– Mert ilyen a jelleme.
Valami hasonló lehet a baja a létező baloldalunknak is, mert jelen állás szerint annyi hajlam van bennük az összefogásra, mint Novák Elődnek a buzeranciára. A héten megint az örihari van napirenden az örökké együtt tetoválás helyett a két baller miniszterelnök-jelölt-jelölt között. Ő dolguk – mondhatnánk – de mi veszettül jól mulatunk, ahogy csépelik egymást, ahogy tépik egymás haját. Cicaharc a javából!
A facebookos like-ok számát a valós politikai támogatottsággal rendre összekeverő Együtt 2014-Párbeszéd Magyarországért Választási Szövetség (még leírni is megterhelő) az egész kormányra kerülési procedúrát valamiféle greenbox technikával kívánta letudni. Ahol betolják a Bajnait középre miniszterelnöknek, a hátteret, az összefogást, később a választási győzelmet meg majd ráutómunkázzák, mint a Trónok Harcában a Falat a Jon Snowt alakító bamba képű kölök mögé. Ezeket az utómunkálatokat szerették volna a Mesterházy vezette szocialistákra bízni, ennyi lett volna az ő feladatuk. Azok meg – úgy tűnik – köszönték szépen és visszaléptek a megbízástól. Van saját forgatókönyvük, amit szívesebben megvalósítanának.
Noha a kritikátlan összefogósdi’, a vitáktól való elzárkózás még sosem vezetett eredményre önmagában (ha Neville Chamberlain inkább azzal foglalkozott volna, ami elválasztja őket és nem ami összeköti, akkor nem a XX. század legszánalmasabb politikusai között emlegetnénk), a józan ész azt diktálná, hogy a baloldal entrópiájának a választások közeledtével el kell(ene) kezdenie csökkennie. A rendezetlenségből a rendezettség felé kell(ene) haladniuk, elvégre – unalmas közhely – de mind a választási rendszer, mind a választópolgárok az összefogást jutalmazzák. Főleg, ha nyerni is akarnak, nem csak a lapokat újraosztani a térfélen, mert az állandósuló cicaharc nem tud új szavazókat vonzani.
Mindez logikus lenne, ha a magyar baloldal nem lenne egy adiabatikusan zárt rendszer, ahol a külső erőknek vajmi kevés (azaz nulla) szerepük van. Hiába van jelen markánsan az orbáni-diktatúra érzülete, ez a szavakon túl semmiben nem befolyásolja a mozgásukat. Az élcsapat mentalitás, a választási győzelem (és a helyes kormányzás) titkának tudása mind a két csapatnál olyan alapélmény, ami már önmagában jó eséllyel kizárja az együttműködést, hiába lenne az a (saját bevallásuk szerinti) elemi érdekük és céljuk. Már ha valóban az “Orbán-rezsim” leváltására törekednének.
A “rezsimváltás” azonban csak huszad-harmincadrendű kérdés. Valójában azért folyik a küzdelem, hogy a két párt mögött megbúvó kapcsolati hálók, intézmények és kitartott értelmisik’ közül a baloldalra jutó pénzek, titulusok, elismerések hova és kikhez kerüljenek. A poszt-SZDSZ-es vonalra felépített Együtt 2014 hátországának vagy a hagyományos szocialista nomenklatúra elithez. És ebben a kérdésben nem lehet, és nem is fognak kiegyezni.