Történt ugyanis, hogy Dunakeszi pályázatot nyert sportcsarnok építésére. Örültek is, nem is a dunakesziek, hogy most akkor mindenkinek tesizni kell járni, vagy építenének inkább járdát, vagy költenék lélegeztető-gépre, új kocsmára, stb. Mindenkinek volt egy jó ötlete. De mivel az unió erre adta a pénzt, és már a felcsútiaknak is van, hát belenyugodtak. Azon tanakodtak épp, hová is kellene építeni, mikor szárnyra kelt a hír egy önkormányzattól kikerült okmányról, amely szerint az UTE 10 (!) focipályával körbe akarja építeni az ő jó kis sportcsarnokukat, és ebből csak egyet engedne a dunakeszieknek használni. Azt meg már végképp értetlenül olvasták, hogy mindezt véletlenül a nemrégiben (véletlenül) használatból(véletlenül) kivont Dunakeszi Reptér helyére tervezik. Hiába kérdezték azonban, hogy most ez miafasz tulajdonképpen, az Önkormányzat nem nyilatkozik, a Sipos Dávid, a polgármesteri hivatal kabinetvezetője (SIC!) ugyanis rendre visszadobta a lehetséges magyarázatokat. Dióssi Csaba, a polgármester, azzal érvelt volna, hogy az utóbbi időben gerincbántalmaiból kifolyólag olyan merev a nyaka, hogy nem vette észre a repülőket az égen, így nem vonhatott egyértelmű párhuzamot a gépek és a terület között. Az Erdész Zoltán alpolgármester indoklása is megbukott, hogy egy Besenyő „Labdakergető” István nevű szaktanácsadó tanulmányából indultak ki, miszerint Vitorlázórepülő… Nóóórmááális? Maradt hát a Botka Gábor indoka, hogy kommunista vakondok fészkelték be magukat a területre, de a 10 focipálya ezzel mégsem volt indokolható.
Több futballpályát az embereknek, több futballpályát az önkormányzatoknak!
A sármellékiek mindig is tudtak valamit…
Gyuriferi regnálása alatt mindig kis megnyugvással figyeltem a Sármellék-London, meg a Sármellék-Hamburg járatokat, hogy még egy ilyen (valljuk be, nevében is jelentéktelennek tűnő) kis település is része Európa turisztikai vérkeringésének. És nem kevésbé volt hízelgő csak maga a tudat, hogy a sármelléki polgár meló után elugorhat Rigába csaliért meg damilért. A MALÉVakkori menedzselésén jól látszott, hogy Fecóéknak szívügye a légiközlekedés, a Belvárosba is azért akartak kormányzati negyedet csinálni a Nyugatiból, hogy a helikopterek a főváros szívéig hatolhassanak. Még mozgássérült parkoló is épült volna, hogy a Kókakának, és más jóérzésű embereknek legyen hol parkolni a helikoptert, ha az SZTK-ba viszik a béna nagyit. Mindez sajnos kudarcba fulladt. A Fidesz persze tett néhány kétségbeesett lépést a légitársaság megmentésére, de végül csak egy új névre futotta. Az ígéretesnek, és jellemzően narancsízűnek mutatkozó Sólyom Hungarian Airways június13-ai bejegyzése még csak része annak a Vágó József által fölvázolt látomásnak, amely szerint kezdetben csak néhány, később viszont annál számosabb piros-fehér-zöld színezetű gép fog megcsillanni fejünk felett a napfényben. A vállalkozásnak azonban nemvárt buktatói is lehetnek, ahogy az egy éppen zajló dunakeszi példából is kitűnik. A repülés legnagyobb magyarországi ellenségei ugyanis… A FOCISTÁK!
A Dunakeszi Repülőtér mellesleg nem mondható múlt nélküli létesítménynek. A 2×2 néha öt című film egyes részleteit itt forgatták például. De itt tevékenykedett az IDŐSEBB Rubik Ernő, Kossuth-díjas repülőgép-tervező mérnökünk, számtalan magyar fejlesztésű gép megálmodója, amelyek közül sok keringett Dunakeszi közelében. A teljes egészében önrészből beindított repülőgépgyártásból különben jellemzően kikommunizálták az öreg Rubikot. Mindegy is, mert most meg az egész repteret elújpestezik. Nem képeznek többé pilótákat sem. Képeznek helyette sok focistát, akik mint tudjuk, a magyar élsport sisakdíszei. Az újpestiek is vélhetően azért indultak be, mert a fradisták szemet vetettek a Liszt Ferenc repülőtérre, ahol legalább 50 utánpótlás-focipálya elférne, a Sólymot meg már könnyű lenne Sasra keresztelni utólag.