Élet az Orbán után

 

 

  

Botka László felvetése jogos! Kell valami vízió, nem lehet csak az összefogással foglalkozni!

Kell valami vízió, hogy mi lesz a Nagy Győzelem után, amikor a hetedik angyal is megfújja a harsonát, és a csillagok kétharmada a földre hullik, és megégeti a szavazók kétharmadát (értelemszerűen azt a kétharmadot, amelyik a Fideszre szavazott), és eljön a Márki-Zay Péter sárkányfejű lovon, amelynek a farka skorpióéhoz hasonló, és megöl mindenkit, akinek a homlokán rajta van az Orbánbasi jele, vagy a nevének száma…

Na igen ezt tudjuk kívülről, de hogy utána mi lesz? Mert erről viszonylag keveset hallani. 

Az ismert prófécia ugye azzal zárul, hogy leszáll az égből a Mennyei Budapest, ahol nem lesz többé Nap, mert a Greta Thunberg Fúziós Erőmű fog világítani éjjel és nappal, de ennél többet nem tudunk meg a posztorbaniánus korszak hétköznapjairól. 

Tehát elcsitult a Nagy Háború, a barikádok már csak füstölögnek a város utcáin, fákon a felakasztott fideszes képviselők teste már ernyedten lóg, mint Gréczy Zsolt szerszáma… az utolsó atombomba is már csendesen feleződik, és ott állnak a Hősök tanácstalanul, kezükben zászlóval, és megkérdezik Fekete-Győr Andristól, mint rangidőstől, hogy „és most mi lesz?”

Persze hosszú még az út odáig, de nem árt jó előre tudni a választ, hogy egy ilyen történelmi pillanatban ne kelljen improvizálni.

Íme hát a vízió:

Az első feladat az új államszervezet kiépítése. Legjobb, ha hatalmat az ószövetségi időkben jól bevált módon a bírák fogják közvetlenül gyakorolni. Természetesen a bírák függetlenek lesznek mindentől, de kiváltképpen a valóságtól.

Aztán, ha felállt az új közigazgatás, először is át kell nevezni az utcákat és a tereket, ez a legfontosabb. Legalábbis, ha a legutóbbi rendszerváltásra visszatekintünk, így 30 év távlatából, ez volt benne az egyedüli valóban sikeres mozzanat. Nem kell megelégedni a Göncz Árpád városközponttal, hanem tovább kell menni! Például a Bikás Park lehetne majd a jövőben Vona Gabikás Park. A Széchényi Lánchidat pedig átnevezzük Széchényi Pridehíddá, ugyanis a túlterhelés elkerülése végett azt a jövőben kizárólag az LMBTF-emberek, azaz leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek és földönkívüliek használhatják. A hármas metrót pedig dél felé meghosszabbítjuk a Gyurcsány Ferenc Nemzetközi Repülőtérig.

A Városligetben (akarommondani Karácsony Parkban) zajló megkezdett építkezések kérdését sem felejtjük el. Végülis már egyszerűbb befejezni mint visszacsinálni, de, összekötve a kellemeset a hasznossal, ezeket az épületeket kórházzá kell áttervezni. A Puskás Stadionból pedig látványkórházat fogunk kialakítani, ahol a nemátalakító műtéteket lehet majd a lelátókról megtekinteni, és onnan fogja azokat közvetíteni a királyi televízió. 

Másrészt, az új kormánynak fontos feladata lesz leállítani a Paksi atomerőművet, és az összes alkatrészét visszaszállítani a Szovjetunióba, az utolsó neutronig. Az épületében pedig nyugati mintára kiállítóteret, közösségi központot és gyakorlópályát lehet kialakítani, ahol Greenpeace-aktivisták biztonságos körülmények között gyakorolhatják majd, hogy hogyan kell egy atomerőművet elfoglalni. Ezzel azonban még nem vagyunk készen, a zöld országhoz nem elég az atomtól megszabadulni, a fosszilis energiahordozóktól is függetlenné kell válni, mindenekelőtt a Barátság vezetéken érkező orosz gáztól, amelybe diktatúrát kevernek, hogy ezzel mérgezzék meg a magyar fogyasztókat. 

Az új ország energiastratégiája (a galambszar-újrahasznosítás mellett) az USA-ból mobilneten keresztül érkező olcsó cseppfolyós palagázra fog épülni, amely a földgázzal szemben nem szennyező, sőt nem tartalmaz diktatúrát, hanem pont hogy demokrácia van benne. És ami megmarad, azt mi fogjuk továbbítani ellentétes irányban a Barátság vezetéken a Putyin Utáni Szabad Oroszországnak, na persze jókora felárral. 

Nem kerülhető meg a déli határon a kerítés kérdése. Ennek a sorsa egyértelmű: Az Isztambuli Egyezmény törvénybe iktatása utána a kerítés bűncselekmény lesz, amely ellen a rendőrség feladata lesz fellépni.  A kerítés felszámolása után a keletkező több száz kilométernyi drótot pedig felajánljuk az EU-nak Lengyelország körülzárására.

Természetesen a hatalomváltás után az ország külpolitikáját is gyökeresen meg kell változtatni. Első külpolitikai feladat lesz a szomszédainkat sújtó trianoni trauma megfelelő – tárgyalás útján való – rendezése. Ennek során igyekezni fogunk a történelmi határoknak megfelelően például az Északi-középhegységet Szlovákiának, a Tiszántúlt pedig Romániának átengedni (figyelve arra, hogy Szeged megmaradjon!!!)

Távlati perspektíva pedig az ütközőállami lét helyett a nyugati orientáció megvalósítása. A könnyebb kormányozhatóság érdekében az országot először is lekerekítjük, majd Sopron körül 180 fokkal elforgatjuk. (Ez utóbbival mellékesen a Barátság-vezetékben való ellentétes irányú gázáramoltatás problémája is megoldódik!)