Csaknekedkislány

 

 

  

A Fishing on Orfű utolsó meleg és száraz napján, vagyis csütörtökön, a csillagok állása, az aurák összegződése, a VIP-ben felszolgált pia minősége, a közönség hidegfrontot előző „most utoljára” érzése olyan kellemesen összegződött, hogy szokatlan módon minden fergetegesen sikerült.

Kora délután, hat órakor a Tiszavirág Nagyszínpadon a Pál utcai fiúk adott egy közmeglepetésre kiváló koncertet. A zenekar is meg volt lepve, a nézők is. A hat óra általában a zenekarok temetője, aki oda szorul, az vagy rétegzene szép sikerekkel két rendszerrel ezelőttről vagy annyira a karrierje végén van, mint Cicciolina. És valamiért nem merik neki ezt megmondani.

Ehhez képest szépen összejött a tömeg, jól szólt minden, az új számok is ültek, maradtunk volna még, ha nincs az a fránya fesztiválfegyelem. Biztos van arra valami képlet, hogy egy egyébként jó zenekar mikor jó s mikor nem, de tegnap a formula csütörtököt mondott látványosan. A PUF után a közönség szakértő része és én utánuk, átfáradt a Csaknekedkislány nevű formáció koncertjére. Könnyűzenei műveletlenségem mélységét jelzi, hogy még csak olvastam a nevüket, azt is talán a tavalyi programban. Mentségemre szóljon, hogy élőben sokkal jobban szólnak, mint felvételről. Amúgy már 2011 óta léteznek, nem tudom mennyire veszik komolyan ezt az egészet, de lehet, hogy pont az a jó, hogy semennyire.

Már tavaly megállapítottam, hogy a Fishing on Orfű látogatói alapján a nemzethalálról szóló hírek erősen túlzónak tűnnek. Az egy főre jutó bunkók száma szinte nulla volt, mint ahogy most is. A változás talán annyi, hogy most először találkoztam olyan fesztiválozókkal, akikről nem tudtam eldönteni, hogy ciszheterók-e. De miután többen közülük a Csaknekedkislányon ropták, megajánlom nekik a metroszexuális jelzőt.

A Csaknekedkislány felvételről egy decens zenekar, gitárzenekar vagy mi, amely nem ígéri meg a koncertélményt, amit majd nyújt. Talán ez a határozott eltartás a két jelenség között tartja őket a viszonylagos ismeretlenségben, amelyet nem érdemelnek meg.

Viszont élőben teljesen úgy tűnik, hogy arra használják a zenekarozást és számírást, amire az való, a csajozásra. Ez némileg megmagyarázza, hogy miért van az, hogy a határozottan „nőszkeptikus” szövegeket, ahogy az egyébként emberemlékezet óta szokás, a lányok üvöltik a legnagyobb átéléssel. A nemi különbségek ennyire nyilvánvaló elismerése manapság nem divat, hiába annyira egyértelmű, hogy ki táncol kinek. De ez az egyértelműség már „metoo”.

„Senki nem azzal van, akivel szeretne lenni”, ennél fájdalmasabb refrént nehéz találni, pedig ez a korszellem kiáltása, annak a világba üvöltése, hogy valami nagyon nincs rendben, mert volt idő, amikor sokan voltak azzal, akivel akartak lenni.

A „Falábú nő” című szám is csak a sok (kudarcos) szerelmi vallomás közül egy, amit a zenekar elkövet a kellemesen elmebeteg énekessel az élen, aki mezítláb (úgy nézem ez nála ez a motívum), ugrál egyébként. Tisztán emlékszem, hogy ez a mozgáskultúra a nyolcvanas évek végén még működött is.

Ebben az esetben is fel kell tennünk a kérdést, mire gondolt a költő? A költő a nőkre gondolt. Vágyakozva. Epekedve. Reménykedve. Sírva. Nevetve. Kisebbrendűségi komplexusokkal telve. Reménytelen dühhel. Egy kis szexre. Sok szexre. Mindenféle szexre. Csókolózásra. Évődésre. És arra (ebből kettő van), meg arra, meg arra, meg arra (ebből is kettő).

Szerintem még az örök szerelemre is gondoltak, csak nem tudtak róla.

Szóval el kell menni Csaknekedkislány koncertre. A nőknek segít dönteni. (Ez tanács a férfiaknak.)

Aztán visszamentünk Anna and the Barbies-ra. Pásztor Anna magánszámának mindig megvan a szükséges bája és ha van valaki aki egy jó napot is jobbá tud tenni, akkor ő az. Az a nő teljesen zakkant, de mégis konzervatív valahogy. Nem egy zakkant nő, hanem egy nő, aki élvezi, hogy zakkant. Meg tudta őrizni a nőiességét annak ellenére, hogy ezerrel önmegvalósít. Ritka az ilyen, becsüljük meg. Érdekes dolgokat élhet meg a férje. Ez egy jó érv egyébként a házasság mellett.

A végén meg Quimby. Azzal se volt semmi baj, de amióta szükségét érzik, hogy politizáljanak valahogy nem hiszem el az érzéseiket. A politizálást csak egyedül a Péterfy Borinak bocsájtjuk meg, mert ő szeret szexuális tárgy lenni. Most már az is valami konzervatív dolog.

Szóval ilyen egy jó nap a Fishingen. Ami megállítja az időt, hiszen jövőre is lesz legalább négy.