Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
A koronavírus szörnyű járványa mostanában érdekes mellékhatásokkal jár. Ilyenkor mintha világossá válna, hogy valójában ellenzéki honfitársaink sincsenek jó véleménnyel saját vezetőikről, sajtójukról, sőt, a világnézetükről sem. Természetesen a világért sem szeretnénk viszályt szítani most, amikor összefogásra van szükség. Ilyenkor kell hát a lehető leghatározottabban felhívni tévelygő ellenzéki embertársaink figyelmét arra, hogy dr Miniszterelnök Úr Operatív Törzsének utasításait betartani nem egyszerű ajánlás, hanem az élet!
- Igazából olyan jó most, hogy van a Orbán. Bevallom neked, hogy a szocikkal meg úgy általában az ellenzékkel most sokkal nagyobb szarban lennénk! 🙁
Igen? Akkor miért is szavazgatsz folyton rájuk? - Tényleg undorító, amit mostanában az ellenzéki sajtó megenged magának. Mit képzelnek ezek? 🙁
Érdekes, de ahogy van valami tétje a dolgoknak, egyből nem tetszik nektek se ez a nyegle, kotnyeles, semmihez se értek, de mindent tudok stílus. - A gazdasági hatások máris érzékelhetők. Orbán akciótervénél sokkal jobban is lehetne! 🙁
Na, ha egy valamiért nem aggódom, az az, amikor dr Miniszterelnök Úr gazdasági bajokat orvosol. Bármit áldozzunk be a gazdaságból, mert a válsághelyzet elmúltával a zseniális Fidesz öt perc alatt felvirágoztatja, de sajnos holtakat még ők sem tudnak feltámasztani, szóval most bármilyen iparág pusztuljon nyugodtan, csak a veszélyeztetett csoportok éljék túl! - Aggódom, hogy Orbán a járvány örvén katonai diktatúrát fog bevezetni! 🙁
Én nem aggódom. Mások nyolc évesen a Kisherceget olvasták, én meg közben katonai diktatúra bevezetéséről ábrándoztam. Mellesleg, nézd csak az első pontot! - Jól csinálják, de lehetne sokkal jobban is, ahogy nyugaton! Sok-sok teszttel!
Jól csinálják, de még mindig nem elég jól. Letesztelnéd negatívra a sok vírusgazdát, akinél nem mutat ki semmit a teszt, és jól körbeutaztatnád őket az országban. Bravó.
Biztos az Operatív Törzs a hülye. - Kijárási tilalmat, azonnal! Mindenki kint lófrál!
Nem látom, hogy mindenki kint lófrálna, kijárási tilalmat meg majd akkor fognak elrendelni, ha azt a döntéshozók a szakemberek javaslatára jónak látják. - Nagyon örülök, hogy utolsó leheletemmel még haza tudtam jönni. Ebbe a csodálatos kis országba, ami igazából a hazám.
És amiről a facebookos posztjaid utóbbi 10 évét átnézegetve mintha nem lettél volna ennyire jó véleménnyel. Csak egy kis válsághelyzet kell, és egyből testvériségért kaparod az ajtót. Már az is önmagában jófejség tőlünk, hogy egyáltalán karanténba hazajöhetsz… - Síelni voltam, de tuti nem kaphattam el, szóval felesleges házikaranténba vonulnom.
Te olyan hülye vagy, hogy még a román pópa kanalát is megnyalnád. Békeidőben más a helyzet, de most kalitkában lógatnálak ki két hétre valami kurva messzi helyen, hogy magadon kívül senki másra ne jelents veszélyt.
vhogy senki sem parázik már az 1x használós cuccok miatt 🙂
Tényleg fura, hogy a drága, kedves “mindenki elmenekült Magyarországról” a csodálatos fejlettnyugati egészségügyi, szociális, gazdasági rendszer helyet a mi kis diktatúránkat választják.
A ballibeknek nyugaton kellene igénybe vennie az orbáni diktatúra elöl, a korszerű XXI. századi egészségügyi intézményekbe elmenekült magyar orvosok szolgáltatásait.
Aki meg ott van maradjon is ott.
Namond! A hozzászólásod dijazva.
Kösz, elfogadom.
A patkányok menekülnek haza a kurva jó nyugati hajóról.Ha eddig jól éreztétek magatokat távol akkor maradjatok is ott.
BotmixerKatalint ne engedjék “segíteni”, főleg mentősökhöz, de amúgy sehova, mert abban köszönet nem lehet. Ezt a nyilasbolsifasisztát megint kiképezték valahol, hogy az egészségügyi intézményből aljaskodjon kifele.
DE,de, de.
Osztályra, irániakhoz, minél több pasihoz.
