Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Kedves _i__o_!
Atyai jóbarátomnak, mesteremnek tartalak! Politikai táborunk meghatározó figurája voltál már akkor is, amikor én csak műkedvelőként tekintgettem a németországi közéletre. Az ott burjánzó rengeteg balos-kommunista liberális rohadék az idők kezdete óta közös ellenségünknek számít. Nagyon régóta felnézek rád, és mindig mintának tekintettem, egészen pontosan tekintettük azt a nemes harcot, amit Magyarországon végeztél a közös ellenséggel szemben.
Mi, németek, egy kissé más irányvonalon jártunk, de a lényeg, a közös célkitűzés mindig ugyanaz volt. Nemzeti alapokon felvirágoztatni mindkettőnk hazáját a romboló baloldali ideológiák viharos tengerében. Sorsunk is némileg közös, hiszen a vesztes világháború zűrzavara, majd az azt követő balos hatalomgyakorlás hatalmas károkat okozott mindkettőnk ősi és nemes nemzetében. Szerencsére mi, németek azóta már megváltoztunk, beláttuk hibáinkat, netán bűneinket, amit a világháború forgatagában érthető, de nem megbocsátható módon elkövettünk. Levontunk a következtetést és radikálisan megjavultunk azóta, mondhatni, más emberekké váltunk.
No, és ez az, amiért kedves _i__o_, nekem most ide, ebbe a gyönyörű kis országba kellett jönnöm!
Hogy végre mondandóm lényegére is rátérjek, sajnos mostanában a hajdani közös gyökerek és a közös ellenségeink ellenére úgy látjuk, kifelé kacsingatsz ebből az értékközösségből. Olyan emberekkel és erőkkel állsz szóba, akikkel a mi világjobbító értékrendünk szerint egyszerűen tilos lenne. Olyan erőknek kedvezel, és olyan erőktől vélsz jövőbeli támogatást, akik az ellenségeink. Ez pedig nem jó, _i__o_. Nem! Nem engedhető meg egyszerűen.
Hazátokban kritikus hangok hallahatóak mind a mai napig, márpedig nem ezért kezdtünk bele ebbe az egészbe 5 évvel ezelőtt. Egyszerűen felháborító, és a közösségünk értékeivel összeegyeztethetetlen, hogy nálatok még mindig lehet a közösségünk vezetőjén gúnyolódni.
Március van, ez a tavasz időszaka. Pártcsaládommal együtt úgy döntöttünk hát, hogy meglátogatlak benneteket szép fővárosotokban, és barátilag, de azért némi erővel a hátam mögött megpróbállak meggyőzni benneteket, hogy az út, amin jártok, bizony helytelen. Kérlek, ne tekintsd ezt fenyegetésnek, hiszen én továbbra is atyai jóbarátomként tisztellek!
Azért, hogy Európában meg tudjuk valósítani közös céljainkat, és felépítsünk egy új, szebb, és a boldogabb jövőt garantáló világot, bizony a ti támogatásotokra is szükségünk van. Mi, németek egyenes, szókimondó emberek hírében állunk.
Megmondjuk, amit akarunk, és utána megmondjuk, hogy ezt miféleképpen tudjátok biztosítani számunkra.
Természetesen esély és remény nyílhat némi kompromisszumra, de az alapvető kérdésekben sajnos nem tudunk engedi. Ezek a jogállamiság, a közös Európa alapvető értékei, a német egyén szabadsága és üzleti befektetéseink garantálása. Magyarországon a német ipar és a német nagytőke a csúcsminőséget jelentő német technológia nagyberuházásai révén kölcsönösen előnyös befektetéseket eszközölt, így ezen a téren számítunk leginkább rátok. Ja, igen, és van itt még néhány probléma és nézeteltérés az egyesült európai jogelvek ellentéte a magyar alkotmány által garantált néhány alapjoggal, de ezeket majd a szakjogászaink kibogarásszák és elküldik számodra, hogy vitás kérdéseket a Birodalom számára megnyugtatóan tudjuk rendezni.
Bízva együttműködésedben, szeretettel és barátilag ölel jóbarádot!
Edmund Veesenmayer
A Führer teljhatalmi különmegbízottja.
Budapest, 1944. március 19.
