Beszarás: Vona a filozófuskirály!

Pénteken söröztem néhány jobbikos és néhány nem-jobbikos barátommal. Pár korsó után megindult a bennfentes duma: „Vona Gábor megörült!” „Király akar lenni” „Buddhista vonalon mozog” „Belehülyítették az ezotériába.” „Küldetéstudata van” „Bárkivel összefog a hatalomért.” Na mondom: ennyi barmot egy helyen! Mindenki olyan „jólinformált”, hogy az már gyanús! Szokványos kocsmapolitikai műfaj ez. Nem is csodálkoztam, inkább szürcsöltem tovább a sörömet. „Akkor miét dolgoztok neki?” – szegezte a bennfenteseknek a kérdést egy nem annyira jobbikos fiú. A válasz, az esti részegség homályában elmaradt…

Másnap, másnaposan, bármilyen bizarr is: levettem a polcomról Vona legújabb könyvét. Fekete bárány, fehér holló. (2900 forintért, dedikálva, postán…) Már két hete, hogy olvastam, de nem sok maradt meg belőle. Sok-sok összedobált közhely, régi és új írások, pici zsidózás, pici ősmagyarkodás és öntömjénezés. Interjúk, beszédek – benne a szokásos jobbik tartalom: „Gyurcsány Orbán egy kutya”. Ezenkívül személyes vallomások és félelmek. A csernobili katasztrófa idején előjött kiütésektől, a portás munkája során fenyegető maffiától, vagy a tévében szereplő Tamás Gáspár Miklóstól. Küldetéstudat és hataloméhség. Az esti részegség zavaros gondolataiból azonban valami más is szöget ütött a fejembe. „Ezotéria!”. És lásd és olvasd: valóban! Eddig elsiklottam felette. De vajon honnan ered ez az álfilozófiai ezoterikus okoskodás, ami végigkíséri az egész könyvet?

Vona kedvenc filozófusai: Julius Evola és René Guénon. Mindketten a metafizikai tradicionalitás létszemléletének legismertebb gondolkodói. Minden értékes elméletük mellett, az előbbi, a Rudolf Steiner által alapított, ezoterikus-jellegű, lélekvándorlást hirdető antropozófia követője. Az utóbbi pedig egy iszlámra áttért katolikus filozófus, aki később Egyiptomba költözött, ahol haláláig a szufi misztika mestere volt. Mellékesen két szabadkőműves páholy tagjaként a katolikus egyház kérlelhetetlen kritikusa is volt.

A fennevezett filozófusok jelenkori fordítója Baranyi Tibor Imre, aki véletlenül Vona Gábor személyes tanácsadója.  Na így már tisztulni kezdett a másnaposságtól homályos kép! Baranyi Tibor Imre egyébként annak a László Andrásnak a tanítványa, aki valóban „buddhista vonalon mozog”, mint filozófus. Aki nem mellesleg egy náci pártot alapított 1993-ban, Pannon Liga néven, amely igen hamar összeomlott az ideológiai viták súlya alatt. Aztán egyház alapítással is próbálkozottPantholokatholikus Tradicionalista Egyház néven. És ezekben az okkultizmust követő és náci szervezetekben követője volt Baranyi Tibor Imre, Vona Gábor tanácsadója, vagyis udvari-filozófusa.

Vona könyvéből egyébként tényleg süt a küldetéstudat, amely mindezek fényében igencsak ijesztőnek tűnik. Ezt írja: “Fehér holló vagyok, nyugodt és titokzatos; és fekete bárány, bátor és céltudatos. Így együtt elég veszélyes elegy. Nagyon nehéz dolguk lesz velem, mert a szellemet megidéztem, én már másodlagos vagyok”. Vona (született Zázrivecz) Gábor annyiban tényleg „fehér holló”, hogy miközben a keresztény erkölcsiségről papol, egyházellenes filozófusokat idézget; illetve miközben nemzeti értekeket követel, májusban Leonyid Ivanovics Kalasnyikovval tárgyalt, aki az orosz Kommunista Párt nemzetközi- és gazdasági kapcsolatokért felelős titkára. Nem mellesleg a Munkás Újság főszerkesztője. Hogy is van ez? Vajon miről beszélgethetett a Jobbik elnöke az orosz kommunista párt egyik vezetőjével Moszkvában?

Az öntömjénező Vona által létrehozott új facebook profil: a már címével is sok kacagást sejtető „Vona Gábor idézetek”tovább erősíti a filozófus-pártvezető képet. Mintha egy bölcs vallási vezetőtől olvashatnák klasszikusnak számító mondatokat. Az ezoterikus filozófiával átitatott Vona könyvnek egyébként szép reklámot csinálnak ezen az oldalon is. Na meg a kuruc.infón is, amihez persze a Jobbiknak az ég világon seeeeemmmi köze…

Így – annak ellenére, hogy sok már megjelent írás van a kötetben – szépen fogy. Pedig az egyik legdurvább mondatait csupán azután lapoztam fel, hogy a facebook-on megláttam, klasszikus idézetként. „A magyar államforma kérdésében a királyság melletti állásfoglalást kell egyértelműsíteni. El kell kezdeni a köztársaságnak és a hozzá kapcsolódó liberális demokráciának, mint megkérdőjelezhetetlen tekintélynek, szisztematikus eszmei lebontását, tudományos és ismeretterjesztő kritikáját, valamint a királyság gyakorlati megvalósításának társadalmi vitáját.”