Értelmiség útja az osztályteremnyi hatalomhoz avagy ismét összefújta a szemetet a szél

 

 

  

Két társaságban vagyok teljesen tanácstalan annyira, hogy halvány elképzelésem sincs, miről beszélgetnek. A nagyfülű kamaszgyerekek közt, mikor azok a hétvégi WoW partyra készülnek és tervezik meg, ki lesz a tank meg a mittoménmicsoda a raidben, és a másik, amikor összegyűlnek a baloldal krémjei, a kelet-európai értelemben vett értelmisik és nekiállnak bizottságosdit játszani.

Ezeknek a liberálisnak és közszereplőnek hívott önmarketing-menedzsereknek kb. a 20. század eleje óta az a becsípődésük, hogy nekik kell kivezetni a magyarikat a sötét középkorból, a feudális viszonyrendszerből, az akármiből. Mert ők egyszer eredetiben olvastak Marxot, Engelst és még néhány szerencsétlen königsbergi filozófust (itt jelzem: Európa nagy szerencséje, hogy végül a szovjetek annektálták Poroszországnak azt a részét), tehát alanyi joguk van itt-ott papírra vetett elméletek alapján fényt gyújtani az éjszakában, majd – természetesen – a sorok elejére ugorva irányítani a Nagy Menetelést a Szebb Jövő felé.

Ennek a recipiálás-mániának nélkülözhetetlen előfeltétele a betegország percepciója. Ugye, ha nem lenne beteg, akkor nem kellene gyógyítani, pláne nem olyan kísérleti vagy méltán elfeledett gyógymódokkal, melyekkel a világ boldogabbik felében már senkinek eszébe nem jutna játszadozni. Orvosfilozófusra meg különösen nem volna szükség, akkor meg kárba veszett egy élet munkája. Hajjaj… Ez a „beteg társadalom terméke a Fidesz” szöveg konkrétan el is hangzott a Herényikarcsikától. Értsük helyesen: nem a Fideszre kell haragudni, mert ők csak következményei a társadalom ostobaságának. Ezúton is gratulálunk Antal József egykori pártjának a remek „személyzeti politikájához”, mivel egy konzi nemhogy beteg társadalmakról nem beszél, hanem úgy általában társadalomról sem igen, ahogy a fizikusok sem súllyal mérnek, hanem tömeggel.

A világot akarják megváltani, ha kell, ha nem…

Utat tévesztettünk, mert a Viktor hatalomra jutott. Ennyi önreflexió szorult a teljes balliberális értelmiség elitjének elitjébe, hiába régi hagyomány azon a részlegen az önkritika. Nyilván a nagyobb őszinteséghez, a komolyabban vehető „belátáshoz” – hagyományaikhoz híven – munkatáborba kellett volna szállítani néhány családtagot, csak hát az valódi nemdemokráciátigényelne, nem egy olyat, amivel szemben most ők kockázatmentesen akarnak fellépni. Ebben tulajdonképpen egyetértünk velük, mi is innen küzdünk az Iszlám Állam ellen, nem Bászrában…

Pedig valahol tényleg utat tévesztettek, de egyrészt sokkal korábban, másrészt mai napi boldogan taposnak előre rendíthetetlen magabiztossággal. Ha valamit végre el kellene lesni afejlettnyugattól, az nem más, mint az ő értelmiségi-felfogásuk. Ha lebasszuk Orbánt, mert nekiállt illiberálisozni, miközben tudjuk jól, hogy az általunk követendőnek tartott (beléptünk, nagy többséggel szavaztuk meg, eldöntött tény) nyugat-európai politikai hagyományban az mit jelent, akkor kénytelenek vagyunk a mi kis k-k-európai értelmisieinket is lebaszni. A fejlettnyugati értelmiségi ugyanis nem akarja megváltani a világot. Nem hoz létre bizottságokat, nem keresi a “progresszív jövőképet” (ó, anyám), hanem elvégzi a munkáját. Könyvet ír, repülőgépet tervez, kocsmában mesél arról, hogy erről már az ókori görögök is azt gondolták. Aztán ha mindezzel végzett és még maradt benne tettvágy, akkor nekiáll sollenezni politikusként.

És majd a választó eldöntik, hogy alkalmas-e a feladatra vagy sem. De semmiképpen sem kerülgeti jobbról-balról a népakaratot, amire állandóan hivatkoznak minden egyéb esetben.