Jakobinus jogvédő nem érteni demokrácia

 

 

  

„Alkotmányos forradalmat” akar három jogvédő, ismétlem, jogvédő szervezet, az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért, amelyek épp most jutottak lesújtó eredményre az Alkotmánybíróság működését illetően, miután ötletszerűen elemezték egyes bírák álláspontját az Ab 23, random módon kiválasztott döntésében.

Az alkotmányos forradalom az magyarán puccs, mint arra Orbán Balázs rámutat. Érdekelne amúgy, a három jogvédő társulat a főállásban, fizetésért civilkedő alkalmazottaival mióta számít bármilyen módon is népképviseleti szervnek. Merthogy szerintük Orbán Viktornak nincs joga „a magyarok” nevében beszélni, többes szám első személyben, az egy dolog; csak éppenséggel, ha így is lenne, Orbánnak még mindig több joga van erre, mint megválasztott kormányfőnek, parlamenti többséggel a háta mögött (már csak feles többséggel), mint nekik.

Mert minket például egészen biztos nem képvisel a TASZ.

Orbán Balázs korrekten szétszedi a három szervezet elemzését, mi egyéb tényezőkre koncentrálnánk. Például az Európai Példákra. A TASZ-ék szerint Orbánék bedarálták az alkotmányos rendszert, sok a lojális, kormánypárti alkotmánybíró. Például „Salamon László alkotmánybírói munkájából az szűrhető le, hogy az AB-ra valójában szerinte nincs is szükség, mert az alkotmány és a törvények közötti ellentmondásokat magának a parlamentnek kellene feloldania”, „Pokol Béla nem szolgai kiszolgálója a Fidesznek, mert alkotmánybíráskodása összhangban van már korábban is hangoztatott meggyőződésével, miszerint az AB a többségi akaratnyilvánítást és hatalomgyakorlást kell hogy szolgálja.”

Pardon, ezzel mi is a probléma?

Na, kérem, akkor: Nagy-Britanniában nincs sem alkotmány, sem alkotmánybíróság. Svédországban nincs alkotmánybíróság, a legvégső fórum a 16 fős Legfelsőbb Bíróság, aminek tagjait a kormány nevezi ki. A franciáknál az Alkotmány Tanácsában ott ülnek a volt köztársasági elnökök, valamint kilenc másik tag, akikből hármat a hivatalban lévő elnök, hármat a képviselőház elnöke, hármat pedig a szenátus elnöke nevez ki, kilenc évre, újraválaszthatatlanul. Közülük háromévente cserélődik három tag. Az Alkotmányos Tanács elnökét a köztársasági elnök nevezi ki. 2008 óta a kinevezéseket jóváhagyja a parlament. Jogkörei jóval kevesebbek, mint a magyar alkotmánybíróságénak; ami egyébként a világ legtöbb alkotmánybíróságáról elmondható, tekintve, hogy a német mintára megalkotott magyar alkotmánybíróságnak még az Orbán-féle ráncfelvarrás-jogkörszűkítés után is sokkal szélesebb jogköre van, mint a világon létező legtöbb testvértestületének.

Úgy látszik, TASZ-ék nem tudnak elszakadni saját értelmezésüktől, miszerint a politikát minél jobban korlátoznia kell a jognak, abba meg a nép ne szólhasson bele. Kim Lane Sheppele is felvilágosított minket nemrégiben, a magyarik annyira buták, hogy nem szabad nekik választott képviselők útján gyakorolni a hatalmat, hanem egy gondoskodó, haladó-tudatú, atyáskodó alkotmánybíróságnak kell nekik utat mutatni, irányt szabni, és ezért problémás az AB összetétele. Jogvédőink tulajdonképpen ezt az álláspontot képviselik, ám ennek nem sok köze van a demokráciához, ezt simán jogászdiktatúrának nevezik, amiben – ezek szerint – szívesen élnének, amennyiben ők gyakorolják a kizárólagos hatalmat.

Lehet ezt demokráciának nevezni, ahogy Észak-Korea is mintademokráciának tartja magát…