Dolgok, amik sosem fognak megtörténni 2017-ben

Egyre nehezebb haladó szakértőnek (azaz kárörvendő jósnak) lenni Magyarországon, mert most már évekre visszanyúló tendencia, hogy korábban elképzelhetetlennek tűnő dolgok valósulnak meg. Pedig nincs ebben nagy ördöngösség, mindössze annyi történik, hogy olyan kormány igazgatja az országot, amely akarja igazgatni, és tudja is, és nemcsak azzal törődik, hogy a szarból visszahozza a kormányzást (illetve a kampányt). Ezzel az amúgy viszonylag hétköznapi helyzettel sem tudnak azonban megbarátkozni azok a megmondóemberek, akik lubickoltak abban a helyzetben, hogy az általuk támogatott balos kormány mindent elkúrt, és ezért csúfolhatták a teljes magyarságot. 2017-ben is több ügyben zajlott az élet, épült-szépült az ország, amit hol artikulálatlan üvöltéssel, hol az üvöltéstől megfáradt, erőtlen gúnnyal próbáltak semmissé tenni a haladók, de mint annyi minden, ez sem sikerült nekik.

Nem fogunk tudni megrendezni egy vizes vébét

A magyarság genetikusan olyan alattvaló fajta, hogy sosem képes semmit elérni önerőből. Merjünk végre kicsik lenni, és ismerjük be, hogy nekünk a történelem árnyékos oldala való, ahova a történelemalakító népek rugdossák át a csak elnyomást érdemlő lúzereket. És mivel a magyarok oda tartoznak, sose tudnak megrendezni például egy igényes sport világversenyt. Minden sarkon botrányt szagoltak és főleg kiáltottak a haladó erők, akik a vizes vb előtti hetekben önmagukról rántották le a leplet a fékevesztett ellendrukkerkedésükkel. Már a később nemzetközi szinten is díjazott megnyitón is folyamatosan károgtak, és nem bírták ki magyarozás nélkül sem.

Nem fog elkészülni az új úszócsarnok, de ha mégis elkészült, akkor miért nem olyan szép épült fel a rendelkezésre álló két év alatt, mint amilyen az eredeti, hét évre vonatkozó tervekben szerepelt. Nem fog elkészülni a Margitsziget, aztán készen lett, és nem is akármilyen. Nem fog elkészülni a balatonfüredi mélygarázs, de szemtelenül, az utolsó pillanatra az is meglett. Káosz lesz a közlekedésben, meg fog bénulni a főváros, de kiderült, hogy Budapest simán elboldogul a terheléssel (a BKK hajójárataival kapcsolatos jóslatokkal már korábban csúnyán beégett a progresszív csapat, így ebbe csak kicsit mertek külön belekötni). Tönkreteszik a Városliget kitaposott fűből és hajléktalan hippikből álló, egyedülálló faunáját – rikácsolták a haladók.

A nyilván minden nagyvárosból kiűzhetetlen, koszvadt emberi roncsok ellenére is felülmúlhatatlan, lenyűgöző helyszín – gondolta a világ.

Drága az óriástorony, csakhogy később az év sporthelyszínének választották. Különben is, a kutyát se fogja érdekelni az egész, aztán mégis hatalmas turistatömeg lepte el két hétre a várost, és egyöntetű véleményként formálódott meg a látogatókban, hogy Budapest nagyszerű házigazda. A mindenkor Magyarország és a magyarok felsüléséért szorító haladó erők pedig olyanokba menekültek, mint hogy a szervezőbizottság székhelyének szánt épület tényleg csak a vébé alatt készült el, és a megnyitón volt egy pár másodperces hanghiba. És persze még a Róbert Károly körút megjavítását is vébéköltségnek írták, hogy ha a magyarok egy kicsit jól érezték magukat, és büszkék lehetnek valamire, legalább nyomassza őket, hogy kurva drága volt.