Nagy poén a vége, kedves Kurtz ezredes. Amúgy végig azon gondolkodtam, hogy ki is az, akihez a múltban és ma is aktuális levél íródott? Úgy fest eme szellemes írásból is, hogy ismét beigazolódott egy örök igazság: nincs új a nap alatt.
Legfeljebb azok csodálkoznak rá a dolgokra, akik lusták tanulni a történelmet…
Amúgy én is találtam egy levelet ónémetül valamelyik párnacihában, úgyhogy közreadnám magyarosított formátumban.
Kedves Hunyadi Mátyás!
Nem írhatom le, hogy királyi kollégám, mert Önt nem a demokráciánk elvei alapján választották meg anno a Duna jegén. Ön hiába hivatkozik arra, hogy 2/3-os felkiáltással jogosan vezeti Magyarországot, mert a mi jogértelmezésünk alapján csak Brüsszel-i (bocsánat, hisz még nincs is olyan város), tehát császári felhatalmazás alapján van joga a mi tartományainkban intézkedni.
Az az érv is sántít, hogy Kigyelmed atyja a kőbányájából emelt várban amit Belgrádnak, nem Röszének (bocsánat, ilyen nevű települések sincsenek), vagyis Nándorfehérvárnál megharcoltak Európáért, és ezért elvárnák a határvédelem költségeihez a mi anyagi hozzájárulásunkat.
Kigyelmed alapos történelmi tévedésben van. Senki sem adott felhatalmazást eme fasiszta (bocsánat, a fasizmust mi németek csak később fogjuk feltalálni) akarom mondani hitetlen kutya módszerekkel elállni az utat a birodalmunkba az igazhitű beözönlők elől.
Felháborodásunknak adunk hangot, hogy Vlad Tepes nevezetű másik önkényúrral együtt méltánytalan módszerekkel riogatják a béke vallásának szelíd követeit. Vlad Tepes nemhogy késfogú kutyákkal, mint Ön, Mátyás, de egyenesen karóbahúzott emberekkel ijesztgeti ama menekülteket, akik csak azért érkeznek a Mi Császári hívó szavunkra, hogy közismert szorgalmukkal és vallási türelmükkel példát mutassanak multikultúrából birodalmunk lakosai számára. Sokkal magasabbrendű ez a fiatal vallás, mint a (majd megreformált) kereszténység, meg a sok mindenféle nyelven karattyoló birodalmi népeink hite. Ők egységes korszerű hitet és nyelvet akarnak bemutatni számunkra.
Különösen felháborítónak tartjuk Kigyelmedék alattomban szövetkezését a cseh, meg lengyel, meg szlovák (bocsánat az az állam sem létezik még) rendekkel, amit maguk Visegrádi négyeknek hívnak.
Maguknak nincs joguk keresztbe tenni terveinknek! Mi Ferenc testvérünkkel (nem, nem azzal a Ferenccel Vatikánban, hanem Macron, akarom mondani I. Ferenc francia barátunkkal) abban állapodtunk meg, hogy a Fuggerek pénzének folyamatos biztosítása érdekében, eladjuk a Balkánt azoknak akik a legtöbbet ígérnek, hogy utódaink nyugodtan gazdagodhassanak más népek például Amerika (bocs: még Kolumbusz el se indult) leigázásával, és e kegyelmünkből egységes lehessen az egész világ.
Miután Kegyelmed évek óta nem fogad szót nekünk, kénytelenek vagyunk elküldeni helytartónknak Weber nagyuramat ama császári utasítással, hogy vizsgáltassa fölül az Önök renitens országaiban a sajtószabadságot (akarom mondani a Corvinákat), a független akadémiát, vagyis Janus Pannoniust, és hagyja szabadom működni a liberálisok birtokain a pallosjogot.
Maradok tisztelettel Kigyelmed iránt:
III. Frigyes német-római császár
Krisztus után (bocsi: Allah előtt)
MMXIX évében
Úgy látszik, ez az Ödön (ott 1944-ben) nem talált egy olyan írógépet, amelyen lett volna magyar hosszú ó – legalább a megszólításhoz.
🙂
Nem rossz, de azért lényének “veleje”, a seggnyalintó – egyet jobbra, egyet balra – nem “domborodik” ki belőle igazán!