Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Ugyan miféle elvárásai lehetnének egy normális kormánynak az országért dolgozó nagyköveteivel szemben?
Talán nem olyan bonyolult kérdés, nem? Először is: ha már viszonylag laza melóról beszélünk, ami jórészt kimerül a smúzolásban és a túlzott osztrigazabálás okozta fingásban, akkor legalább legyenek hasznosak! Például a kapcsolati tőkét kihasználva keressenek piacot a magyar árunak. Másodszor: ismertessék meg a külfölddel a magyar kultúrát. Harmadszor: védjék a magyarok érdekeit, illetve nyújtsanak menedéket és biztonságot a polgártársainknak. És végül pedig: keltsék a magyarok jó hírét. A kémkedéstől, ami azért szintén fontos projekt egy követség életében, most tekintsünk el!
Nos, vajon melyik miniszterelnök mondta az alábbiakat az évenként megrendezett külképviseleti értekezleten?
„Az, hogy érdemi, tartalmi külpolitizálás folyjon, hogy Önök a maguk országának legyenek a szakértői, a maguk területén járjanak el, keressék föl aktívan, kezdeményezően az ott lévő véleményvezéreket, tegyenek azért, hogy a Magyarországról kialakult képet jó irányba befolyásolják.”
És az oroszokról pedig ezt:
„Magyarországnak Oroszországgal számos történelmi és aktuális köteléke van. Sok dolog köt minket össze. Összekötnek nagyon világos gazdasági, energiapolitikai érdekek. Valószínűleg mindenkinek ez az első, ami eszébe jut az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokról. Magyarországnak ebben fontos világosan képviselnie nemzeti érdekeit. Kiszámítható, megbízható, jó viszonyra van szükség és távoli szomszédként kell tekinteni Oroszországra.”
Szabad a gazda? Nem, nem a Tusványosi Rém volt. Bajnai Gordon a megoldás, s 2009-t írtunk, mikor ezek a szavak elhangoztak. Egyébként nincs is ezzel semmi baj. A miniszterelnök tette a dolgát, oszt’ jó napot! Úgy tűnik viszont, hogy ha Orbán Viktor mond hasonlókat, azaz teszi a dolgát, akkor mindenki, de legfőképpen Sebaj Tóbiás kurvára kiborul. A miniszterelnök ugyanis imigyen szólt a hétfői értekezleten:
„Józan ésszel és bátorsággal kell képviselni külföldön a magyar intézkedéseket, és mindent meg kell tenni azért, hogy minél több befektető érkezzen Magyarországra.”
És ekképp folytatta:
„Ne vegyenek fel védekező magatartást, értessék meg Európával a magyarok terveit. Ne hagyják figyelmen kívül, mit mond a másik, ha kritika van, válaszoljanak, ha lejáratás zajlik pedig reagáljanak határozottan, de ezt tekintsék inkább „civilizációs kötelezettségnek”, ne pedig politikai feladatnak.”
Végül pedig:
„Nem olyan országot kell képviselni, amely folyamatosan a számonkérés határán egyensúlyoz, mert nem jók a gazdasági mutatói, amelynek bűnei lennének akár történelmileg, és folyamatosan a szőnyeg szélére állított államnak kellene magát képzelnie. Olyan országot kell képviselni, amely válság idején elvégezte annak a munkának a tekintélyes részét, amelyre nagyon kevés ország volt képes.”
Nincs ebben sem semmi különös. Végül is egy mondatban annyi történt, hogy Orbán felhívta arra a figyelmet, illetve többször is hangsúlyozta azt, ami egyébként is kutyakötelessége a nagyköveteknek. Tehát az történt, hogy nem történt semmi.
Erre mit mond a nyaralásából éppen lebarnult koponyával visszatámolygó, a főpolgármester-jelölti önlejáratást látványosan elkerülő Sebaj Tóbiás (aki saját bevallása szerint még Falus Ferencet sem ismeri)? Idézem, mert annyira magáért beszél a hülyeség!
„Orbán Viktor ahelyett, hogy megragadta volna az alkalmat és tájékoztatást adott volna az ország valós helyzetéről, megint inkább a Nyugatot kárhoztatta és a keleti szeleket próbálta hazánk egyre tépázottabb vitorlájába fogni. Megint csak mellébeszélt ahelyett, hogy milliók nyomoráról és az általa kiválasztott kevesek kiváltságáról beszélt volna.”
Valamint:
„Orbán Viktor n
em mert őszinte véleményt mondani Magyarország tragikus nyugat-európai megítéléséről és hazánk mélyponton levő nemzetközi kapcsolatairól sem”.
Tehát, ha jól értjük, Sebaj Tóbiás egy gyászbeszédet várt. Egy olyan gyászbeszédet, amely túlzó és hamis, s amely természetesen az ellenzék jajveszékelését ismétli meg. Megpróbáltuk hát modellezni, hogy milyen is lehetne egy ilyen beszéd. Tehát Orbán így „biztathatta” volna Sebaj Tóbiás vágyai szerint azokat a nagyköveteket, akik másnap visszautaznak majd az állomáshelyükre, hogy Magyarország érdekeit képviseljék:
„Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uram! Önök egy olyan ócska nemzetet képviselnek, ahol milliók nyomorognak. Egy olyan közösséget, amely diktatúrát épít. Egy olyan országot kell Önöknek világszerte bemutatniuk, ahol a szegénység már elviselhetetlen és csak néhány kiválasztott oligarcha gazdagodik, miközben milliók éheznek, füveket, faháncsot, kifőzött bakancsot esznek. A kérésem az, hogy egy olyan nemzetről meséljenek mindenütt, amely felett én, I. Kaiju király uralkodom, mint keleti despota, aki magasról szarik a demokráciára. És ne felejtsék el: magasról szarok a zemberekre is, de még jobban szarok a fékekre és az ellensúlyokra. Igazából azt se tudom mit jelentenek. Ezt is vigyék szerte a világba! És Önöknek, tisztelt nagykövet asszonyok és urak, az a dolguk, hogy vigyék az ország rossz hírét. Tudják: illiberális, tekintélyelvű, antiszociális, megosztó meg ilyenek… De vigyék annak a reményteli lehetőségnek a hírét is, hogy van itten egy megújuló szocialista párt. Kovács Laci bácsival, Lendvai Ildivel, meg összefogva a Gordonnal, no meg a Ferivel, és persze a többi jól ismert régi elvtárssal.… Tehát, kedves Hölgyeim és Uraim, csak a rosszat mondják rólunk. Írjanak lejárató cikkeket és áskálódjanak ellenünk. Írják le, hogy oroszbuzik vagyunk, hogy antiszemiták vagyunk, meg utálunk mindenkit. Végül pedig, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kérjük mindenkitől, hogy minden nagykövetségen állítsanak egy Horn Gyula szobrot. Persze öltönyös egészalakosat, ne pufajkásat. Rajta hát! Minden lehetséges fórumon mocskolódjanak az elkövetkező évben egész addig, amíg a valódi demokraták, a Gyurcsányok, a Bajnaik, s a többi… újra kormányra nem kerülnek.”
Egy szokványos nagyköveti tájékoztatón, ha Sebaj Tóbiás lenne a miniszterelnök, valójában mit mondana? Arra biztatná-e az országot képviselőket, hogy védjék a magyar érdekeket és keltsék az ország jó hírét; avagy csakis a liberális sajtóban megjelent fél-, negyed- és nullaigazságokkalépítene országimázst?
De azt hiszem, hogy ha így folytatják a szocik az erkölcsi mélyrepülésüket, ezt a kérdést sose kell majd megválaszolni.
