Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Talán még szimpi is lenne ez a Leinonen Jani gyerek, a halszagú művészrokon. Ő az, aki mostanság ingyenpénzt osztogat az Opera oldalában hamburgeres dobozokban. A kamukajálda neve meg Hunger King. Értjük ugye, hun. Meg éhes. Igazán elmés…
Jani, a művész korábban elrabolta, és nyilvánosan kivégezte a mekis bohócot. Vicces volt, és igazán jól megmutatta a kapitalistáknak is. De volt, hogy pornós hölgyek meztelen testére festett ruhát, úgymond diszpornografizálta a lányokat, és ebben volt is eredetiség. Most viszont Jani egy teljesen tipikus libnyaf-hisztibe keveredett, ráadásul az ötlete sem jön át. A magyari kultúrába ugyanis nem ízesült szervesen ez a gyorsétterem kultúra, a dobozokról a nokiások jutnak eszünkbe, az ingyenpénztmeg már ellőtték a Kétfarkú Kutyák. És hogy ennek az egésznek tulajdonképpen mi köze is van a magyar hajléktalanság problémájához, az meg végképp homályos. De az tulajdonképpen nem is igazán számít, hogy a magyariknak leessen, az eseményről készült honlap CSAK angol nyelven érhető el, ahol megcsodálhatjuk a képet is a tábláról Európa közepébe szúrva, hogy The country where homelessness is illegal. (azaz: Az ország, ahol finom a fagyi!)
Szóval ez az ötlet, elhibázott. De inkább vacak. Ráadásul nem kevésbé visszataszító, hogy egy idegen országból érkezett ember ingyen pénzt, és észt oszt nálunk. Fölteszem, a finnek is igen rosszul tűrnék, ha valaki náluk pénzt osztogatna, hogy mennyire szar a szociális hálótok, de mi hoztunk ide ingyenpénzt valahonnan, osztogatni, mert nekünk adta ezt valaki, akinek több van mint nektek, vagy valami ilyesmi…
A hajléktalanság súlyos probléma, és természetes, hogy szégyelljük magunkat emiatt, de ezzel nem vagyunk egyedül Európában. Janinak azonban a pénzből inkább egy Londonba szóló repjegyet, meg egy pajeszert kellett volna venni, hogy azzal feszegesse föl a fém tüskéket, amiket a hajléktalan emberek ott alvásának meggátlása érdekében tettek ki. Ahogyan a galambokat szokták fémtüskékkel elriasztani az ablakból. Na, hát ha valami igazán durva Európában, akkor ez az, és nem valami hajléktalan üldögélést tiltó törvény, ami meg különben sem jó semmire, és nem is lehet betartatni. De Jani mégis inkább a szarmagyarországra jött, a szarbudapestre, hogy tanítsa a népeket az okosságra, pénzosztással. Mert ez igazából vastagon csak a politikáról szól, és a libnyaf hecckampányról, efelől ne is legyen kétségünk.
Ha valaki ezt az országot méltóképp kritizálni akarná, akkor inkább a föl nem használt 1%-okról kellene beszélni, meg arról, hogy egy kiscicától könnyebben meghatódunk, mint egy szerencsétlen embertől, neadjisten’ gyerektől. Viszont megtűrjük a világörökség része Andrássy úton a román, görög katolikus importkoldusokat, a rövidített mankósokat, magyarul sem beszélőket, akikkel reggelente együtt lehet kávézni munkába menet a kisboltban, de akkor még valahogy egészségesek. Jani is csinálhatott volna egy érzékenyítős kampányt, hogy legyetek jók, ha tudtok, de Jani inkább egy puccos környéken, ahol a magyarok 99,9% NEM vásárol, mert szegény, tart egy negatív, pénzszórós reklámkampányt, gusztustalan módon kihasználva hajléktalan emberek szegénységét politikai célokra meg önfényezésre. Aztán ha elfogy a pénz, hazamegy és kész.
Egy finn Jani szerintem nem mondhatja, de én mondhatom, hogy igen is van felelősségünk a kérdésben, és igenis rajtunk múlik. De vannak emberek, akiknek nem lehet segíteni, és kész. Hajléktalanság emiatt mindig is lesz. Viszont a hajléktalanságot újrageneráló utcára kerülő árvákat sok szervezet, magánember segíti, akiket viszont nem ismerünk, nem támogatunk. És ez a mi hibánk. Ilyen pl. az a Bölcső Alapítvány, amelyik először kezdeményezte hazánkban a születés utáni azonnali örökbefogadást, hogy a gyermek egy pillanatot se töltsön család nélkül, ha nem muszáj. És ilyen például az a rekreációs Meseközpont, amit Boldizsár Ildikó mesepszihcológus hozott létre azzal a céllal, hogy az árva gyerekek feldolgozhassák árvaságuk tragédiáját, és beilleszkedhessenek a társadalomba.
Van azért mire büszkének lennünk. Jani lehülyézte az országot valami ürüggyel, pedig egyszerűbb lett volna kérni. Hogy figyeljünk oda arra az 1%-ra. Meg éljünk tudatosabb, odafigyelőbb életet, viselkedjünk emberként, és legyünk irgalmasok, bátrak és türelmesek. Ha tudunk, legyünk jók. Hát valahogy így lehet a magyar emberre hatni. Nem alázva, kérve.
Ehhez képest Jani, az országlejáratás legújabb bohóca az Opera mögött hamburgeres dobozokban pénzt oszt. Ugye értjük Jani művészetét…?
