IMF go to hell

A függetlenségükért küzdők, a világ bármely pontján, ha valakit el akarnak zavarni a hazájukból, általában a „go home” kifejezést használják – amit mindenki megért. (Kivétel talán azokat, akiket éppen elküldenek a fenébe.) A transzparensekre manapság az „USA” és a „French” szavak kerülnek a leggyakrabban, de a top 5-ben találjuk az IMF-t is. Kiknek valójában pontosabb, ha azt üzenjük: a pokolba veletek! Mert az IMF-nek nincs hazája. Se istene, se hazája…

Nálunk már pakol az IMF. Augusztus folyamán elköltöznek Budapestről. Hogy Matolcsy kitessékelő levelének, vagy az éppen lejáró mandátumnak köszönhetően – nehezen eldönthető. Talán mindkettőnek szerepe van benne. A lényeg, hogy a kormány addig játszotta a csiki-csukit, hogy okafogyottá vált a Nemzetközi Valutaalap jelenléte. A felvett hitel kifutóban van (még az is lehet, hogy Magyarország hamarabb törleszt), új pénzügyi csomag nem lesz – így szépen szedi a sátorfáját az IMF. Megy a budapesti helytartó, a pimasz ukrán luvnya, a ballib magyar sajtó szupersztár-vészmadara, Irina Ivascsenko is (a mémen ottan ül kérem középen!) Mi pedig vágjuk a centit!

Mivel általában rövid távú a politikai emlékezet, így nem árt felidézni, hogy a legutóbbi IMF hitelt Gyurcsány kérelmezte és a Bajnai-kormány költötte el. Nem fejlesztésre, nem beruházásra kellett, hanem az elkúrt politika okozta csőd elkerülése volt a cél. Az akkori morális viszonyokra jellemző, hogy a hitelt adó Valutalap vezetője a kurvapecér Dominique Strauss-Kahn (DSK), a kérelmezők pedig a hazudozós öszödi-rém és a költségvetést meghamisító Veres János pénzügyminiszter voltak. Aktuális hír, hogy DSK-nak ismét bíróság elé kell állnia „csoportosan elkövetett üzletszerűkéjelgés” vádjával, ami egyébként több kurvával való kefélést jelent.

A gyanú szerint ráadásul olyan nagy európai multicégek fizették a cechet, amelyeket az IMF támogatott a különböző privatizációk során. No persze, most mondja valaki, hogy ez nem korrupció. Hogy az IMF fő célja az ENSZ által megfogalmazott globális pénzügyi stabilitás és a gazdasági fejlődés elősegítése…

Ha kurvázás miatt is, de örömmel vettük a hitelező intézmény egykori vezetőjének vád alá helyezését, de továbbra is várjuk a hitelt kérők elszámoltatását is.

Az akkori hitelért (20 milliárd euró) cserébe nagyon sokat kért az IMF, amit Bajnai Gordon készséggel meg is adott. A megszorító csomag része volt többek közt, hogy két évre befagyasztották a közszféra bruttó bértömegét, illetve megszüntették a 13. havi illetményt; csökkentették az önkormányzati támogatásokat, ami rövid távú eladósodáshoz vezetett; előre hozták a nyugdíjkorhatár felemelését és nem fizették ki a nyugdíjkorrekciót; 10 százalékkal csökkentették a táppénzt és két évre befagyasztották a családi pótlék összegét. A gyes és gyed együttesen három helyett csak két évig járt Bajnainak köszönhetően; továbbá felfüggesztették a szocpolt; kivezették a gázár- és távhőkompenzációt. De csökkentették az agrártámogatások nemzeti kiegészítését is és 20-ról 25 százalékra nőtt az áfa. Ezt nevezi egyébként ma az ellenzéki miniszterelnök-jelölt „szakértői” politikának.

Ha minden jól megy, akkor még a nyáron repül az IMF. Ha nem, akkor is az év végén. De nem mindenki ilyen szerencsés a régióban. Romániában ugyanis már a második szerződésére készülnek. A mostani IMF elnök, az egyébként még francia pénzügyminiszterként hivatali visszaéléssel gyanúba keveredett ChristineLagarde asszony szerint nagy szüksége van Romániának a hitelre. Bukarestben, a román energiapiac liberalizálásáról, a hatékonyabban működő állami vállalatokról, a pénzügyi egyensúly megőrzéséről beszélt. Továbbá az egészségügyi szektor hatékonyságát kritizálta, mert szerinte az elmúlt évtizedben sok pénzt „öltek” bele. És még mielőtt elfelejtenénk: kiemelte, hogy fontos lenne a bankokösztönzése a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelezés növelésében. 

Szegény románok nem ismerik még pontosan az IMF nyelvezetét? Nem értik, hogy mit jelentenek a Valutalap szerint ezek a mondatok?

Nos, akkor álljon itt egy rövid szótár, amit a magyarországi tapasztalatokból merítettünk.A „szerkezeti reform” gyakorlatilag „megszorítást”, a lakosságot sújtó szociális intézkedéseket jelent. Az „állami vállalatok hatékonyabb működése” „privatizációt”, amelyben majd az IMF csókosai kerülnek előnybe. A „bankok ösztönzése a hitelezésben” az IMF nyelvről lefordítva annyit tesz, hogy a pénz jelentős részét a bankoknak kell odaadni. Az „energiapiac liberalizálása” viszont nem szorul további magyarázatra. Legalább ebben az egyben őszinte volt Lagarde asszony. Ahogy Magyarországon is történt – zömében francia, német és más nyugat-európai cégeknek játszották át az energiaszektrot és a közműcégeket. Szegény románok és erdélyi magyarok…