az ebből a hét országból érkezni szándékozókkal Trump, mert a hangok a fejében ezt súgták neki, hanem mert erre volt lehetősége a törvény szerint. Amint a kongresszus módosítja a törvényt, a többi Amerikával szemben ellenséges, polgárháborúk és vallási fanatizmus dúlta ország is rá fog kerülni a listára, melyekből egyáltalán nem, vagy csak szinte lehetetlenül szigorú feltételekkel lehet az Egyesült Államok területére lépni.

És ez miért fáj bárkinek is?

Hogy a nemzetközi libnyafinak miért fáj, arra van egy egészen nyilvánvaló magyarázat: akkora sikerszériában vannak, hogy mindentől hisztériás rohamot kapnak, amit Donald Trump tesz, vagy csak gondol rá a liftben. Velük ne foglalkozzunk most, ők amúgy is legfőképpen a mi szórakoztatásunkról igyekeznek gondoskodni (l. #bulika), ha éppen nem ott véreznek, ahol szoktak.

Sokkal érdekesebb kérdés, hogy a mohamedán világ min szívta fel magát ennyire? Közismert, egy átlag mohamedán sok szempontból még egy college liberal aktivistánál is több safe place-szel, trigger warniggal bugyolálja be magát. Ha rosszindulatú volnék, fogalmazhatnék úgy is, az iszlám a kard és a mimózalelkület vallása. Pedig Trump megválasztásával és az amerikai izolacionalista gondolat erőre kapásával nem várt történelmi esélyt kaptak arra, hogy végre megmutassák a világnak, többre is képesek annál, mint amit manapság mutatnak magukból. Mutassák meg, hogy ők a córdobai omajjádok, nem a szudáni mahdi örökösei! Ugorjon a jemeni puma, irigyelje őket az egész világ! De akár be is zárkózhatnak, kedvükre megvalósíthatják középkori társadalmukat. Vagy kísérletezős pillanatukban elővehetik a pánarab szocializmus sikertörténeteit. Nem fogja őket holmi demokráciaterjesztés címszó alatt senki bombázni.

Ha meg az amerikaiak nem terjesztik náluk a demokráciát, akkor nekik se kell magukat terjeszteni Amerikában. Ahogy az Egyesült Államokba belépni nem alapjog, úgy az arab világba sem. Win-win, mindenki szépen hazamegy és önmegvalósít a kedvére. Egy gyenge pillanatukban még akár falat is emelhetnek a beszivárgó, olajipari munkát kereső jenkik ellen.