Bajnai helyettese büszke a vuduzásra

Kónya Péter nem az eszéről híres. A nyolcvanas években szovjet egyetemen pallérozott elme a vasárnapi szobor-vuduzást nyíltan, hencegve, egy interjúban dekonspirálta. Nagyon ügyes vagy Péter, de lehet, hogy a keleti megbízóid ezt nem nézik neked jó szemmel.

A történetet mindenki ismeri, aki nem él burokban. Bajnai Gordon pártjának társelnöke, Kónya Péter és Petya logó-, és névjegybitorló “szolidaritás” pártsejtje vasárnap az Alagútnál felállította, majd ledöntötte Orbán kim-ir szenesített szobrát. A tüntetésen felszólalt Gordon is. A letört fejet mint valami nagyvad trófeáját körbehurcolták a városon, a szobor testét megszurkálták, ízléstelenkedtek vele. Később természetesen – folytatva az élő baloldali hagyományt – mindent letagadtak. Hazudott az összes szereplő, az nem úgy volt, nem így volt, nem tudtak róla, nincs itt semmi látnivaló, meg egyébként is, a gazorbánnn.

Aztán ahogyan az lenni szokott, csak nem bírtak a vérükkel: körbement a pacsi, és lebuktatták egymást szépen sorban. Elébb a széplelkű libatolvaj határolódott el saját szövetségesétől, mondván nem az ízlése szerint való a történet, és nem is volt ott a szobordöntésnél, majd jött mindenki szép sorban. Kónya is masszív hazudozásba fogott, és nem volt rest a széplelkű Gordont is megmártani a hazugság mocsarában: ez a katonaviselt jóember bizony belemondta a kamerába, Bajnai tudott mindenről.

Látva a közfelháborodást amit a vuduzás kiváltott, megkezdődött hát a kármentés. Nem is voltunk ott, nem tudtunk róla – ez lett a fő üzenet. Miközben TV-stábok, fotósok tucatjai örökítették meg az örökkévalónak: ötszáz koraialkoholista korainyugdíjas, viselkedni nem tudó szolis magából kikelve vuduzza egy élő ember hungarocell-maséját, és láthatóan remekül szórakozik. Hiába, a tünti előtt becsavart féldekás patron csodákra képes.

A hétfőt, majd keddet követően azonban új kommunikációs pályára álltak Kónyáék. Mivel korábban ez a féleszű már dekonspirálta Bajnait, beleálltak a történetbe: büszkék az akcióra, és meg is ismételnék. Büszkék arra, hogy az európai kultúrkörben el nem fogadott vuduzást emelték be a politika színterére. Büszkék arra, egy élő emberről formázott szobrot ledöntöttek, majd meggyalázták, szíven szúrták, késsel döfködték és megbabonázva a tabudöntögetéstől, körbehurcolták városszerte.

Ki lesz a következő? Kinek a feje fog legközelebb gurulni a pesti utcán? Kinek a gyerekei készülhetnek arra, hogy a televízió élőben közvetíti, amint magából kikelt alkoholisták drogterjesztő, nőverő gazemberekkel karöltve apu fejét hurcolják a városban?

Hol van az ízléstelenség határa?