Várakozásainknak megfelelően bolydult fel a haladó világ a Trump-Orbán találkozó hírére. Az emésztést elősegítendő, rögtön kirendelték az aktuális ellenzéki messiást, Márki-Zay Pétert, aki magával vitte kicsi hadapródját, Kész Zoltánt. A függetlenobjektív média azonnal diplomáciai nagyüzemről kezdett delirálni, amit az érintettek sem tagadtak, és párhuzamokat vontak az amerikai elnök és a magyar miniszterelnök illiberális légyottjával.
A volt messiás a jelenlegi messiással állítólag fontos illetékesek beszélgettek a Külügyminisztériumban nagyszerű és tüzes tárgyalásokon, akiket az oknyomozó, mindig kíváncsiskodó, közszereplők veséjébe látó médiamunkásokhoz meglehetősen méltatlanul egyszerűen csak külügyi képviselőként vagy tárgyalópartnerként emlegetnek a mértékadó objektív sajtóban. A meseszerű történet cselekménye kimerül a szokásos lózungokban, a két neves, Magyarországon világhírű mozgalmár az itthon monomániásan ismételgetett, meglehetősen primitív vádakat adta elő a rájuk állítólag kíváncsi hallgatóságnak, meg Orbán személyiségéről érdeklődtek, hogy lehet-e benne bízni. (Erre megdöbbentő módon nemleges választ adtak.) A történethez alátámasztásához pedig mindössze egyetlen képet mellékeltek bizonyítékként, ami a fenti részleteket balladai homályban hagyta.
A büszkén megosztott képen mindössze annyit látunk, hogy Márki-Zay és Kész kissé elárvultan, a fantáziátlanabb élménygyűjtő turisták közkedvelt pózában áll a fényképezésre korlátozottan alkalmas telefon objektívje előtt, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának halljában. Mellükön az előzetes regisztráció nyomán belépést nyert hétköznapi látogatók kitűzőjével, mögöttük ápolt bukszusok és néhány vigyázat, csúszós feliratú sárga háromszög,
Nem éppen az a megszokott protokollfotó…
Az üzenet nem más, minthogy ugyanazon a napon, amikor Orbán Trumppal spanolt, az ellenzék legfontosabb, legkomolyabb képviselőit a külügyben kérdezgették, felkészülve a lehetséges kormányváltásra. De mégis, az egésznek inkább olyan hangulata van, a Facebookra kirakott parlamenti látogatói napijegynek azzal a kísérőszöveggel, hogy #kicsimmel látogatóba Orbánnál.
Persze nem kételkedünk benne, hogy valódi tárgyalásokat is folytattak a fővárosában. Megszokott dolog, hogy bizonyos megbízók és tartótisztek néha magukhoz rendelik a megbízottat, és beszámolót kérnek tőlük, mire is ment el a rengeteg pénz, de legfőképpen miért mindennemű eredmény nélkül. Mert értik ők, hogy nehéz az élet, de április 8-ára nem ezt ígérték, nem ez volt megbeszélve.
Ha az ember kap egy puskát, hogy lőjön vele rénszarvast ebédre, akkor ne kifogásokkal és egy félvad répával térjen haza!
Szóval a hódmezővásárhelyiek megnyugodhatnak, Márki-Zay nem vett rakétarendszert, annak ellenére, hogy az amerikaiak közismerten megkérik az árát a vendéglátásnak, például a román miniszterelnök egy fotóért cserébe dupla áron vehetett hadiipari szemetet a tengerentúlról, de ez legyen az ő privát problémájuk. Sokkal fontosabb, hogy Dumb és Dumber helyett miért nem a létező és látható ellenzékiek képviselői mentek Ámerikába kamuzni? Oké, Ferit a sportként űzött hobbija miatt valószínűleg már Frankfurtban leteszik a gépről, de pl. Hadházy hol maradt? Félt, hogy megverik, mint legutóbb, amikor számot kellett adnia egy testület előtt a sikereiről?
Hát ilyen az, amikor nemcsak ellenzékiből, hanem ügynökből is harmadosztályú jut egy országnak.
? DUMBO and its DUMBER.?
Két kobor szerencsétlen alak, csak a vándor batyú hiányzik a hátukról, hogy csak menjenek, menjenek de ne is tárjenek vissza.
elárulták a hazát?
3 éve diplomáciai körúton voltam az USA-ban. A Capitolium-ban biztonsági, pénzügyi és élelmezési kérdésekről folytattam tárgyalásokat. Partnereim a biztonsági őr (ne vigyek be svájci bicskát), a jegypénztáros (3 dollár 20 cent a jegy) és a caffeteria kiszolgáló (hideg a hasábburgonya, sok a ketchup) voltak. A konfliktusokat is bátran felvállaltam (pl. megsimogattam a Kossuth szobrot a teremőr rosszallását kockáztatva). Ezután a Fehér Ház kerítésénél újságírókkal találkoztam (ők is fotózták az épületet, mint én). Ezzel – minden bizonnyal – tartalmasabb és eredményesebb diplomáciai utat teljesítettem, mint (fél)Kész Zoltán és Márki-Zay(os) Péter.
Ja, majdnem elfelejtettem, szelfiztem a TRUMP Tower előtt az 5. sugárúton, New Yorkban.
“azonnal diplomáciai nagyüzemről kezdett delirálni”
Na, ez is olyan “nagy siker”, mint amikor az össze-és elgányolt Honfoglalás c. filmet
kivitték “Ámerikába”, és itthon előadták, hogy mekkora nagy sikerük volt. Igen.
Valamelyik kis sufniban, 100 kint élő, hazaszerető magyar között.
Messziről jött ember azt mond, amit akar.
Aki “fogadta őket”, nem engedte magát velük együtt fotózni, még egy szelfi
erejéig sem?
Nahát!
:-DDD
” Hadházy hol maradt?”
Elgurultak a likas zoknijába gyűjtött dollárjai.
Különben is, ahogy elnézem, az USA külügyminisztériumának halljában nincs kanapé,
ahol éjszakára meghúzhatná magát.
Tutiblog = Der Stürmer
Méghogy harmadosztályú – a magyarországi ellenzék a seggét verné a földhöz örömében, ha elérné a harmadosztályt. Annyira még nem vitték.
A tábláról még csak az hiányzik, hogy én vagyok a sülyedö Peti, a másikról meg, hogy én vagyok a bukott Zoli.
Továbbra is:
Ki kezdeményezte?
Ki szervezte?
Ki fizette?
Miből fizette?
Mivel mentek?
Hol laktak?
A gyagyás az angoltanárt magával vitte tolmácsnak!!! Hehehe!
A “tolmács” feje meg olyan, mint egy Down-kórosé az orvosi tankönyvekből…
Egyébként a tünetek (a teljesség igénye nélkül):
Középsúlyos vagy enyhe értelmi fogyatékosság
“Mandulavágású” szemforma
Az átlagosnál kisebb fej
Lapos tarkó
Kicsi száj, orr, fül
Elálló fülek
Alacsony növés
Különben, semmi baj a Down-kórosokkal, csak ne akarjanak képviselők, pláne tanárok lenni.