Ezek szerint már nem is annyira gáz Moszkvába szaladgálni

 

 

  

„A nacionalista konzervatív Orbán Viktor győztes Fidesze és a Vona Gábor vezette szélsőjobboldali Jobbik, miközben kárhoztatja a Nyugatnak szerinte morális csődjét, különböző hevülettel odaáll a moszkvai befolyási övezet mellé, és élharcosává válik az eurázsiai uniónak.”

Néhány hete még ez volt a leggyakrabban leírt mondat Magyarországról a nemzetközi értelemben vett fejlettnyugati sajtóban. Nyilván a „tekintélyes nyugati lapokban” megjelent elemzések forrásainak többsége a hazai kunbélák szokásos köréből kerültek, így a Le Monde hivatkozik a Political Capitalra, a die Zeit Hellerágnesre, ésígytovább…

Azóta lefolyt némi víz a Donauban és a folyásiránnyal párhuzamosan Merkel kancellárasszony is hazánkba érkezett, ahol a szokásos körökön túl (illiberális szóhoz mitteccik szólni?) ismét előkerült az EU-Eurázsiai Unió közös piaca, a háborúmentes kiegyezés Putyinnal, és – újszülötteknek és liberálisoknak meglepetés – beszélt az orosz energiahordozók nélkülözhetetlenségéről.

Ez három olyan téma, melyekért Orbánt konkrétan karóba akarták húzni pár hete.

És Merkel itt nem állt meg. Mai hír: Az EU külügyi biztosa üdvözölte a Németország és Franciaország vezetőinek tervezett kijevi és moszkvai útját. Fel van adva lecke, eddig úgy tudtuk az európai értelemben vett ballib sajtótól, hogy bárki, aki Moszkvába utazik, vagy fogadja Oroszország vezetőit, az Putyin pincsikutyája. Aki párbeszédről beszél az megalkuvó, a nyugati „értékrendszer” elárulója. Aki orosz szénhidrogénnel üzletel, az meg maga a megtestesült illiberalizm.

Izgatottan várjuk Tallián Miklós dolgozatát a HVG-ben a látszólag megoldhatatlan publicisztikai problémáról, elvégre se Merkelt, se Hollandet nem lesz egyszerű lepincsikutyázni…