Ahogy az előttem szólók és a korábban magam is írtam, szeretem ezt a szelektív magyartudatot. Azokét, akik a multikulti és jó fizetés árnyoldalait tapasztalva osonnak vissza, és azokét is, akik most, hogy nyugaton ott a dögvész, utána meg a káosz várható, felfedezték, a mindenhol jó de legjobb otthon betegnek lenni magyarságukat.
Mióta eszemet tudom, vagyis még az átkosban is azt hallottam a Hofi szavait idézve az “oda-vissza magyaroktól”, hogy a világon mindenhol jobbak az emberek, az ellátás, az infrastruktúra mint itthon, és lenéztek minket, akik “kalandvágyból” itthon maradtunk.
Sokan itt a mi gondoskodásunkra hagyták idős szüleiket és dobbantottak, felvették az új ország állampolgárságát és a gyerekeiket már nem is tanították magyarul. Sokakat ismerek akik ezt teljesen természetesnek veszik, hogy a rokonaik, az ország, a tanárok felnevelték, kitanították őket, az átkosban még diplomát is ingyen kaptak, és ők már egy olyan országnak dolgoznak, gyarapítják, akiknek szintén nem merül föl, hogy könnyű és erkölcstelen elcsábítani szegényebb nemzetek kiművelt emberfőit, és így befektetés nélkül némi fizetési többletért ingyen kapni képzett munkaerőt.
Aztán eljön a nyugdíjkor, miután mi az ő szüleiket gyógyítottuk, eltemettük, az ilyen kis ügyes az egymilliós nyugdíjával felvásárol elszegényedett magyarok kényszerből bagóért eladott házait, kiglancolja és pöffeszkedve képünkbe röhögve hazatelepszik. S minden alkalommal éreztetve e buta földhözragadtakkal, hogy itt az ő nyugdíjából úri módon meg lehet élni.
S most hogy ki fog derülni, bármilyen javakat szereztek, bárki után mosogattak, miközben köpködtek hazafelé a rossz oktatást és kevés fizetést, diktatúrát zászlóra tűzve, ők mindig is idegenek maradtak bezzegországaikban, és egy muzulmán migráns is előbb fog gyógykezeléshez jutni mint ő, aki egész életében a bezzegek olcsó cselédje volt.
Itthon meg elvárja, hogy a buta, élhetetlen itthon maradottak adójából felépült kórházakban, magánkórházakban előjogaik legyenek mert többet ő tud fizetni, mint azok akik az országot addig is működtették, amíg ők “okosan” gyarapodtak.
Lehet, hogy visszamenekülve pillanatnyilag megint jól járnak ezek a bezzegnyugatonmindenjobbak, de mikor nyugat lenullázódik, és égnek a városok az ottani polgárháborúban, számíthatnak arra, hogy az első amit megszüntetnek, az a visszadisszidált kelet-európaiak nyugdíja lesz…
Az a nagy jogbiztonság és multikultis egyenlőség a 7 cikkelyezéssel egyetemben rövidesen csak múltbéli szép álom lesz, és mi még örülhetünk, hogy megint egy ilyen gondoskodó “diktatúrában” élhetünk, ahol még a külföldöt gazdagítókat is hazahozzuk, ha kérik, és nem hagyjuk, hogy a határainkon kuncsorogjanak bebocsátásért…
Kedves Naprózsa,
Teljes mértékben egyetértek minden szavával [ismét… 🙂 ], akár én is írhattam volna (ha ilyen jól össze tudnám szedni gondolataimat).
Ráadásul ez bármilyen megközelítésben igen nehéz téma, hiszen bármelyikünknek lehet(ne) egészen közeli hozzátartozója, rokona, ismerőse akit azért nem szívesen ítélne el – még így gondolatban sem. Szerencsére nálunk, a családban ilyesmi nem áll fenn, de bizony csak hajszálon múlott – ezt mesélem most el illusztrációként a tőlem telhető rövidséggel:
Nagyobbik fiamnak, mint oly sok más hasonló korú “kelendő” munkaerőnek felkerült az önéletrajza egy nemzetközi “fejvadász” cég adatbázisára (jelenlegi munkahelyére évekkel ezelőtt így lehetett jelentkezni), s bizony nem egy “megkeresés” érkezett azóta. Ezeket általában rendre figyelmen kívül hagyta, de bizony pár éve olyan ajánlat jött (angol kisváros, szakmába vágó – speciális IT – munka, kiemelt fizetés és juttatások, biztos jövő, etc.], amin komolyan kezdett gondolkozni (nejével együtt), olyannyira, hogy pár nap után még előttünk is feltárták a “nagy lehetőséget”, és érezni lehetett, hogy igencsak billegett a menni-vagy-maradni mérleg.
