A traumatizált, alulszeretett és integrációban megrekedt, megbélyegzett afgán tini sétált kódorgott Berlin utcáin, amikor spontán a kezébe keveredett egy kés valahogy…  Nézegette, gondolta szel vele egy kis kebabot, de ekkor hirtelen nekiugrott egy őt elnyomó, elmaradt, keleti-európai gondolkodású, 130 kilósra hízott, fogyasztói keresztény-fehér heteroszexuális kanlengyel, hogy elnyomja, és védekezésből megölte ezért. Tudta, hogy tetteinek következménye lesz: halott sofőr nem szállít …

Nem fogok úgy viszonyulni az „aleppói” eseményekhez, mintha megérintenének. Egy pillanatra sem. Az általános, nagy emberi szenvedés részeként tekintek rá, vagyis nem engedhetek a kulináris nyugati erkölcs megnyilvánulásainak azzal, hogy mélységes fájdalmamat, együttérzésemet fejezzem ki. Az erkölcs-export tömegcikkei azok a „riadt”, „ámuldozó”, twitter- és facebook-bejegyzések, a fontoskodó, rossz ízlésű esszéisták morgása (stb.) mind-mind a sajátos európai rossz közérzet irritáló végtermékeiként …

„Franciaország új elnököt választ jövő májusban. A kampány, a jelöltek, a pártok közötti viták fősodra a jelenleg fennálló „megosztó” segélyezési-szociális rendszer, az egyre növekedő közigazgatási hiány, az általános gazdasági válság mentén zajlik; és egyre inkább tűnik úgy: a politikusok elvesztették a kapcsolatot a hétköznapok valóságával.” – áll a Gatestone Institute jelentésében. Érdemes elolvasni. A kollektív biztonság ideológiája és illúziója megbukni, …

Mióta a Pravdából értesültünk, hogy a politikai korrektség, mint olyan, azaz: a hisztérikus, áldozati pszichózis végterméke nem létezik, a jelenség (ill. a dehumanizációs gyakorlat) pusztán az agonizáló jobboldal, a maradék reakciós erők illuminációja, azóta a pulzusunkon tartjuk kezünket, nehogy kellemetlen túlzásokba essünk. Egyszerűen, hideg fejjel, egyetlen könnyed, elegáns kézmozdulattal küldjük őket, – a posztmodern dogmatikusait – a pokolra. Ahová valók. Mégis, úgy …