Sem az MSZP se a Jobbik nem csúszhat 10 százalék alá

Ez egyszerűen elképzelhetetlen! A jobbik nemzeti radikalizmusára elemi igény van a társadalomban, az MSZP pedig olyan mélyen be van ágyazódva a „lakosságba”, hogy egyszerűen nem történhet meg a 10 százalékos üvegpadló alá zuhanásuk. Aztán mégis.

Némely teljesen hülye baloldali éttermiségi szerint Magyarországon óriási az elégedetlenség, és ebből következően kíméletlen kormányváltó hangulat uralkodik.

Mindezt pont nem támasztja alá a kötcsei közép bal- és jobboldalán meghatározó pártok népszerűségi görbéje. Ha tényleg létezne komoly társadalmi elégedetlenség – forradalmi helyzet, ahogy TéGéeMtől Jámborandrisig bezárólag delirálják – akkor az olyan szélsőséges és radikális pártoknak, mint a kommunista MSZP (fizessenek a gazdagok) és a zsidók, cigányok után a nyugdíjasokat, az iskolázatlanokat is az emberiség ellenségeiként felmutató Jobbik, népszerű és vonzó választásként kéne megjelenniük a különböző közvélemény-kutatásokban. Hogy ez nem így van, az minden épelméjű embernek nyilvánvaló, de ilyesmivel sosem vádoltuk egyik szocialistát és újmúlttal rendelkező, néppártosodott jobbikost sem.

Bár nem látunk előre áprilisig, mégis megkockáztatjuk azt a kijelentést, hogy ha a jelenlegi tendenciák mind egyrészt, mind másrészt (vö. Török Gábor) így folytatódnak, akkor 2018-ban elbúcsúzunk a minket a rendszerváltozás óta kísértő szocialista párttól, és a Vona-féle, néppártosodott Jobbiktól is. Nem fognak hiányozni, de mivel a hülyeségből hasonló mennyiség áll rendelkezésünkre, mint homokból az araboknak, valaki biztos a helyükre fog lépni.

Nem oldható meg közlekedési káosz nélkül a metrópótlás

Amikor olyan pótcselekvésekbe menekül az ellenzék, hogy közlekedési apokalipszist jósol, az már tényleg a vég. A világ összes nagyvárosában vannak dugók, közlekedési fennakadások, és az, hogy jobb híján ilyesmit kényszerül a kormány orrára verni a baloldal, azt Tarlós Istvántól Orbán Viktorig mindenki joggal élte meg óriási dicséretként. Sőt mégcsak nem is megtörtént, hanem jósolt közlekedési káosszal kampányolt a baloldal és hű sajtója.

A jóslatokkal pedig az utóbbi hét évben legalább akkora sikereket értek el, mint a miniszterelnök-jelölti pályafutásokkal és a Népszabadság eladásával.

Hosszú időre a szemünkbe égett Horváth Csaba, amint éppen éppen arról értekezik a félig üres Váci út mellett, hogy elképesztő káosz bénítja a fővárost. A háta mögött az látszott, hogy mozgójárdaként követik egymást a kék buszok, gyors ütemben elszállítva a megállóban várakozókat. Csakhogy a vonal másik oldalán közvetítő Vujity Tvrtko valószínűleg nem akart betársulni Ingyencsabi soros égésébe, és felhívta a jégre tévedt disznóként küzdő MSZP-s kifutófiú figyelmét, hogy amiről beszél, az nem történik meg. Erre Horváth zavartan elkezdte elemezni a menetirányok forgalma közti különbségeket, nem számolva azzal, hogy a modern videós technika révén pontosan látszik, hogy a másik irányba is ugyanolyan eseménytelen olajozottsággal követik egymást a metrópótló buszok. Legalább a reggeli csúcsba mentél volna ki, Csabi!

