Expendables – Bokros-Bajnai-Fodor

Végre kisimíthattunk egy újabb redőt a homlokunkból: Bokros Lajos is megalapította a saját pártját, ami speciel konzervatív-szabadelvű lesz. Ez Bokros esetében olyan evidencia, mint egy közepesen ismeretlen amerikai szociológusnál a Halmai Gáborral folytatott intim alkotmányjogi elmélyülések (köhécs) után a magyar demokrácia-hiány bírálata. Már csak Kupa Mihálynak lenne időszerű leszerződnie a régi tesztoszteronhőseink közül és foroghat az Expendables. A nosztalgikus, könnycseppekkel áztatott főhajtás a klasszikus, 90’-es évek kasszasikerei elkúrásai előtt.

Úgy tűnik a 2014-es választás a kismillió önjelölt és új-generációs puhapöcs mellett a nagypapakorú, fénykoruktól a zsé-kategória legaljáig süllyedt muszklibajnokok visszatérését is elhozza, akik most újra a frontvonalba állnak és befeszített bicepszekkel fenyítik meg a taknyos fidesznyikokat. Bokros, Fodor és elvkortársai végre már nem csak egy-egy humoros cameo szerepre ugranak be, mint 2010-ben, hanem immár teljes jogú harcosként durrogtatnak, robbantgatnak.

A forgatókönyv persze nem túl bonyolult. Kell néhány balliberális macsó a hőskorból, akik a „Megkeresni, elkapni, kinyírni” jegyében elnyomnak néhány frappáns kétsorost és alapítanak egy szatellitpártot, amelyet rendkívül meglepő módon a kormánnyal szemben pozicionálnak és az Orbánék ellenzékének táborát gyarapítják. Ez volna a koncepció, amitől az összes fideszes terroristának húgyfoltos lesz a burnusza, mert az öreg politikus nem vén politikus és itt az ideje rehabilitálni azt a szakértelmet, amivel olyan kibaszott messze jutottunk, mikor még A-listás politikusként villogtatták kidolgozott felsőtestüket a parlamentben. Aztán meg ugye a marxista vallás szerint a mennyiség idővel átcsap minőségbe és akkor egy főre jutó ellenzéki pártok számában világelső Magyarországra csak megérkezik a történelem vége és lesz itt minden, ami egy liberális demokráciában szép és jó.

Bokroshoz azért nem árt némi CGI feljavítás, mert anélkül igen nehéz lesz eladni őt konzervatív-szabadelvű szakaszvezetőnek. Oké, mi is emlékszünk rá, meg el is mesélte a Metropolis összes alsónadrágotdiktafont kívül hordó újságírójának, hogy a 80’-as években lefordított egy konzerv szerzőt és mindezt rendíthetetlen bátorsággal álnéven még publikálta is, de ez úgy önmagában még lófasz. Ettől még nem lett se szabadelvű, sem konzervatív. Mi meg nem áruljuk el neki, hogy mitől lesz valójában az, mert akkor a végén megjelenne a golfklubunk szivarszobájába és és kérne egy gint a minket legyező indiai szolgától. Azt meg nem szeretnénk, így inkább csak tovább röhigcsélünk rajta.