Pár nappal az amerikai választások után terjedni kezdett egy 19 éves főiskolai diák (Victoria Sanders) őszinte, hiteles, olykor kissé naiv hangvételű blogbejegyzése, ami érzékletesen összefoglalja a rurális Amerika mindennapjainak válságát, Trump győzelmének okait. Fordítás következik, az eredetit itt olvashatják. A nyár folyamán a húgom futball csapata egyetemi tornán vett részt a belső pennsylvaniai Bloomsburgban. A nagyjából három órás autóút során, …

Vannak az irritálóan nagypofájú, agresszív jogvédők, az újbaloldal, a pszeudóliberális szekta kíméletet nem ismerő komisszárjai vezetésével, a civil-szféra szövevényes, átláthatatlan hálójában, rejtélyes forrásokból fenntartott szervezetek. És van a „fasisztoid”, az „együttérzésre-befogadásra képtelen”, a „fehér-férfi-chauviniste”, az „elnyomó viselkedési formákra hajlamos”, a „gyűlölködő” és „tudatlanságában elhajlott, konformista” társadalom. Előbbiek az utóbbi ellen létrehozott büntető osztagok, a „párt” megtorló alakulatai. A társadalmon bosszút …

Nem vagyok kimondott demokrata típus. Az emberiségbe vetett pesszimizmusom mélyebb, őszintébb annál, hogy demokrata lehessek, ez egzisztenciális kérdés, létezés-attitűd. Az erkölcsi radikalizmusban hiszek, ami (szerencsére) nem a tömegek sajátja. Így alapvetően megvetem a kapitalistákat, a brókereket, a kisstílű protestáns salesmaneket, a nacionalizmusok nagy embereit (az áldozataikat is), a 19. század anakronisztikus hős-archetípusát, a magányos hódítót, a „nagy lelkeket”, de a …

Havas Szófia, a magyar politika „renitens”, de ugyanakkor nagy pártfegyelemmel bíró nagyasszonya. Olyan, mint az a bizonyos Madeleine-ostya Proust regényében: „…megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem.” Mintha a közvetlen poszt-sztálini idők (be nagy idők voltak) tértek volna vissza egy rövid, de borzongató hidegrázás ideéig. Az Andrássy utat, ami a Forradalom alatt: „A magyar ifjúság útja” volt, visszakeresztelik …