Az Index nem kerülhet egy oligarcha kezébe

Már tavaly keringtek olyan pletykák, hogy a hihetetlenül független és tényfeltáróan oknyomozó Index a Jobbikot támogató Simicska kezébe kerülhet. A kategorikusan cáfolt információ végül valósággá vált. Gourmet módon csettint ilyenkor az ember a nyelvével, hiszen a korábban nagyokat vonulgató, antiszemita lózungokat hangoztató Jobbikot pénzelő Simicska tartja figyelmeztető mutatóujját az indexes lányok és srácok szerkesztősége felett. Van ebben egy finom báj, hogy a harcos Index sosem görbülő háta ismét egyenes maradhatott. A színvonalukon is látszik a sokáig tagadott tulajdonosváltás, még őszintébb és még tisztább cikkeket olvashatunk nap mint nap.

Trump nem mehet szembe a liberális értelmiség akaratával és sosem fogja elismerni Jeruzsálemet Izrael fővárosának

Trump megválasztása után két részre oszlott a haladó értelmiség. Az egyik, az egyszerűbb része simán nekiállt sikoltozni és azóta is csak üvöltözni képes. A másik, a kicsit magasabban kvalifikált réteg pedig abba menekült, hogy jó-jó, megválasztották, de úgyse fog semmi változni, hiszen a fékek és ellensúlyok kifinomult rendszere és a washingtoni elit úgyis megakadályozza az olyan őrültségeket, mint például a választási kampányában tett ígéreteinek megvalósítása: azaz a fal építése a mexikói határra, illetve az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe helyezése.

Hogy ez nem igazán így történt, vagyis megint nem jött be a progresszív éttermiség jövendölése, azon talán már nem is érdemes meglepődni. Csak vonjuk le egykedvűen a következtetést a jövőre nézve: Trump nemhogy kitölti a négyéves ciklusást, hanem újra is választják, aminek a végére a túlburjánzott fékek és ellensúlyok kívánatosra visszavágott rendszerére (ld. mocsárlecsapolás) éppen úgy nem számíthatnak már, mint a ma még a tenyerükből falatozó washingtoni elitre (ld. mocsárlecsapolás).

Nem maradhat a Fidesz a Néppárti frakcióban, és elindul a hetedik cikkely

2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016. Az évek, amikor Orbán Viktor végre tényleg megbukik/ott. Az idei évünk se volt kivétel és ez a remek sorozat nem maradt el. Miniszterelnök Úr szokásos brüsszeli jutalomjátékára már hónapokkal korábban megindult a felkészülés a ballib sajtóban. „Most idén végre tényleg!” „Brüsszel ezt most már nem tűrheti!” „A valódi konzervatívok most végre kizárják a néppárti frakcióból, ellehetetlenül, ezúttal tényleg elszigetelődik!” Szinte természetes, hogy ilyen önhergelés után rendkívüli dühvel reagáltak Miniszterelnök Úr szokásos, derűsen magabiztos stílusára.

A megszokott Guy Verhofstadt és a politikából fájóan visszavonult Daniel Cohn-Bendit után idén Gianni Pittella volt a dühös ember. A kis olasz annyira felizgatta magát, hogy jó volt nézni. Ha lett volna egy csőre töltött puskája, azt bizonyára Miniszterelnök Úrhoz vágja, mielőtt elszalad az ellentétes irányba. Sajnos ennek hiányában a végeredmény ismét borítékolható volt, így a Fidesz továbbra is a néppárti frakció ékköve, a hetes cikkely pedig sajnos élesedés közben befulladt, nem tudott elműködni. Biztos a csőben maradt, mint Volner János szerint az a valami, ami megbuktatja az Orbánt, illetve mint Volner János a rekettyésben, amikor Volner János csövében maradt valami, amikor megzavarta a fotós a titkárnőjével való időegyeztetést. Talán majd most, Lengyelország ellen végre sikerrel jár ez a nemes folyamat. Drukkoljunk nagyon, csak ezúttal nehogy pont doktor Miniszterelnök Úr mondja azt a VETO-t, amit áprilisban a CEU-párti tüntetők követeltek!

