Az aktivisták nem hallgatnak

Fairlane professzor csak az imént értesült a szórakozóhelyek vs. Teczár Szilárd, Egyenlő Bánásmód Hatóság vs. nők ügyről, mert napokig tudományos műhelymunkát tartott a Kispipacsban. Amennyiben kissé érdesen fogalmaz, ez a többnapi szorgos munka okozta fáradtság és fejfájás hatásának tudható be.

Rendes magyar ember nem véletlenül nem jár ún. aktivistákkal szórakozni. Ők azok, akik mindig elbasszák a bulit. Nem dicsérhetünk meg egy csinos női hátsót, mert az szexizmus, nem ehetünk egy kiadós kaját, mert abban boci/pipi van, de még a Kőbányainktól is egy lépésben eljutnak a kizsákmányolt puerto ricoi proletárokig. Aki korábban nem gazdagodott még e tapasztalattal, annak e helyütt álljon a fairlane-i jó tanács: messzire elkerülni az aktivistákat.

Mindez rendben is lenne, élhetnénk egymás mellett békességben egymás cseszegetése nélkül, ha az aktivista nem lenne minden lében kanál. Ha nem képzelné azt, hogy ő az emberiség megváltója, és kötelessége ún. ügyekért harcolni. Már maguktól az ügyektől is megáll az emberben a feles, mert ha valakinek van munkája, meg úgy általában élete, ugyan mennyi ideje van ilyen idióta ügyekkel foglalkozni? Az aktivista a patetikus fedőnév arra az állapotra, hogy az aktuális gyökérnek rendes munkát nem adtak.

Ilyen ügybuzi aktivista ez a Teczár Szilárd is, akinek az egyenlőség nevében sikerült megfúrnia azt a gyakorlatot, hogy a nők bizonyos szórakozóhelyekre ingyen mehetnek be. Személyesen aligha ismerem ezt a problémát, mert a Kispipacsban nincs belépő, nem is volt soha, viszont még mindig 80 forint a nagyfröccs. Csakhogy Teczár Szilárd és az éles elméjű Fairlane professzor között az a nagy különbség, hogy én nem akarok beleugatni abba, kivel fizettetnek szórakozóhelyek belépőt és kivel nem. Az aktivista képzelt világán kívül pedig annak a feltevésnek sincs nagyon értelme, hogy az ingyenes bejutás miatt kábítják el és erőszakolják meg a nőket. Aligha van az ezt elkövetők fejében kalkulus arról, hogy csak a nem fizető hölgyvendégekkel kell ezt megtenni. Továbbá: az is az állandó belekotnyeleskedésről árulkodik, hogy nevezett aktivista azon filozofál, hogy az ingyen bejutásért cserébe egyes hölgyek mit gondolhatnak arról, hogy valamit tenniük kell ezért cserébe, valamint hogy a férfiak is hasonlóképp gondolnak rájuk. Egyedül az aktivista az, aki e finom ok-okozati viszonyokat fel tudja térképezni, és belelát mások fejébe.

Ha az aktivista csak úgy önmagában létezne, nem volna komoly probléma. Az ember, mint a legyet, elzavarja az asztalától, vagy ha mégis muszáj egymás mellett lenniük egy ideig, rászól, hogy fogja be a pofáját és másnak próbálja eladni a hülyeségeit, különben bántásmód hatóság. Azonban ez esetben az aktivistának komoly szövetségese lett az Egyenlő Bánásmód Hatóság, amit alapból, már a neve miatt is meg kéne szüntetni. A józan paraszt tudja, hogy senki sem bánik egyenlően a nehézsúlyú bokszolóval és a rokkantnyugdíjassal, a bernáthegyivel, meg a tacskóval. És a nővel és férfival sem.

Az EBH és az aktivista szövetségével pedig már létrejöhet minden balos világmegváltó nagy álma: belepofázni mások életébe. Másoknál ez nem vágy, náluk viszont alapmotívum. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy a világmegváltó aktivizmus valóban politikai világnézet-e, vagy inkább pszichoszociális probléma. Ezt a szerencsétlent még Rónai Egon is majdnem kiröhögte, Sebestyén Balázsék műsorán meg most legalább egy hétig morálháboroghat meg érzékenykedhet a LibNyaf®TM sajtó.

 

Leszarnánk mi ezt az aktivizmust az összes ügyükkel együtt, ha nem akarnák az összes baromságukat ránk oktrojálni. Ez a mostani nyilvánvalóan csak a kezdet, és további nagyszerű valóságidegen elképzeléseket fognak még ránk kényszeríteni, hogy elégedetten tükröm-tükrömözzenek utána otthon.

Fairlane professzor tudományosan megalapozott, megfontolt üzenete tehát az aktivistáknak ez: a kanalas gém húzzon benneteket a nemi szervére.