A pszichopata libsik lassan bebizonyítják azt is, hogy a pedofília tök normális

 

 

  

A világ megtébolyodott. Ez már akkor nyilvánvaló volt, amikor Amerikában minden állam számára kötelező tették az egyneműek házasságának elismerését, vagy amikor abortált magzatok szerveiről beszéltek sima árucikként. Nem gondoltuk, hogy ezt lehet még fokozni. De lehet.

Bubu Woodcutter

Fellelkesülve azon, hogy a többségi társadalom már nem tekint devianciaként a homoszexuálisra, sőt, szívűk szerint magasabb fizetéssel, kapcsolati tőkével és még több joggal honorálnák, mert elő mertek bújni a szekrényből, néhány unatkozó pszichológus lovaspólózás közben kitalálta, hogy a pedofíliával is bejárják ugyanezt az utat. Az LGBT aktivisták bebizonyítják, hogy az, ha valaki óvodáskorú gyerekekkel vonulna el legszívesebben egy félreeső bokorba a játszótéren, az nem egy olyan mentális betegség, amit az államnak szankcionálnia kell, illetve megvédeni ettől  másokat, hanem egy, az emberrel született, teljesen normális orientáció.

Hogy mi van?

„Ha egy ember kiskorúak iránti vonzódással születik, akkor valószínűleg inkább el kellene fogadnunk az orientációjukat, ahelyett, hogy bűnözőkként kezeljük őket” – igen, ez elhangzott James Cantor szájszervéből, akinek papíron amúgy nem kellene ennyire hülyének lennie, merthogy a Torontói egyetemen tanít pszichológiát, mellette pedig elég komoly orvosi kutatásokban vesz részt. Hát a Föld jövője érdekében bárcsak más szakmát választott volna…

A tenyérbe mászó képű geciláda olyan szinten ásta bele magát az ezzel kapcsolatos vizsgálatokba, hogy rájött: minden 5 férfiból egy úgy születik, hogy gyerekeket akar dugni, de ezt kénytelenek elfojtani magukban a gonosz, elnyomó társadalom miatt. Mint meg is fogalmazta: „a pedofília az agynak egy természetes tulajdonsága”.

A kijelentésekre persze azonnal rárepültek a szabad világ még szabadabban gondolkozó véleményvezérei: reagálva Cantor kutatási eredményeire egy New York Times riportban a hyperliberális Laura Kane, a doki mögé állva kijelentette, hogy „bár számos kutató egyetért azzal,  hogy a pedofília egy mentális probléma, egyre többen vannak azok, akik egy normális, emberel született állapotnak tartják azt”. A riportban még meg is köszöni a patkánynak, hogy ennyi energiát és időt áldozott a kutatásra.

És az ilyet bezzeg nem üti el kiskorában a villamos. Nincs igazság.

Az American Psychological Association olyan szinten komolyan gondolja mindezt, hogy a hivatalos elmeállapot-határozójukba már szexuális orientációként emlegetik a gyerekek megerőszakolására való hajlamot – több hírügynökség kérésére ezt később korrigálták, bár valószínűleg csak időleges és szervezett taktikai visszavonulást hajtottak végre, készülve a következő támadásra.

Fontos megemlíteni Cantor kutatási módszereit: a módszer a phallometry volt, melynek lényege, hogy a férfiakat gépre kötik, és mérik, hogy mennyi vér tódul a nem szervébe, amikor gyerekek fotóit mutogatják nekik. Cantor szerint a rendszer bombabiztos, és a férfiak 90%-a reagál valahogy a képekre.

DE itt még nincs vége, komoly konklúzió is van ám: a pedofilok nagy része alacsony, bal kezes, az IQ-juk szignifikánsan alacsonyabb az átlagnál és nagyobb valószínűséggel szenvedtek el gyerekkori fejsérülést. Ennek ellenére nem hibáztatható senki azért, mert a kicsik tetszenek neki, a patkány szerint „vagy így vagy beállítva, vagy nem”.

Örülünk, hogy sikerült valakinek nagyobb faszságokat összehordania, mint Stephen Hawkingnak a legújabb fekete lyuk elméleteivel. Mert mint tudjuk, ha oda valaki beesik, akkor egy alternatív univerzumban köt ki. Miért? Mert csak.