Ezzel a gazdaságpolitikával sosem fogunk kikerülni a bóvliból

Mint az köztudott, a helyes gazdaságpolitika megállapítása a baloldal privilégiuma, amire a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem díszoklevelei kizárólag őket hatalmazták fel. Minden olyan adat, ami a fenti tétellel ellentétben azt támasztja alá, hogy a baloldal rendre tönkrekúr mindent, a jobboldal pedig rendre növekedő pályára állítja az országot, kizárólag csak a Bokros-csomagnak, illetve szezonális hatásoknak köszönhetőek, valamint nem is fenntartható, meg amúgy is jönnek az alapjövedelmet termelő zöldrobotok. Ennek megfelelően, évről évre elemzői konszenzus volt abban, hogy Eltolcsy unortodoxiája nem vezet semmi jóra, örökké bóvliban maradnak az állampapírok, egyúttal arról sem voltak hajlandóak tudomást venni, hogy a magyar állampapírokat a nemzetközi hitelminősítő intézetek évek óta mesterségesen és tudatosan becsülték alá, hátha ezzel mégis visszatáncolásra kényszeríthetik az Orbán-kormányt az olyan bosszantó ügyekben, mint a magyar állampolgárok képviselete a nemzetközi nagyvállalatok profitérdekeivel szemben.

Mivel ez nem jött össze, valamint a piac mégis beárazta az állampapírokat, kénytelen-kelletlen érkezett a felminősítés, ami legalább akkora zavart okozott a haladó közgazdászok fejében, mint Havas kilógó pöcse az ATV vezetésében.

Nem lesz meg az egymilliomodik külhoni állampolgár

A 23 millió románnal karöltve érkező külhoni magyarok ismét odavágtak a Magyar Köztársaságnak. Elöntötték az országot, minden szabad munkahelyet és zsíros állást betöltöttek, ahogy ezt 2004-ben Gyurcsány elvtárs és társai megjósolták. Egyre erősebb a magyar-magyar szembenállás, a gazdaság a csőd szélén. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a riogatások szánalmas hazugságok, akkor a bagatellizálás és az elhallgatás lett az új fegyver. A baloldal legújabb kori történetének számos szégyenfoltja közül ez az egyik leggyomorforgatóbb, talán szimbolikus, hogy idén az egymilliomodik határon túli magyar is megszerezte a magyar állampolgárságot a 13 évvel ezelőtti eseményeket követően. Nehéz olyan országot keresni a világon, amely a saját nemzettársait próbálja egymás ellen hergelni minimális politikai haszonszerzés miatt. A magyar baloldalnak ez a bravúr is sikerült, a politikai nyereségük pedig nyilvánvaló.

Kinyitnak a lángosozók Balatonon, pedig mindenki külföldön dolgozik már

A Balaton nagyon gáz hely, gyakorlatilag nem működik, ráadásul drága is – tudtuk meg a 444.hu-ról –, értelmes ember már nem megy oda (kivéve például a 444.hu szerzőit és családjukat). Azok a milliók, akik nem az éhen halt milliók között vannak, már régen elmenekültek erről a szörnyű, élhetetlen Magyarországról. Köztudottan a legjobbjaink mentek el, így pincér, felszolgáló, mosogató, lángos- és halsütő sem jut már a balatoni üdülőövezetbe. Gyakorlatilag ki sem nyitott 2017-ben a Balaton, de ez nem is akkora baj, hiszen a magyar ember vagy az Adriára megy a Mészáros Lőrinc által felvásárolt, magyar tengernek csúfolt tó helyett, vagy a fantasztikusan fejlődő, román kézen levő Erdélybe, hiszen ott vannak már olyan helyek, ahol délelőtt enni lehet, délután meg inni (© Bede Márton).

Mindezekről a hozzáértő szakértői véleményekről mindössze egy jól körülhatárolható kisebbség nem vett tudomást: az a tömeg, amely tavasztól őszig folyamatosan megtöltötte a balatoni szálláshelyeket. Becsszó, mi is sokat gondoltunk ezekre az ország jósorsáért őszintén aggódó, józan hangokra, miközben Balatonboglár szépen felújított központjában fogyasztottuk az illedelmes, kedves pincér által felszolgált, ínycsiklandó steakünket.