A K-Monitor korrupciós tesztje szerint a készítői sosem dolgoztak a versenyszférában

 

 

  

A K-Monitor tesztjéből elvileg azt tudhatnánk meg, hogy mennyire lennénk képesek ellenállni egy korrupciós csábításnak. A kitöltőinek korrupciós hajlandóságát méri elméletileg, de mi mást is megtudtunk belőle. Azt, hogy a teszt készítői még sosem dolgoztak a versenyszférában.

Piréz Róbert

A rengeteg bárgyún izgalmas, de kb. a stanfordi börtönkísérlethez mérhető újdonságot tartalmazó kísérletekből korrupciós kérdést farigcsáló tesztnek több gyenge pontja van, mint a félkész Halálcsillagnak. Az antikorrupciós erőtér védi annyira, hogy nem röhögik körbe, pedig bőven kiérdemelték a tesztet megalkotó “kutatók”. Már az alaphipotézis is meglehetősen harmatos. Hogy Magyarországon és “bizonyos országokban” a családi és baráti kapcsolatok erősebbek, mint a tágabb intézményekhez fűződő kapcsolatok, ezért könnyebben korrumpálhatóak, kevésbé versenyképesek és hatékonyak vagyunk. Nos, ez az “Egyiptomtól Magyarországig” féle korreláció, mint amilyen Obama engedett meg a civil szervezetekkel szembeni fellépések kapcsán. Igaz, míg Egyiptomba agyonlőnek embereket, addig Magyarországon egy darab szervezetnél házkutattak egyet, de azért Egyiptomtól Magyarországig…

Hát a magyari “kiskollektivizmusnak” is ennyi köze van például egy bolíviai indián család kiskollektivizmusához. Tátikás szociológus legyen a talpán, aki mégis le tudja redukálni a korrupciós hajlandóságot erre az egy(???) változóra és mindebből nemzetközi összehasonlításokat gyárt.

Na, de a legviccesebb kérdés a tesztben:

“Az unokatestvéred ugyanahhoz a céghez jelentkezik állásra, amelyiknél te is dolgozol, és van befolyásod a személyzeti döntésekre. Az unokatestvéred, aki képességeit tekintve megfelel a pozícióra, megkér, hogy szólj pár jó szót az érdekében.”

Barátaim az Úrban és ti ott a K-Monitornál! A versenyszférában, a piacra termelő vállalkozások világában a munkaerő a legértékesebb “alapanyag”. Ott bizony még jutalmat is adnak annak a munkavállalónak, aki egy hozzá hasonlóan ügyes és szorgalmas embert hoz a céghez. Bizony, ez nem a jogvédők rózsaszínű buborékvilága, ahol egy Europass formanyomtatványokon a vezetéknevet, a fotót, a lakóhelyet kitakarva döntenek a vezetők éves szerződésekről. Mert míg egy CV mögött simán (Budapesten 50 százalék eséllyel) megbújhat egy ügyeskedő, aki a szerződés aláfirkantása után elmegy három évre betegszabira, addig ez a munkavállaló kapcsolati hálóján keresztül toborzott jelölt esetében szinte elképzelhetetlen.

Amennyiben egy régi és megbízható alkalmazottam ide akarja hozni a szakmailag megfelelő unokatestvérét – akiért nyilván felelősséget is vállal – akkor az nem korrupció, hanem karácsonyi jutalom. Legalábbis a versenyszférában.

Meg különben is, ezzel a kérdéssel előjönni egy bezzegfejlettnyugati összevetésben, ahol a családi gazdaság kitétel nem az üzemméretre vonatkozik, hanem maga a rideg valóság, mivel ott azokat nem baszták szét 40 évnyi kommenizmussal intézményi kollektivizmussal?

***

Ps: a K-Monitor munkaerő rekrutációja pontosan hogyan történik? Mert hirdetésben tőlük csak az “ingyenes gyakornoki státuszokat” láttam, a fizetős pozíciókat sosem…