A populizmus csodája

 

 

  

Ha valaki most szerelmesedik bele a Jobbikba, az biztos nem a nemzetiszínű máz miatt lesz. Nem is a kockázatmentes, de valamiféle borvirágos összekacsintásra azért mindig lehetőséget nyújtó kedélyes szalon-antiszemitizmus miatt. És nem is a gárdisták teremtette rend okán, mert ugye a Jobbik születése óta a hazai és nemzetközi cigányság megbízható partnere, szövetségese…

Sokkal inkább a hamiskásan csengő demagógia, a „minden jobb lesz, mindent megkaptok” ígéretek révén. Feltéve, ha sikerül ügyesebben és nagyobbat hazudniuk, mint a többi, tucatnyi másik ellenzéki pártnak. És úgy tűnik, hogy megy ez – csak gyakorolni kell! Akár egy rossz, kiélt prostinak, kinek már csak az ígéretei vonzóak és szépek.

Hétvégén ismét sikerült egy nagyot-mondó fesztiválra bejelentkeznie a Jobbiknak.

A Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (igen szekszi név) rendezvényén ment ezúttal az esküdözés arról, hogy ha kormányra kerülnek istenbizony mindent megadnak. Becsszó, hogy sok pénz, több szabadság, jobb munkakörülmények, illetve paradicsomi állapotok lesznek az egészségügyben, no meg oktatásban, és persze ingyen sör fog folyni mindenhol. Épp csak a Finnországban már tesztelt, alapjövedelmet termelő zöldrobotok maradtak ki…

Már az összeröffenés címkéje sem volt semmi, és igencsak árulkodott a célokról. „Ki mit ígér a közszolgálatoknak és a szakszervezeteknek?” címet viselő rendezvényen licitáltak egymásra a szocik, az elempések, a gyurcsányék baráti társasága, no meg a Jobbik. A valódi versenyhelyzet ezúttal is az ígérgetésekben csúcsosodott ki, akár két hónappal ezelőtt, azon a bizonyos csillebérci nyugdíjas fórumon, ahol szintén eljött pár órára a Kánaán az összellenzéknek hála.

Már cseppet sem csodálkozunk azon, hogy az itt is felbukkanó Juhász Péter és Molnár Gyula egymást túlharsogva beszélt a progresszív adórendszerről és arról, hogy ha nyernek, akkor sokkal több pénzt pumpálnak majd az egészségügybe és az oktatásba. És azon sem, hogy a 13. havi nyugdíjat egykor megvonó szocik ismét azt ígérték, hogy bizony ők vissza fogják adni azt. Azután jött a 18 éves korig tartó tankötelezettség visszaállítása, a szociális lakások építése, valamint a betöltetlen háziorvosi és tanári álláshelyek betöltése – ha már… csak így egyszerűen. És ebben mindenki egyetértett. Bőszen bólogatott az összes jelenlévő.

Mint ahogy az is vastapsot kapott, mikor Molnár Gyula nagy bejelentést tett. Ha kormányra kerülnek, akkor nem csak a csapból folyik majd az édesbor, hanem a valóságban is, hisz bevezetik a megélhetési minimumot, amely a nemzeti alapjövedelem egyszerűsített változata – bármit is jelentsen ez! A lényeg, hogy nem kell majd dolgozni érte.

Szóval jó magasra került az a bizonyos léc, mikor a jobbikos Hegedűs Lórántné emelkedett szólásra.

De nem kellett csalódniuk azoknak, akik azért jöttek el a szakszervezet rendezvényére, hogy legalább egy-két órára álmodozhassanak egy jobb életről. A képviselő asszony be is dobta a csodafegyvert, a béruniót, amelyről mindenki jól tudja, hogy

1. megvalósítatlan,
2. ha össze is gyűlik az egymillió támogatói aláírás az unióban, akkor sem lesz belőle jogszabály,
3. úgy hülyeség az egész, ahogy van,
4. az országban (a Jobbik politikusain kívül) csupán Róna Péter, a mára Simicska-kitartottá züllött Puzsér Róbert és a jobb napokat látott Schiffer András támogatja.

Ezután még Szél Berni is megígérte, hogy meg fogják duplázni az egészségügyi dolgozók bérét – ha a többiek ezt már voltak olyan kegyesek és átengedték neki. De ez már csak levezetés volt. Niedermüller Péter is csak ismételni tudta a többiket.

Mint egy rossz, kiélt kurtizán, úgy hazudozik a felkínált lehetőségekről a Jobbik, valahol egy utcasarkon, sok-sok más hasonszőrű társával versenyezve a kellemesre áhítozó, kissé kiégett lelkű polgárnak, aki szereti, ha hazudnak neki a rút valóságról.

Beállt a Jobbik is végérvényesen az igéretcunami keltői közé.