Az esztéta jogászok szerint a keresztények obgyektíve túlérzékenyek

 

 

  

Nincs mese, elsőfokú bírósági határozat született arról, hogy a HVG által Karácsonykor az egész városban kiplakátolt „Nagy Harácsony” fantázianevű borítója nem sértő a keresztényekre nézve. Az a keresztény magyari állampolgár, aki mást gondol, az egész egyszerűen túlérzékeny és kész. A HVG ezen túl is készíthet hasonló, keresztény szimbólumokon, vagy szereplőkön alapuló politikai vonatkozású borítóterveket, mondjuk így Húsvét táján stílszerűen Jézus keresztrefeszítéséről, kereszthaláláról, harmadnapi föltámadásáról, a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. Aztán beboríthatja velük a várost.

Miért Rigó

Különösen örömteli, hogy mind az ügyben ítéletet mondó bírónő, mind a védelem képviselői olyan művészi és esztétikai vénával vannak megáldva, hogy a keresztényi túlérzékenység ellen meg tudták védeni a közéletet, a szabad véleménynyilvánítás demokratikus alaptételét. A HVG ügyvédje szerint nem egy közösség szubjektív érzékenysége a mérvadó, hanem az obgyektív szempontok. Az persze érdekes kérdés, hogy hogyan beszélhetünk egy vallási közösség szubjektív érzékenységéről, hiszen az, aki nem vallásos, nyilvánvalóan nemcsak az alapvető hittételek megértésében és átélésében  nem járatos, hanem azt sem képes megítélni, hogy mi az, ami sértő egy közösségre nézve. Obgyektív szempontokat éppen ezért nem kívülről, hanem a valláson belülről kell meghatározni. Maguk a vallásos emberek döntik el, milyen obgyektív szempontok határozzák meg, mi az, amit mulatságosnak tartanak, és mi az, amit sértőnek. Tehát legkevésbé sem a HVG, de mégcsak nem is egy jogrendszer.

De hát ez tulajdonképpen mindegy, mert a bírónő az alperessel értett egyet, indoklása szerint

„a közösséget sérteni nyilván valamilyen célzott, szándékos cselekménnyel lehet.”

Karácsony táján az egész várost kiplakátozni egy eredetileg Krisztus születését ábrázoló, de politikai indíttatásból eltorzított képpel, az nem célzott, szándékos cselekmény. Láthatóan sem a HVG, sem a tisztelt bírónő nem érti, hogy politikai szereplők nem behelyettesíthetőek egy vallási eseménybe. Nincsenek ilyen áthallások. Ha Jézus politikusokat üldöz ki a templomból, az belefér, mert Jézus személye nem sérül. Ha Jézust egy halom pénzzel helyettesítik egy vallási ünnep alkalmával, az igen is sértő, mert olyan politikai üzenetet közöl, amelynek nincs köze a vallási üzenethez. A vallási üzenet pedig csak a hívekre tartozik, másokra nem. Lehet, hogy nem is értik, akik ebben nem hisznek. De ők nem számítanak.

A képen – bármilyen esztétikai körbehümmögés is történjen arról, kinek mit is jelent – akkor is a Szent Családot cserélték ki politikusokkal. Ezek után a vallási vonatkozást nem lehet eltagadni. A HVG és a bíró ezt az utalást nem vette számításba, nem mérlegelte az értelmezési tartományt a maga teljességében. Vallási oldalról az ő álláspontjuk a szubjektív, míg a hívek felháborodása pedig az objektív szempont.

A lényeg, hogy a bírósági határozat már megszületett. A magyari jogrendszer jelenlegi álláspontja szerint a keresztények túlérzékenyek. A HVG plakátjával minden rendben van. Pont.