Végül úgy nyilatkoztunk (mi “öregek”), hogy ez az ő életük, mi nem akadályozhatjuk meg az ő karrierjüket, meg a – pillanatnyilag egyértelműnek látszó – ANYAGILAG JOBB sorsot, aztán majd évenként néhányszor ők is jönnek, meg talán egyszer-kétszer mi is meglátogatjuk őket (ha betegek lesznek olykor a kicsik, majd jön az idegen – paki, vagy kínai, olasz – bébiszitter), aztán néhány év múlva már egyre kevésbé ismernek meg minket unokáink, míg végül hamarosan már csak angolul tudnak visszaköszönni az egyre rövidebb Skype-beszélgetések alkalmával.
Átgondolták, majd napokon belül lemondták az ajánlatot, aztán – nem utolsó sorban az egyre sűrűsödő muzulmán terrorcselekmények mind gyakoribbá válását követően – soha többet nem került szóba semmilyen kinti munka.
De akkor, ama bizonyos ajánlat felbukkanásakor bizony igen kevésen múlt, s azóta is egy-egy riasztó angliai hír hallatán újra meg újra eszembe jut az egész történet: vajon most mi lenne velük (velünk)?!
Kedves Lupus,
az, hogy valaki elfogadja ami adatott neki és megpróbálja a legtöbbet kihozni belőle, az mentalitás kérdése. Ha valaki születésem előtt megkérdezte volna, hogy fiú, avagy leány akarok-e lenni, rávágom, hogy lány biztosan nem, mert annyi biológiai hátránya van. Ha valaki meg azt kérdezte volna, hogy bezzegnyugatra születnék-e rávágtam volna, hogy naná.
Viszont annak ellenére, hogy a szakmám okán hét országból kaptam idők során munkaajánlatot, a néhai férjemmel eszünkbe se jutott, hogy itt hagyjuk szüleinket, s “messzeringó gyermekkorom világát”, s bizony ez valami betegség lehet, de ha csak kidugom a nagylábujjam az országhatáron, máris honvágyam támad, s el sem tudnám képzelni mikor az olimpiákon megszólal a magyar himnusz, valahol belül ne sírnék-e ha kényszerűségből bezzegmáshol élnék.
Ha mindenki a könnyebb utat választaná, akkor megszűnnénk és nem lenne hova hazatérni bajban, magányosak lennénk bárhol ezzel a fura okos, érthetetlen anyanyelvünkkel, ami másféle gondolkodást eredményez mint a többi népé.
Bár nem ítélem el, ha valaki a könnyebb életet választja, nekem megremeg a hangom a szózatnál, hogy “itt élned, halnod kell”. Csak azokra haragszom, akiket nem kényszerít senki elmenésre, mégis mikor megkapják a szakmájukat, diplomájukat, és huss úgy hagyják itt ezt az örökké sanyargatott kis országot örökre, hogy vissza se néznek. Akik nem adnak semmit vissza abból amit szülőföldjüktől kaptak, gyerekeiket idegennek nevelik, és még köpködnek is vissza.
Aki elmegy, de tapasztalatot szerezni és dolgozni, nem nyugdíjasként jön vissza, azokkal sincs bajunk, csak azokkal akik más országot építenek, mindent jobbnak hazudnak ott, ha meg visszalátogatnak, úgy viselkednek mint egy dölyfös főúr. Szakmám során sok ilyennel találkozom, akik odakinn semmire sem vitték, itt meg elvárnák tőlünk mint a “Veréb és madár” c. filmben a hasraeső hódolatot.
Kedves Naprózsa!
Tökéletes összefoglalása a helyzetnek.
Nekem ugyan nincs facebook profilom, de akiknek van mutatták nekem egy két éve, hogy ezek a külföldre “menekült” munkavállalók miként győzögetik egymást és önmagukat, hogy milyen jó helyen is vannak ők ott a bezzeg nyugaton.
Most pedig amikor baj van, akkor lehull a lepel, kiderül, hogy az annyit kritizált magyar egészségügy az esetleges hibáival együtt is sokkal jobb mint a fizetős Holland vagy Német stb.
Igen, kedves Molnár József, ahogy Ön látja önigazolást gyártanak sokan, akik nagy vágyakkal kimennek, aztán azzal szembesülnek, hogy odakinn mindig idegennek számítanak. Én nemcsak hallomásból ismerem az ilyeneket, hanem nagyon sokat életből is. Lehet érezni a nagyképű dicsekedésük mögött jó esetben némi bűntudatot, rosszabb esetben pótcselekvésként kivagyiságot. Több olyant is ismerek akik leereszkedve jöttek megmutatni nekünk, hogyan kell nyugati módra vállalkozni, és azt tapasztalták, hogy az átkosban irigykedő szolgalelkű hajlongással ellentétben manapság már nem várta őket a magyarság mély hódolattal, megalázkodással, s végül visszacuccoltak új hazájukba.
Köszi jó cikk!
Az egészségügyi vészhelyzet, a kapcsolódó rémhírkeltés és indokolatlan remény keltés kezelése minden ország belügye.
Más országoknak, az UNIÓ Intézményeinek kuss van, akkor is ha náluk nincs vészhelyzet.