Boldog születésnapot, Őszöd!

Tíz éve tudtuk meg, hogy Gyuriferiék elkúrták. Hogy nyilvánvalóan semmit sem csináltak négy évig, hogy egyáltalán nem kormányoztak, miközben végighazudták az utolsó másfél-két évét. Hogy hazudtak „reggel, éjjel, meg este!”. De azt is, hogy a szocik szerint miről szól és miről nem szól ez a kurva ország…

Érdemes-e ezzel még foglalkozni? Van-e értelme felhánytorgatni a múltat, sírjukból kizavarni a politikai hullákat? A válasz egyértelműen igen! Mert egyrészről az újszülöttnek minden szakállás vicc új, másrészről az akkori politikai főszereplők most is szereplők; és végül pedig azért, mert minden, ami ezután történt, ma is valóság. Ma is velünk él. Tehát boldog születésnapot kívánunk Őszöd!

A beszéd ugyan a 2006. májusban megtartott zártkörű szocialista frakcióülésen hangzott el, Balatonőszödön, friss választási győzelemmel és a kormányzás folytatásának lehetőségével a szereplők zsebében, a hanganyag viszont csak szeptember 17-én került ki a nyilvánosság elé.

Hogy a két időpont közt mi történt, hogy ki vitte ki a sajtónak az anyagot, ki szivárogtatott, ki volt a hunyó az egész magyar történelmet megváltoztató ügyben – azt kábé annyira tudjuk ma, mint azt, hogy ki ölte meg Kennedyt!

Vannak valós szereplők, vannak áldozatok, bábok, akiket felhasználtak a nyilvánosságra hozatalban, és vannak elméletek, teóriák is százával. Mindenfelől, mindenféle. Még olyan is, hogy Gyurcsány önmaga segítette a nyilvánosságra kerülést, megszabadulva a múlt súlyos terheitől, készülve a valódi reformokra (lásd. az idevonatkozó érveket Vadai Ágnes: Az igazságbeszéd elmélete című életművéből!); illetve hogy még tovább csűrjük-csavarjuk: olyan konteó is napvilágot látott már, hogy Gyurcsány azért vitette ki az anyagot 2006-ban, hogy bedöntse ezzel a szocialista pártot és készüljön 2022-re… (lábjegyzet: Fetser János, Orosháza volt MSZP-s polgármestere)

De mindegy is, hogy melyik elmélet a valóság! Mindegy, hogy Szili Katalin, Szekeres Imre, Kiss Péter, Lendvai Ildikó, Puch László (mert mindegyiknek volt rá oka és lehetősége), esteleg az ügy Lee Harvey Oswaldja, azaz Rózsa-Flores Eduardo, vagy maga az őszödi rém, azaz Gyuriferi (mert neki is érdekében álhatott, bár jól láthatóan, ha ő volt, jól elszámolta magát!), vagy időutazó orbánisták, esetleg az ufók szivárogtatták is ki a beszédet – hisz ezt a személyt már nem (akár Kennedy gyilkosát sem) fogjuk megismerni – a lényeg, hogy nyilvánosságra került! És a beszéd, akár Frankenstein Lénye önálló életre kelt, elkezdve ezzel évtizedes törzsi táncát, évtizedes politikai viharokat keltve, meghatározva máig a magyar belpolitikát és az emberek ahhoz való viszonyát.

Másnapra aztán megváltozott a jövő. Egy odáig megjósolhatatlan alternatív politikai időszámítás kezdődött. A tüntetések, a székházostrom, a szemkilövetések, letartóztatások és minden olyan erőszakos, a jogállamiságot megkérdőjelező cselekmény, ami előtte minálunk 56 óta nem nagyon volt, máig fokozza a belpolitikai helyzetet. (Mert nemcsak a nemzetközi helyzet fokozódik!) Az őszödi beszéd kiszivárgása (kiszivárogtatása, ellopása, telepatikus átküldése – elméletfüggő!) a mai napig a magyar politikai törésvonalak, illetve azok súlyának alfája és omegája. Mondhatni azt is, hogy egy újfajta politikai időszámítás kezdete.

A szöveg nyilvánossága kerülése után minden másképp lett, már semmi sem maradt a régi. Az utódpárt és vele együtt az egész baloldal elvesztette a hazug módon magára aggatott „kompetens vagyok mindenben” illúzióját és természetesen a politikai, illetve a morális (ha egyáltalán volt ilyen) hitelességét. Szemben a Fidesszel, amely évtizedekre előre megtervezhette a NER-t, csak ki kellett várnia a következő választást, mert ha nem tett volna így, akkor a Hellerágnes-félék súgásának köszönhetően vélhetően puccsitának nevezte volna őket az európai liberális sajtó! De a választások után csak és kizárólag ők maradtak azok, akikről kellő számú mélyen tisztelt választópolgár hiszi el a kormányzóképességre való alkalmasságot. A Jobbiknak (szemben a MIÉP-pel, amely ugyan intellektuálisan erősebb volt, de nem jókor és jó helyen!) történelmi lehetőséget adott a felemelkedéshez. A baloldalt pedig, a következő évtizedre végleg hazavágta. És most, őszöd után 10-ben (öu.10.) is így állnak a dolgok.

