A minket rasszistázó, de a amúgy full idegengyűlölő brit politikáról…

Ha az ember van olyan szerencsétlen, hogy kizárólag a HVG-444-Index vonalról szerez infókat, akkor számára Anglia maga az álomország. Hajléktalanként ment ki, most cége van; Camden Townában lazuló belvárosi, úgynevezett kreatív fiatalok kibontakozásának történetei a multikulti Mekkájában, Londonban; és az itt egyről kettőre soha nem jutó dolgos melós sikersztorijai a munkás embert becsülő nyugaton. Propaganda? Az!

Ezeknek a propaganda sztoriknak a nyomulása bőven van olyan erős, hogy a 18-25 közti korosztály elméjét naponta edzik hülyére velük! Anglia a XXI. század Californiája, az Ígéret Földje, ahol „bármi összejöhet”, csak le kell hajolni érte. Ezzel szemben jön a szokott ősballer bezzegelés, hogy “itt semmi se jó, itt minden szar, itt mindenki seggfej, stb.”. Könnyen el is érik, hogy lehetőleg minél többen gondoljanak arra, hogy lépnek innen.  És lépnek. Next step: trollkodás arról, hogy Orbán elűzi a fiatalokat, hatalmas konzultáció az ifjúsággal, hogy vanillia vagy csokifagyi folyjék-e a csapból 2014 után, és fél, vagy inkább egymilliós havi fizetést szeretnének-e a versenyszférában napi 4 órás melóért. Meg ilyenek. Ja, és hogy legyen-e legális a drog. Ez elengedhetetlen négy évenkénti trollfutam, mert persze mindig legyen, aztán meg mégse inkább, majd később.

Idén egyébként nagyon rájár a rúd a ballerokra közbeszédalakítás-ügyileg. A hamisvideós lebőgések sora; az egyre kínosabb, komikusabb jelenetekkel tarkított NAV-leleplezés; győzelmi bejelentések, majd parlamenti küszöb alá zuhanás és Gyurcsány ámokfutása nem éppen a legkedvezőbb témák egy választási kampány kezdetén.

Ilyenkor kell belépni a képbe egy-egy külföldi „bezzeg-üggyel”, amikor jól megmondják nekünk a Fejlették, hogy mi nem vagyunk fejlettek, ők meg azok, és míg náluk a mindennapi élet egy hosszú, expandolt Benetton reklám, mi ilyen villogós-villanykörtés, zubbonyos posztkommunista náci-totalitárius, piszkos világ vagyunk, ahol a haladás leragad a sárban. Nincs igazuk és ez egyre nyilvánvalóbb.

Immár TGM mester is romboljarendesen a fétist, a Nagy Baloldalt Éltető Fétist, miszerint „amott minden jobb”.  Már a baloldal szerint sem feltétlenül az ígéret földje a Nyugat. TGM is kitolta a cikket a héten, hogy azért ne képzeljük azt, hogy ott kint (értsd: nyugaton) nincsenek faszfejek, de…. – és itt jön a balos csúsztatás – az Állam szintjén nem jelennek meg a rasszista elvek. A balos okosság szerint az „egyén” (értsd: legalsó társadalmi szerveződési szint) szintjén, még ha meg is fogalmazódik valamiféle rasszizmus, a fejlett demokrácia (értsd: legfelső társadalmi szerveződési szint) majd jól meggátolja, hogy ez eljusson oda, ahova nem kell neki.

A baloldali elv szerint bár vannak seggfejek „odaát” is, seggfej az értelemszerűen fejlettebb Rendszer jóvoltából tuti nem juthat el a „miniszterelnöki” posztig. Nos, ez is egy rohadt nagy hazugság. Mert ha csak onnan nézzük, hogy itt, Magyarországon valaha eljutott-e az állam arra a szintre, hogy diszkriminálja a saját polgárait, akkor – leszámítva a második világháború éveit – erre nem találunk példát. Legutóbbi posztunkban már megkapták a svédek is a magukét, hogy igazából inkább kussolniuk illene, hisz a svéd, haladó, szocdem kormány bármiféle külső politikai nyomás nélkül, önszántából tudott rasszista, kirekesztő, és elnyomó lenni. Mindaz, amit most, mint a Nesquick nyuszinál, Nyugat simán ráken Keletre. A kérdés ezek után már csak az, hogy ki is vitte a zászlót elől, ki volt a legeslegprogresszívebb abban a játékban, hogy „übermenschek irtanak untermenscheket”? Mert ebben még a szegény németek is hátul kullogtak, és az egész második világháborús őrületük pusztán a késve érkező eminens túlbuzgóságának tűnik az angolokhoz képest.

Mert az angoloknál selejtebb-szemetebb nép kevés van a Európában. Olyan szemetek, hogy már nem is számítanak kontinentálisnak. Egy szigetre lettek száműzve, ami nem lehet véletlen, hisz minden olyan elviselhetetlen tulajdonságot magukba sűrítenek, ami vállalhatatlanná teszi jelenlétüket a kontinensen. Ha létezett olyan nép, amelyik a faji alapú elnyomást, a rasszizmust állami politikává emelte, az Anglia. Már a középkorban kezdték a dolgot: az írek elég sokat mesélhetnének arról, hogy mennyire toleráns, kedves, cuki, édes, aranyos, mintaszerű nép is az angol. Aztán ugye a walesi bárdok című általános iskolában osztott Arany János ballada se véletlenül emelte a komplex allegória szintjére Wales és a Habsburgok elnyomta Magyarország viszonyaira a középkori Angliát.

