Nem a fékellensúlyok elrontása miatt menekülnek a fiatalok. De akkor miért?

 

 

  

Azért “emigrálnak” Magyarországról a fiatalok, mert nincs demokrácia, nem fékeznek megfelelően a fékek, nem ellensúlyoznak az elvárt mértékben az ellensúlyok, diktatúra van, fasizmus, miegymás. (Ásít.) Aki szerint meg ez természetes velejárója az uniós csatlakozásnak, hogy a liberalizált munkaerőpiacon az Európa perifériájáról a centrumországokba vándorolnak a munkavállalók – pusztán azért, mert ugyanazért a munkáért messze magasabb jövedelmet kapnak, s nem azért, mert a hazájukban üldözik vagy elnyomják őket – rögtön a “rezsim autokrata törekvéseinek a kiszolgálója” lesz. (Ismét ásít.)

Piréz Róbert

A libnyaf menekülés-elméletét egyetlen dolog cáfolja: a tendencia. Ha pusztán Magyarországról “emigrálnának”, akkor némi részigazságot megengednénk, de hát nem. A legfrissebb adatok szerint a szakképzett kivándorlást leginkább a lengyelek szenvedik meg, akiket mind gazdasági szempontból, mind a hónalj alá dugott demokrácia-mérővel magunknál rendre magasabbra pontozunk, többnyire “bezzeglengyelként” szerepelnek a hazai publicisztikákban.

Ha az lenne a feladatom, hogy kisiskolásoknak elmagyarázzam e jelenség kiváltó okait, pár ilyesmi tőmondatban próbálnám meg összefoglalni: A 21. században a munkavállalók legjelentősebb része a szolgáltató szektorban dolgozik, legyen az autószerelés vagy virágbolti kiszolgálás. Csak nem mindegy, hogy az adott gazdaság milyen alapokon áll. Ha van hazai ipar, van hazai termelés, van intenzív export és komoly hozzáadott érték, akkor az itt működő cégek nem csak papíron kimutatható nyereségre tesznek szert, amiből nyilván kerül az alkalmazottakhoz is, elvégre verseny van. Ha nem fizetne a tulajdonos egy piaci alapokon működő és keményen nyereséges cég dolgozóinak, akkor hamarosan nem volnának dolgozói. Idáig ez simaliba. De innentől jön a lényeg. A szolgáltatásokat helyben veszik igénybe, egy gazdag társadalomban általában drágán és sokat. Több mozi, több virág, minőségi sör és mindezek magas árréssel. És innentől a szolgáltató szektor is nyereséges, szemben a hazai döglődéssel, a többnyire adóelkerüléssel megoldott túléléssel.

Magyarországon és a többi periféria-, félperiféria-országban viszont a gazdaság alapjai nincsenek rendben. Pl. nézzük a mezőgazdaságunkat. Szántóföldes típusban, gyakorlatilag az Unió területalapú támogatásától nyereséges, se hozzáadott értéket, se minőséget nem képviselő monokulturális termelést folytatunk, majd csorgatjuk a nyálunkat az argentin marhára és a francia paradicsomra. Nyilván vannak kivételek, de többnyire azok is a remek termőföldnek köszönhetik létüket, nem a szándéknak és a befektetett tőkének. Az ipar területén sem éppen a high-tech dominál, hanem szinte kizárólag a külföldi tulajdonban lévő, primitív, csak a munkanélküliségi és külkereskedelmi adatok javítására szolgáló összeszerelés megy. Nincs hozzáadott érték, hiszen a tudás, a know-how is import, valamint a hazai beszállítók aránya sem haladja meg a 10-30 százalékot és azok sem éppen a csúcsminőséget szállítják, hanem a legolcsóbb holmikat. Ennek köszönhetően nem itt képződnek a nyereségek, a fizetések meg ehhez arányosítva szarok.

A szar fizetésből meg szar kocsit vesz az ember, ha meg összetöri, akkor szar pénzért javíttatja meg a műhelyben a szar pénzt kereső szakival.

Aki elmegy, annak ebből van elege, mert egy lakatos nem csak használt Suzukit tud “lakatolni”, a fényező dettó, a mozigépész meg 10 dolláros jegyért is tud mozigépészkedni. És nem a demokrácia állapotából…

***

Persze a feladat sosem a precíz látlelet – bár az sem árt – hanem valamiféle megoldás felvázolása. Az elmúlt pár hónapban volt szerencsém találkozni a magyar tulajdonú ipar és felsőoktatás néhány meghatározó szereplőjével, az általuk megfogalmazott gondolatokat közre fogom adni a következő hetekben, benne a szakképzés hiányosságaival, a felsőoktatás tévútjaival, a duális képzés problémáival, ésatöbbi.

Már csak pár tíz órányi interjú anyagát kell feldolgoznom hozzá….