A beszéd azonban nemcsak ara volt hivatott, hogy leleplezze a magyar politika Münchhausen báróját, hanem arra is, hogy a sorok között megbúvó, az országról alkotott kissé cinikus, de valódi szocialista értelmezést is kidomborítsa. Hogy miképpen gondolkodik egy szoci a saját kurva országáról! És ezek, a beszéd mainstream következménye mellett, legalább olyan, ha nem fontosabb dolgok! De sajnos ezekről kevesebb szó esik. Mert elnyomja a nyilvánvalóan hazudozó politikus lelepleződésének szenzációja.

Most viszont, a tízéves jubileum lehetőséget ad arra, hogy ezekről is megemlékezzünk! Nézzünk, szemezgessünk a születésnapi torta szeletek mellé egy-két ilyen „igazmondó elszólást”!

„A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai – amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni – segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib…ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni(?), azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni gyerekek, nem tudunk. Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen, hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva.”

Tehát a gazdaság szarban volt és Magyarországot leírták 2006-ra, nem pedig Pannon Pumaként hasított a világban, ahogy arról a szoci-szadesz kormány a nyilvánosság előtt hivatalosan is megnyilvánult. És az sem igaz, hogy a 2009-es csődöt a világgazdasági válság okozta volna, hisz mi már 2006-ra padlót fogtunk! Ehhez a hazugsághoz pedig olyan „trükkök százai” is kellettek, amiről a szoci képviselőknek, azaz a parlamentnek sem kell tudniuk! Értsd: a kormány költségvetési csalást követett el és ez tök természetes volt Gyuriferi szerint. Legalábbis egy ideig.

Aztán kevésbé ismertek azok a részek, ahol Gyuriferi azt állítja, hogy „a felső tízezer termeli magát újra közpénzen”, illetve a magyar iskolákban szegráció van. Azaz a korrupció rendszerszintű és az oktatásban jelen van a különböző esélyegyenlőség, illetve annak újratermelődése. HOPPÁ! Nem ezeket a vádakat emlegeti manapság Orbánék ellen a baloldali ellenzék, Gyurcsánnyal az élen?

„(…) az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama.”

De talán az egyik legizgalmasabb rész a kevésbé felemlegetett komponensek közül az, amikor Gyurcsány szarrá égeti az úgynevezett „baloldali szakértőket”! Akik ma is igyekeznek szakértőként fellépni és okoskodni az ATV-ben, vagy a G-nap óta a HírTV-ben is az Orbán-kormány ellenében. Mert aszondja:

„Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak (…) Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.”

Nahát, Surányi el szokta baszni a számolást… Ugyanez az értelmiség, akikről mint a haszontalanság mintapéldányairól szólt Gyuriferi, ma is az ország vezetésére vágynak, ma is a “számolás” képességének kizárólagos birtokosaiként beszélnek magukról. Semmit nem értenek.

És hogy a főszereplőnek is adjunk valamit ajándékba a beszéd kiszivárgásának tizedik évfordulójára, el kell ismernünk, hogy bizonyos szempontból nagyszerű képességekkel van megáldva. Igazi jóstehetség, valódi politika vátesz! Ugyanis imigyen szól 2006 májusában:

„Mi lenne, ha nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket.”

Azóta is ez történik nem? Egymás közötti faszakodás miatt tart ott a baloldal, ahol, nem pedig azért, mert csinált valami komoly, de vitatható dolgot.

És, így szóla Gyurcsány a próféták szavával: „gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek, igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt.” Habár ő a reformokra kiigazításokra megszorításokra gondol, mint ok a tüncizésre, de ha nem is ezért, végül mégis igaza lett. Voltak tüntetések… De egy jóslatában azonban tragikusan nagyot tévedett szegény „igazmondó hazug juhász” (TGM szavai szerint a hazugságról igazat mondó Gyurcsány!). A tüntetők „Előbb-utóbb megunják, hazamennek.” – vélte a Böszme akkor még…

Hát nem unták meg. Mint ahogy mi és a magyar választópolgár sem unja az őszödi beszédet. Ahogy tíz év után is eleven él a köztudatban minden klasszikussá vált és minden kevésbé ismert sora. Ahogy velünk él és befolyásolja ma is a belpolitikát a léte. Pedig még azt az ígéretet nem váltotta valósággá Gyuriferi, hogy a miniszterelnöki ténykedése után majd ír „kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról.” Talán a következő jubileumra…

Addig pedig énekeljük el közösen, tizedszer is, a boldog születésnapot! „Kell még valamit mondanom, Ildikó?”