De ne menjünk olyan messzire már a történelem ismeretlen területeire: a mai politikai baloldal hol is született? Nem találják ki: Angliában. Bizony Marx bácsi a kensington gardens-i luxuspecóból tolta a Kommunista Kiáltványt, mert hát minden jóravaló komcsinak kijár a luxuspecó, nem csak Fletónak vagy Bajnai Gordinak. Már amikor ez a „szabadítsuk fel a munkásokat, álljunk a szegények mellé” trollság megfogant, azok, akik ennek az élén álltak többnyire azt az életet élték, amely ellen olyannyira ágáltak.

A keleti országokat,  hinterlandot, a backyardot lenéző Nyugat a saját selejtségét mindig próbálta ránk verni. Ne higgyük, hogy egyedül vagyunk ebben. Kedves „nyugati” árulóink arra is képesek, hogy a lengyeleket belehúzzák a Holokauszt iránti felelősségbe. Már Spielberg filmjében, a Schindler Listájában passzív, sőt kajánul vigyorgó háttérszereplőként vannak jelen a lengyelek Auschwitz tragédiájában. Lazán kerül háttérbe a tény, hogy a lengyelek ugyanúgy kiirtandó, szenvedő alanyai voltak a náci diktatúrának, mint a zsidók. De nem: a lengyelek antiszemiták voltak, és kész. Azok ma is. Mert ezek a keletiek ilyenek…

Vegyük észre magunkat: mi mindig is „hinterland” voltunk, és örökké azok is leszünk. Mi, itt Közép-Kelet-Európában soha nem leszünk jófiúk, egyenlő felek, tárgyalópartnerek. Mi kizárólag kicsit büdös, kicsit szakadt, kicsit rongyos, és nagyon hülye „csóró rokonok” leszünk, amíg a világ világ. Az a vágy, hogy eljön a nap, amikor majd Nyugat végre befogad minket, egy hazugság. Soha nem fog. Persze ígérni leh
et, és ez amolyan Jolly Joker a magyar baloldal kezében. Már a magyarországi baloldal feltelepítése úgy történt, hogy a degenerált vörös gróf azt ígérte, hogy az ő remek Antant kapcsolatai elegendők lesznek ahhoz, hogy megoldja ezt az első világháborút. Hamar kiderült, hogy hazudott. Azon túl, hogy a franciák az anyanyelvükön tudták elküldeni a picsába, nem sok történt: jött Trianon. A baloldal mindig azzal hitegette barátait, támogatóit, hogy ők sokkal nyugatosabbak, sokkal progresszívebbek, és ők sokkal jobb haverjai a „kintieknek”. De ez alapvetően nem igaz. Az, hogy több pénz landol náluk, pusztán annak köszönhető, hogy ennyivel megvásárolhatóbbak, lefizethetőbbek, közérthetőbben: korruptabbak.

Amikor az egyéb iránt a bevándorlókat immáron kipaterolni vágyó angol képviselő hanyagul odaveti hazánkra, hogy rasszista, jobban húzza ki a gyufát, mint szegény svéd köztévések, akik „csupán” felemás nyilatkozatokkal gyurmázták saját közvéleményüket a magyar nemzeti ünnepen. A svédek inkorrektsége semmi ahhoz képest, mint amikor egy meleg kezd el buzizni. Márpedig az angol képviselőnek muszáj a lelke mélyén valami hasonlót éreznie, hisz ő tartozik egy olyan néphez, ami a történelem egy bizonyos pillanatában a Világ (értsd: a Föld nevű, eddigi tudásunk szerint az Élettel egyedül rendelkező bolygó) egy harmadát leigázták. Mert ki találta ki a koncentrációs tábor fogalmát? Bizony, az angolok, amikor épp a szabad és demokratikus Dél-Afrikát gondolták a búroktól úgymond „elvenni”. Apartheid? Nagyon jó trükk az angol rasszista állampolitikának holland nevet adni, hogy aztán a hollandokkal kapcsolják össze, ne pedig Cecil Rhodes nevével, aki kitalálta, és aki úgy irtotta a négereket saját hazájukban, mint paraszt bácsi a tarackbúzát a veteményesben.

Az angolok rasszista, állampolitikaként elkövetett bűnei szinte felsorolhatatlanok. Népirtás, elnyomás, kirekesztés: ezek a szavak az angol imperializmus (hopp, idősebbek megint nosztalgiázhatnak!) nélkül nem is léteznének. Ha nem lennének angolok, nem létezne modern baloldal. Akár ezt is kijelenthetjük: hisz minden, ami ellen ma joggal, jog nélkül az egész világ baloldala számára erkölcsi alapot jelent tevékenységéhez, valójában reakció az angol imperializmusra.

Azért legyünk korrektek: hagyjuk meg a baloldalnak azt, hogy általánosítson. Mi, itt, a mi kis berkeinkben tudjuk, hogy nincs olyan, hogy „rasszista nép”. Az angolok sem azok, csak hosszú ideig, évszázadokig hivatalos politikaként tolták és néha még mindig előjön az angolszász felsőbbrendűség-tudat egy-egy idiótább politikusokból vagy tahóbb újságírójukból. És az, hogy nálunk néhányan örömmel ismételgetik azokat a rasszista vádakat, amelyeket Boris Johnson, London (egyébiránt konzervatív) polgármestere simán lerendez annyival, hogy épp a hazájában serénykedő kelet-európai bevándorlókat állítja a lusta és képzetlen britek elé példaként, az tényleg mindent elmond a mi kis nyafogó, balliberálisainkról…