Emlékek. Átkelek a biztos, költői kézzel elnevezett Hungária körúton. Magamban mondom: „Utazás a tizenhatos mélyére” (Esterházy). Sport utcai Stadion, a belépő: 400 forint. Két tucat összeverődött, megázott, izgatott szurkoló, egy-két magányosan a lelátó felső harmadában kuporgó, görnyedt hátú, magában őrjöngő, megközelíthetetlen, prófétai figura, a stadionok, sporttelepek kitaszított, őrült szentjei, Jeremiásai. [rule style=”rule-dotted” ] A pályamunkás (mint mindig, mindenhol, az …

  Mintha Kertész is a középszerűség, a feleslegesség, a tartalmatlanság terjengős irodalmi kánonjába besorolható, gyanúra okot adó egyén lenne. A lényeg elkenése, összemaszatolása, leplezése, ez a jellemző, mindenre kiterjedő „magyar” közállapot. Aki figyelemmel követte Kertész sorsát, az tudhatja, hogy életműve már halála előtt elfeledett, feltáratlan; lényegében: „jelentéktelen”, visszhang nélküli a mai napig. Több reakciót, nagyobb lelkesedést vált ki egy Kukorelly-féle …

  Kezd elképesztően nyomasztóvá, irritálóvá válni ez a Hosszú „Iron Lady” Katinka szemben az Egész Világgal téma. A „magyar” alaphelyzet. A világi zseni eltúlzott szerep számára, mert az Olimpiát legalább egyszer meg kellene nyernie, hogy végérvényesen ott legyen a legendák között. De a sorminta, ahova beleszövik őt is, jól ismert: meg nem értett művész, géniusz, vátesz, az úttörő harca a középszerrel, …

  Tényleg, elképzelem magam előtt azt a szomorújátékot, ahogyan megindulnak a JAK-klubból, a Nyitott Műhelyből, a FUGÁból, a magyar liberók, költő- és íróbálványai, túlfizetett grafománjai, akik européer szellem, a kimondott logosz erejével megállítják a munkagépeket, a bobcat tolókat, stíleket, felszámolják a totális diktatúrát, a szellemtelenséget, a közönyös vadkapitalista barbarizmust, helyreállítva a kizökkent időt. [rule style=”rule-dotted” ] Egy nagy jelentőségűnek beharangozott, …