A gyűlöletről

 

 

  

Aki haladó ellenzéki sajtóterméket olvas, netán kivonult a CEU melletti „tömeg”rendezvényre, biztosan belebotlott a metrón agresszíven fellépő „fideszes” történetébe. Az ellenzék is belebotlott, el is esett és fetreng azóta is, ahogy a szimuláló focisták szoktak.

Röviden: valaki hőbörgött a 4-es metrón egy CEU-párti transzparens miatt. Káromkodott, fenyegette a tüntetésre tartó nőt, majd leült és csöndben maradt. Ezt a történelmi fordulópontnak méltán nevezhető eseményt döbbent megbotránkozással igyekeznek azóta is feldolgozni a haladó média annál is haladóbb és képzettebb kommentelői. A videót megosztó momentumos poétikus vízióban közelgő pogromot, nemzethalált vetített előre.

A kommentek arctalan tengeréből kiemelkedő konklúzió szerint most már polgárháború következik, valamint az ilyen erőszakos, kopasz (!) tahók mostantól mindenkiért sorban el fognak majd jönni.

Ez azt az igazán haladó gondolatot implikálja, hogy minden kopasz – értsd, rövidre vágott hajú –, fociszurkolónak kinéző ember potencálisan agymosott fideszes és veszélyes. Sőt, minden fideszes agymosott és veszélyes. (Ez a gondolatmenet vezetett 2006 őszén a jobboldaliak válogatás nélküli  összeveréséhez.)

Másrészt ezek a – gondolom, kopasz – bunkók eljönnek majd a haladó gondolkodású emberekért. Bár az nem derül ki, hogy majd utána mit csinálnak velük.

Nem is ez a fontos, csak az, hogy rettegni lehessen.

A progresszív média már elindult azon az úton, ahonnan lehetetlen visszafordulni: kinyilatkoztatták, hogy diktatúra van, tehát ennek megfelelő híreket kell közölni. Nem lehet pihenni, hogy nézne ki, ha a diktatúrában egyszer csak nem történne semmi szörnyű? Ezért aztán egy metróbeli perpatvarra már úgy csapnak le, mintha tombolna a terror az utcán.

Profi munka néhány személyes élményből ilyen nagyívű következtetéseket levonni. Csakhogy ezzel maguk is aktívan hordják a szemetet a gyűlöletharc barikádjaira.

Kifogásolják a megbélyegzést, kategorizálást, majd ők maguk kategorizálnak és vesznek egy kalap alá minden másként gondolkodó embert.

Nem kell ahhoz neonáci huligánnak lenni, hogy annak tartsanak.

Ha nem vagy szélsőségesen elfogadó minden életidegen liberális faszsággal szemben, akkor csakis szűkagyú fasiszta lehetsz. Vissza is dobhatnánk a labdát, hogy előbb-utóbb ők vesznek elő minket.

A frontvonal már rég megvan, csak újabb történetek kellenek, aztán mehet a szörnyülködés. Mintha bármi újat fedeztünk volna fel. Ebben az országban – gondolom, máshol is – hamar felszínre törnek az indulatok. Elég rövid látogatást tenni egy-egy 444-es cikk alatti kommentáradatban, hogy felfordult gyomorral állapíthassuk meg, hogy ezek a humánus baloldaliak – legalábbis szóban – a nyílt utcán kibeleznék a Fidesz-szavazókat.

Jobb-és baloldal pedig mindig is rühellte egymást Magyarországon, ami lehet, hogy nem normális dolog, de kellően beágyazott reflex. A történelmi előképeinkkel ugyanis elég rosszul állunk. A nemzeti oldal nyakába a fehérterror, meg a rövid magyarországi nácizmus örökségét varrják, a baloldalnak meg a Tanácsköztársaság mellett ott van a több mint negyven évnyi pusztítást, terrort, kudarcokat és recessziót hozó diktatúra. Ezt az örökséget pedig nem tudják és nem is akarják feldolgozni, csak rátesznek még egy lapáttal azzal, hogy hozzáadják az életidegen liberális trendek „vívmányait”. Szóval amikor majd hazajön a holland egyetemről a fiatal marxista – ahogy TGM vizionálja –, és az új liberális szocializmus szépségeiről és diadaláról álmodozik, ne csodálkozzon, ha a társadalom nagy része nem parolázik majd vele.