Abortourizm norvég dollárból

 

 

  

Patent Egyesült feat. Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület proudly presents: Abortourism – információs oldal, virtuális utazási iroda, „egy olyan non-profit, feminista ‘vállalkozás’, mely reprodukciós jogokról és szolgáltatásokról tesz elérhetővé aktuális információkat a Magyarországon és a régióban élők számára.”

Egy elhallgatásra méltó kezdeményezés, amely mégis sajnos elég nagy médiavisszhangot kapott, úgyhogy már nem oszt, nem szoroz, ha egy kicsit mi is belérúgunk. Márpedig nagy kedvünk van belérúgni – a Patent Egyesület úgyis egy olyan kretén képződménye a magyar civil társadalomnak, aminek a matricái egyfajta tisztasági megoldásként szolgálnak a Toronyház büféjében: ezek vannak itten felragasztva a piszoárok belsejébe, és még soha nem célzott senki mellé.

A Patriarchátust Ellenzők Társaságáról képtelenség eldönteni, hogy nevetséges vagy közveszélyes. Félelmetes az az utópizmus és cinizmus, amit képviselnek. Olyan emberekből áll, akik egykori önmagukat csupán szövetdarabnak tartják – mármint a megszületésük előtti állapotra gondolok. Akik ideológiai okokból tagadják a posztabortusz-szindróma súlyos valóságát, és szinte már passziónak tartják az abortuszt, ami olyan, mintha beveszel a megfázás ellen egy pirulát. Ezek a kretén állatok szerint, akiket a jobb századokban megköveztek vagy elégettek volna, az abortusz olyan, mint egy kis külföldi gyógykezelés, elmész a klinikára, kezelnek egy kicsit, aztán elmész várost nézni, beülsz egy kávéra, fürdesz a tengerben.

A Patent léte önmagában igazolja a norvégalapozás jogosságát a kormány részéről: az Abortourismot is sikerült a norvégalapból pénzelni. A Patent léte önmagában igazolná a szólásszabadság szigorítását, hogy megőrült, emberellenes ámokfutó emberijogászok ne mondhassanak és csinálhassanak bármit. Úgyhogy a szólásszabadság védelmében a Patent egyesületet meg kéne szüntetni.

Sajnos nem lehet. De szívesen küldünk nekik rengeteg nőt, aki egy rutinműtét keretében, jogai tudatában megszabadult attól a „kis, élősködő szövetdarabtól”, és aztán nem városnézésre ment, hanem évekig pszichológushoz. Akinek az egész ügy nem egy délutáni performansz, meg virtuális utazgatás és honlapépítés volt. Valamiért a természet leszarta az emberi jogait. És szívesen küldünk olyanokat is, akik a sok dilemmázás után bevállalták a gyereket, és azóta nem a gyötrődés meg a pszichológus az osztályrészük, hanem a boldogság.