Ha kicsit elkalandoznak a gondolataim, politikai téren elég perverz tudok lenni. Minap például az járt a fejemben, ha csak Gordi és Atesz közül lehetne választani, hogy döntenék. Akárhogy is próbáltam körüljárni a témát, egyszerűen képtelen voltam azt mondani, „őt választom, és akkor reggelente csak kevésbé nagy slejmet fogok felköpni, hogy aláálljak”. Pedig még ezt a táblázatot is összeraktam, hogy segítsen dönteni, melyik lehetne a jobb elfogathatóbb épp kibírható kevésbé ócska jelölt.
Ugyan Atesz nyert 6-5-re, de könyörgöm, annyira színtelen és szagtalan az az ember, hogy már nem is emlékszem, kiről kezdtem el írni a mondat elején. De Gordi jelöltsége sem ígérkezne olyan karakteresnek, hogy az egyszeri talpas jobboldali választó összecsinálja a pendelyét. A progresszív élcsapat újra nekiveselkedhetne az áhított idea megvalósításának tűzön, vízen át. Ebben nem sokban különböznek Vona Gábortól: szorgalom és küldetéstudat nyakon öntve idiotizmussal. Sejtve kormányzásra való alkalmasságuk mértékét és várható ’gazdaságpolitikájukat’ (IMF-ülepfényezés, hitelkérelem formájában, kevés polírozás eurokraták golyóin, hogy megint elnézzék a magas hiányt pár évig, progresszív SZJA, közmű-reliberalizáció, stb.) minden józan gondolkodású ember azonnal elkezdene lisztet, zsírt, cukrot, sót és konzerveket felhalmozni a sufniban, de ettől jelenleg nem kell nagyon tartanunk. Tét nélküli tehát a választásokig (ha lesznek!) hátralévő idő, de vicces lesz figyelni a tárgyalások menetét a két fél között. Most még az erősebb kutya khmm… dominál résznél tartanak (ki lesz a miniszterelnök jelölt?), majd jön az országos székfoglalós játék. Ez egyelőre még uncsi. Aztán amikor felteszik maguknak a kérdést: ’oké, de mit mondunk a zembereknek azon kívül, hogy Orbán fasiszta?’, na onnan jön a buli. Ugyan még egyiknek sincs programja, de majd amikor a két semmit össze próbálják fésülni. Na az szórakoztató lesz. Én tényleg hiszek ugyanis abban, hogy egy komolyabb paradoxonban emberek egy tutti-frutti illatú pukkanás keretében képesek feloldódni az univerzumban. Ennél tökéletesebb alkalmunk nem lesz jó ideig, hogy a srácok igazolják az elméletemet.
Terjed a facebookon egy ’88-as idézet Orbántól: „Soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.” Ha alaposan körülnézünk, az alternatíva-hiány jelenleg nem az ő agyréme és hibája. Viszont ha az ellenzéknek az az ördögi terve, hogy ilyen unalmas, súlytalan, esetleg vállalhatatlan (rendre Mesterházy, Schiffer és Bajnai, Gyurcsány) alternatívák előrángatásával kívánja bizonyítani, hogy Orbán nem kormányozni, hanem uralkodni készül, akkor elismerjük, trükkös. Nagyon trükkös.