Módszertani hiányosságok egy genderológiai csúsztatás tükrében

Herr Kelecsényi és Herr Raffai elkövették az egyik főbűnt. Abortusz/demográfia témában számolgattak párat anélkül, hogy előtte férfiak levágott péniszét bemutatták volna Dzsendersztádíz istennő oltárán valamint tüntetést szerveztek volna egy hagyományos családmodellt hirdető faliújság elé. De szerencsére Gregor Anikó főpapnő (Vagy ez most hímsovinista genderelnyomásos grammatikai eszköz? Van a főpap/nő-re nemileg semleges kifejezés?) női egyenjogúság felett éberen őrködő tekintetét nem sikerült elkerülni. A Zuckerberg-galaxisban megjelent jegyzete legalábbis erről tanúskodik. Darabszámra sok minden nem hagyja nyugodni szegény szerzőnőt, de minden problémafelvetése felfűzhető egy sémára: Igazolnom kell, hogy van értelme a gender tudományoknak. (Amúgy szerintünk nincs.) Közös pont még a problémafelvetés-orkánban, hogy egy módszertani kifogása sincs a tanulmánnyal szemben. Ami cseppet sem meglepő. Ugyanis nem árt némi (valódi) tudás is, ha modellszámítási kérdésekben akar két fizikussal leállni vitatkozni, olyasmivel pedig a liberális indoktrináció fellegvárává lett ELTE Társadalomtudományi Karán nem rendelkeznek az érthetetlen (és az igaziakat sértő) módon szociológusnak nevezett kocsmafilozófusok. 

Anikó két oldalról támadja a tanulmányt. Egyrészt a miért pont ez érdekel titeket, biztos mert el akarjátok nyomni a nőket, másrészt a miért pont ez érdekel titeket, biztos nemzethalálvízionáló-diskurzustmagyarságmegtartásirányba elvivő bőgatyások vagytok. Utóbbit gyorsan lerendezhetjük annyival, hogy megkérem Gregor Anikót, írjon egy olyan nagy hatású, minőségű és terjedelmű tanulmányt a francia család- és születéstámogatási rendszerről (amely megdöbbentő módon valóban a születéseket támogatja és nem rejtett segélyezés a láblógatók irányába) hivatkozásokkal és lábjegyzetekkel, ami minimum egy Cohn-Banditet sipítozásra szólásra bír az Európa parlamentben, és amely tanulmány kapcsán legalább 100 progresszív hátramenetes értelmiségi petícióban fordul Barrosohoz és a Velencei Bizottsághoz a nőellenes francia gyakorlat megszüntetése érdekében. Akkor elhisszük, hogy nem csak a magyarok Kárpát-medencei jelenléte zavarja.

A másik része sem sokkal bonyolultabb, viszont annál egyértelműbben rámutat értékválasztásra. Anikó próbálja arra kihegyezni a témát, hogy bármiféle véleménynyilvánítás abortusz-ügyben egyben véleménynyilvánítás nő/gender-ügyben is, illetve hogy e területen gender studies képesítés (muhaha) nélkül nem szabad tanulmányt írni. Szerinte mind a kérdésfelvetés (alul definiált „súlyos válsághelyzet” kiterjesztésének igénye, a tanulmány célja, hogy megalapozza, „hogy a jövőben Magyarországon a nők alapvető önrendelkezési jogát akár törvényi eszközökkel is csorbítsák, továbbá hogy a nőkből ismételten a népességfogyásért felelős bűnbakokat képezzenek”, stb.) abba az irányba mutat, szerinte Kelecsényi és Raffai visszaminősítené a magyar nőket mosó/mosogató/szülőgéppé. Akkor most felnyitjuk kedves szemedet, drága Anikó. Ez nem nőjogi kérdés, még ha azt is próbálsz farigcsálni belőle. Ez maximum pro-life vs. pro-choice kérdés. Ugyanis a még pro-life gondolat sem azt vitatja, hogy a NŐ dönthet-e egy emberéletről, hanem hogy dönthet-e egy EMBER. Akkor csinálj nőjogi kérdést az ügyből, ha a férfi dönt az abortuszról. De jelenleg ez nem így van. De a tanulmány nem foglalt állást a kérdésben, csak kiszámolták, hogy ha érvényben maradnak a Ratkó-féle abortusztörvények, akkor hányan élnének most ma Magyarországon. Ez matematikai kérdés főként. Az meg rendkívül gonosz tudomány, mert ész is kell a műveléséhez, nem elég az elkötelezettség és a hit.

Egyébként semmi baj nem lenne a pro-choice szemlélettel, ha nem azt az álláspontot védené, hogy egy nő bármikor dönthet egy élete első néhány hetében/hónapjában lévő ember létezéséről, hanem ha a döntés arról szólna, hogy egy ember akar-e gyereket szülni vagy egyedül kíván megsavanyodni. Az utóbbi valóban mindenkinek a saját döntése. De olyan pro-choice felhívást még nem láttam, ami felelősségteljes szexuális kapcsolatról vagy a védekezésről szólt volna. Ezek után ki merem jelenteni, nem is a női egyenjogúságért és döntési szabadságért küzdenek ezek a mozgalmak, egyszerűen szeretnek gyilkolni és minden kikapart magzat az ő sikerük is egyúttal.