Új tagot köszönthetnek az európai értelemben nem vehető értelmiségiek egyre bővülő hazai tábora Kertész Imre személyében. Bár míg újdonsült sorstársai hosszas igyekezettel jutottak el a nemvehetőséglegmélyebb bugyraiba, Kertésznek elegendő volt átvenni egy díjat is, és máris e mélységbe taszították mindazok, akik eddig a baloldali ideológiai megtestesülését látták benne. Hát így jár az, aki enged a orbáni sötét oldal delejes csábításának. …

Ugyan miféle elvárásai lehetnének egy normális kormánynak az országért dolgozó nagyköveteivel szemben? Talán nem olyan bonyolult kérdés, nem? Először is: ha már viszonylag laza melóról beszélünk, ami jórészt kimerül a smúzolásban és a túlzott osztrigazabálás okozta fingásban, akkor legalább legyenek hasznosak! Például a kapcsolati tőkét kihasználva keressenek piacot a magyar árunak. Másodszor: ismertessék meg a külfölddel a magyar kultúrát. Harmadszor: …

Mindenkinek megvannak az örök mantrái és kedvenc témái, amelyektől nem tud elszakadni, ahogy mi sem tudunk elszakadni a Toronyháztól meg a sörtől. Persze mi azt a földszinti kantinban vesszük, mintegy sportfoglalkozásként, mert kell legyen pozitív mellékhatása annak, hogy fel-le rohangálunk a lépcsőházban. Tótawéárpád örök mániája például a kereszténység szapulása, olyasmi hévvel, amelyből arra következtethetünk, hogy látens kereszténnyel van dolgunk. Ha …

„Somoza may be a son of a bitch, but he is our son of a bitch.” – mondta Eisenhower az ötvenes évek hajnalán arról az Anastasio Somozáról, akinek a dolgozószobája falán a negyvenes években bizonyítottan egy jellegzetes bajszú osztrák festő képe lógott. Ekkor a mi gecink épp a közép amerikai térséget stabilizálta, nem is meglepő, ha rögvest össze is fogott …