Az ember, aki ott sem volt


Huszonnégy óra sem telt el, mire kiderült, hogy az emberünk ott sem volt, nem tudott semmiről semmit. Bajnai stábjában, a Szigetvári-pszichózis környékén félreérthetetlenül megértették Gyurcsány felhívását a langymeleg semmitmondásról, és a forró gázrezsó intim kapcsolatáról. Nosza, vasárnapra rittyentettek is egy olyan tüntetést, ahol élő embert – Orbán Viktort – öntöttek észak-koreai Kim-Ir Szen szoborba, aztán jól ledöntötték, a testébe kést szurkáltak, a szívét kivágták, a fejét pedig rituálisan megrugdosták, és körbehurcolták a városon – ebben a mocskos diktatúrában – és közben a prolibbnál is sokkal prolibb módon viselkedtek.
Mondjuk ismerve a Szolidaritás törzsmagját (alkoholban fürdőző korai nyugdíjas rendvédelmisek és katonák) mást nem is várhattunk tőlük. De azért mégiscsak az volt az ember érzése, hogy ez ösztönállat vuduzás, ez a barbár testrombolás mégis csak túl van egy határon. Ma már határolódik is el mindenki rendesen, tessék csak Kálmán Olga hétfői műsorát visszanézni. Na nem erkölcsi okról van szó, csak féltik azt a jövőre annyiszor megálmodott győzelmet. Csak akkor meg nem kéne választási koalíciózni ugyebár, vállalhatatlan figurákkal.
Józan, normális ember ilyet nem tesz. Lehet Orbánt kritizálni, megvetni, gyűlölni. De vudu-baba módjára megsemmisíteni, rituálisan körbehurcolni a városon, áltestrészeivel focizni, ez azért mégiscsak a legalja.
Van azonban még pár momentum, ami figyelemre érdemes. A jó Gordonunk ismét tanúbizonyságát adta, hogy egy végtelenül gyáva, beszari alak. Hétfő délelőtt már úgy értékelte a történteket, hogy “ez a személyes ízlése ellen való”. Sőt, ő lebeszélte volna a szervezőket Dopemanről és a performanszról.
Értitek?
Lebeszélte volna. Mint a szánalmas magyarázkodásból kiderül, “nem volt ott” a szoborledöntés pillanatában. Ez a magyarázkodás is ismerős a Hajdú-Bét ügyből: “nem értettünk hozzá” – mondta a több száz családot padlóra küldő csőd után.
Ez az az ember, aki sosincs ott. Nincs jelen. Csak úgy látszik, mintha ott lenne. Ez az ember tehát egy senki.

  Piréz Róbert

"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük