Az Nagy Októberi Baloldali Szuperprodukció (élménybeszámoló)

 

 

  

Mivel a legostobább aktuálpolitikai párhuzamot már délelőtt kimerítette az MSZP színeiben Molnár Gyugyi, aki szerint Nagy Imre a haladó baloldal hőse és a jobboldal át akarja írni 56′ történetét, a nap nagy kérdéseiből csak az maradt, hol tart most Gyurcsány Ferenc rehabilitációja, illetve hány retikülcsapást szenved el bátran a fütyülésbe beleszerelmesedett haladó értelmiség.

Régi hobbink a tüntetéseken való bámészkodás. Még 2006-ban kaptunk rá az ízére, amikor a széljobb legszéle, a sámánista alkotmányozók táboroztak le a Parlament elé és versenyeztek, hogy ki tud nagyobb idiótaságot mondani. Ez afféle katasztrófaturizmus, ez jutott nekünk, ha már szökőár és ciklon viszonylag ritkán csap le a Kárpát-medencére.

Jelentem, tegnap a haladó baloldal állva hagyta a leghülyébb boszniaipiramis-hivő szaturnuszi magyart.

Úgy kezdődött az egész, hogy a szellem közismert sasmadara, Juhász Peti érdemi mondanivaló hiányában kitalálta a füttyögést. Gyanítom, agyi szinapszisaiba mélyen beleégtek a kilencvenes évek hyperspace partijai, ahol mindenki láthatósági mellényben verette síppal a szájában. A tegnapi buli megejtően emlékeztetett ezekre a daliás időkre, értelme is hasonlóan sok volt. Bárminemű hasonlóság a Trump rendezvényeket megzavaró sorosista álcivilek amerikai akciói és Juhász Péter ötlete között csak is a véletlen művel lehet…

Persze hivatalban lévő miniszterelnököt nyugodtan ki lehet fütyülni, csak annak valamiféle (nem)tetszésnyilvánításnak illenék lennie, nem pedig permanens óbégatásnak, mert amellett, hogy egymást megsüketítik, csak a körülöttük tébláboló újságírókat őrjítik meg. Körülbelül egy óra alatt el is untuk az egészet, a lengyel köztársasági elnök alatti rikácsolást már távozottunkban hallgattuk. Fontos adalék a haladó baloldal értelmi állapotához, hogy Andrzej Dudát nézték Orbánnak; ha jót sejtek, a fekete kabát és a zakó miatt, amit – mint az közismert – kizárólag a Palpatine visel. Persze előtte szorgalmasan kifütyülték a tárogatós zenekart és valami versolvasó kisgyereket is, aki nyilván ezt megérdemelte. Meg a Himnuszt is, bármit is próbálnak most összehazudni. Gondolom az is megérdemelte.

A mesterterv az lehetett, hogy a hyperspace partival párhuzamosan megrendezett Blaha Lujza téri mulatságra kivételesen ne jöjjön el az a félszáz bolond, akik amúgy a baloldali rendezvények szinte kizárólagos közösségét képezik Budapesten. Azokat inkább kiküldték pofonokat beszedni, hátha fel tudnak ülni az áldozat-vonatra, hogy hát őket itt verik ebben a diktatúrában. Sajnos ez nagyrészt elmaradt, a rendőrség elég jól végezte dolgát, ahol láttak a fütyülő embercsoportot, azt rögtön körbekordonozták, ezért hát az összecsapások már azelőtt megritkultak, hogy igazán belemelegedtek volna a felek. Pedig hát ki ne szeretné a nyanyabunyókat… Szegény Ungváry Krisztiánnak is egy déli-amerikai focistacsellel kellett valami sebet szereznie, hogy utána piros lapot követelhessen mindenkinek a sporitól.

A Blahán már sokkal jobban mulattunk. Baloldali előadók színe-java igyekezett gondoskodni a szórakozásunkról. Gyuriferitől kezdve Bokroson át a sok ismeretlen pártelnökig bezárólag nyilvános gyónással kezdték a beszédeket, melyben elismerték, hogy hát őket mindenki utálja, még egymást is utálják, de mégis össze kell fogni, mert orbánviktor. Technikai nagykoalíció felkészül. A nagyszerű terv annyi volna, mint azt sikerült kihámozni Bajuszlajos víziójából, hogy 500 napig átveszik közösen a hatalmat, addig elviselik egymást, aztán valami lesz. Gondolom ENSZ kéksisakosokat kérnek az ismétlődő orbánista ellentámadások és partizánakciókra hivatkozva, és akkor végre protektorátus leszünk, nem kell ezzel a fránya önállósággal tovább foglalkozni. Vagy valami ilyesmi.

Összességében nem sok értelme volt a duplakoncertnek, érdeklődés hiányában nem értek el szinte semmit. Lehet még pár napig nyafogni a pofonok miatt, de azt meg ők kérték. Aki kurva, az meg ne sírjon, ahogy közmondásilag is tartjuk.