Sebestyén Balázs hány migránst fogadott be „vészhelyzet idején”?

 

 

  

E hónap elején történt, hogy az addig nemierőszakolós vicceskedése miatti tufa-lista dobogós helyéről a libnyaf hall of fame-be szökkent Sebestyén Balázska, miután roppant férfiasan nem hagyta szóhoz jutni reggeli műsorában a bevándorolás-népvándorlás ügyekben tőle kissé eltérő álláspontot képviselő segédszerkesztő leánykát. Ez egyébként a klasszikus liberális vitastílus, mert érvelni messze megterhelőbb, mint belefojtani a szót a „partnerbe”, ad absurdum lenácizni, de ezt csak mint mellékes körülményt jegyezzük fel. De most, hogy a Migration Aid szervezet felhívása szerint valódi szükséghelyzet alakult ki a befogadó állomások kapacitás-szűke miatt, vajon Faszfejbalázs miként és hogyan cselekedett? Ahogy mondta vagy ahogy gondoljuk róla?

Piréz Róbert

Nyilván költői a kérdés, mert a budai villákból és Land Roverekből érzékenyülők többnyire az úgynevezett társadalmat vagy az államot szokták felszólítani szolidaritásra, nekik nincs idejük az ilyesmi talajszintű apróságokra. Elvégre ők a nemzet élő lelkiismeretei, a tábornokok sem a lövészárkokban mulatják az idejüket a nemzetközi helyzet fokozódásainak alkalmából, hanem árnyékos, hűvös bunkerekben, a tervezőasztalok felett ráncolják borús homlokúkat és vetnek milliókat a géppuskatűzbe, hátha ezzel utánpótlási nehézséget okoznak az ellenségnek.

A Migration Aid  – nagyvonalúan eltekintve a következményektől – valódi segítséget nyújt a Magyariföldön rekedt vándoroknak. Törlőkendőt, útbaigazítást, megértő sóhajt kínálnak a köztereken a hajléktalanok munkáját elvevőknek. Ők tettek közzé tegnap egy felhívást, amelyben befogadó lakásokat keresnek az utcán rekedt vándoroknak, mivel az álprobléma felkúszott a napi 2000 főig, ami barátok között is egy kisebb honfoglalás, és az évenkénti néhány tucat menekültre optimalizált infrastruktúra nem bírta őket elhelyezni, ami ebben a monszunos augusztusban tényleg meglehetősen kellemetlen egy sivatagi hadviseléshez szokott berbernek. Persze a jobbikos proliként indult Vastagbőr íziben a kormányt kezdte el hibáztatni emiatt, de ez olyan, mintha a busák túlszaporodása miatt a Balatont basznánk le. De mindegy, tescos kollégája, Oberle Gábor meg a kondenzcsíkok titkainak nagy ismerője, ez egy ilyen multi…

Az megint egy érdekes kérdés, hogy mi lesz, ha a napi 2000 megint duplázódik. Az eddigi görbére illesztve ez november környékén be is fog következni és akkor nem lesz elég felhívásokat közzétenni, a maradék szolidaritást összekaparni, hanem konkrétan hetente ki kellene üríteni egy Debrecen méretű várost.

Ezt pedig akkor se lehet megcselekedni, ha a magyari társadalomtudományok katasztrofális állapotáról tökéletes látleletet nyújtó corvinuszos docens, Melegh Attila szavait bárki komolyan venné. Melegh Attilának sikerült megfogalmazni azt a Godzilla méretű faszságot, miszerint a migránsok okosabbak, szebbek, képzettebbek, fiatalabbak. Ebből a fiatalabb igaz is, de a többit pont onnan vette, ahonnan a bátorságot a megszólalásához.

A seggéből.

Merthogy egy szociológus ilyen állítást csak akkor tehetne, ha erre bármilyen adat a birtokában lenne. De nincs. A mindössze ujjlenyomatot, nevet, származást felvevő regisztráció során nem kérdeznek rá a munkatapasztalatra, a diplomákra, a beszélt nyelvekre, szóval semmi olyasmire, amiből a magasabb képzettségre lehetne következtetni.

Melegh Attila, a magyari szociológia fergezsuzsai hagyományait követve szarmagyarozott egyet.

A szomorú valóság éppen az ellenezőjét mutatja. Az egy dolog, hogy a Magyariföldre legálisan és korábban érkezők valóban fiatalabbak, képzettebbek, okosabbak voltak, mint a bennszülött átlag, de ebben a SSC szektorba érkező kanadai közgazdász éppúgy benne van, mint a német üzemmérnök az Audi győri gyárában. Ebből az afgánokra következtetni, ahol konkrétan 100 éve nincs működő állam, olyan mértékű primitív butaság, ami alapján én Melegh Attila doktori munkáját is újra átnézném, hátha skiccpalizta vagy viktorpontázta az egészet. De legalábbis megkérném, hogy egy doktorandusz segítsége nélkül csináljon egy kereszttáblát.

Nem tudom ki hogy van vele, de a szolidaritásra való felhívás lassan legalább annyira bosszant, mint Szent István intelmeiből citálni egy kissé félrefordított passzust. Utóbbira most nem térnék ki bővebben, Bayerzsolti majdnem hibátlanul körbeírta ma. Talán annyi, hogy a sokat vitatott latin szövegben néhányan hadsereg-szervezési elveket vélnek látni, ami  – ha félretesszük az anakronizmust és az ostobaságot – logikusabb megfejtés, mint valami multikulturális társadalom XI. századi wishful thinkingjét beleképzelni a latin nyelvű eredetibe.

A szolidaritás viszont maga a képtelenség. Egyszerűen – legalábbis számomra – felfoghatatlan, miért is kellene bárminemű szolidaritást éreznem egy afgán kecske- és máktermesztő szakemberrel. Biztos bennem van a hiba, de az egyetemes emberiség a Star Trekben létezik, ahol Uhura hadnagy és Chekov együtt harcol a klingonok ellen, de mivel egyelőre képtelenek vagyunk a hiperűrsebességre, a szomorú jelenben Uhura hadnagy egyszerre küzd a faji és nemi egyenlőségért az Államokban és Chekov elvtársainak kelet-európai imperialista törekvései ellen. Szóval, amíg nem lépünk ki az űrbe valami idegen fajjal hadakozni, addig nincs egyetemes emberiség, nincs Világkormány, nincs Űrakadémia.

Bűntudatom persze ettől még lehetne, ha én bombáztam volna szarrá a kibocsájtó államokat, de az sincs…