Amikor a kommunisták kommunistáznak

Ezek semmi újat nem találnak ki. Most, hogy Kövér László a kommunizmus struktúráiról értekezett, újból előkerültek a belépőigazolványok, és bizonyára ismét láthatjuk azt a listát, amin felsorolják, ki volt a Fideszből a KISZ tagja az egyetemen vagy a középiskolában ki felelt ötösre Ságvári Endre életéből. Ezeket már ismerjük 2002-ből és 2006-ból. A trükk utolérhetetlen és a komcsik végtelen bölcsességére vall: ha valaki rámutat arra, hogy nini, ez a párt az a párt, és hogy a komonisták fenntartottak egy struktúrát, korábbi KB-és PB-tagok repültek 87-90-ben bank-és vállalatigazgatói székekbe, stb., akkor válaszul készítenek egy listát, hogy kinek volt kis vörös csillagjátéka az oviban.

Hogy Kövér annak a Fidesznek volt alapítótagja, amely első ellenzéki pártként alakult meg 1988-ban, mellékes. (Persze, emlékszünk egy másik ellenzéki pártra is, amelyre nem kevesen szavaztak épp antikommunistasága miatt – csakhogy 1992-ben szélesre tárták hamvas ellenzéki popsijukat a vörös bráner előtt, hogy esernyők árnyékában teljesüljön be az érdekházasság antifasiszta nász.)

A komcsik módszerének lényege a viszonylagossá tétel. A tanácselnök kávéfőzőjének lenni végső soron ugyanaz, mint Biszku Bélának lenni – „mindenkire fröccsent sár, mindenki szem volt a láncban!” Így kerül egy kalapba a bivalybasznádi tanács egyszerű tagja és D-209-es (oké, mondjuk Pozsgaytól mi is lilát hányunk). Képzeljük el, ha a nürnbergi tárgyaláson az egyik vezető azt mondja, ítéljék már el a krumplifejű Heidit is a konyháról, mert 1943-ban ugyanabban az épületben tanult palacsintasütést, ahol az emeleten a Waffen-SS éppen ülésezett.

Kövér László esete különösen is érdekes. Nagy fogás volt, pancserek! Vagy fél évig volt a Politikatudományi Intézet munkatársa. Nyilván hasonlítható ez a KB-és PB-vezetők hatalmi pozíciójához. Legyenek azok nagyöregek, akik európai demokrataként mutatnak erkölcsi irányt ma (Kovács Laca, Lendvai Ildi), vagy feltörekvő ifjúgecik (Gyurcsány, Bajnai). Az már csak hab a tortán, hogy miközben Kövér Lászlót feszítik keresztre kommunistaságért a kommunisták, a PártPolitikatörténeti Intézet vezetőjét áhítattal hallgatják, amikor a független tudományért aggódik.

A „kommunista struktúrák” nem a marxizmus-leninizmus tételeinek felböfögéséről szólnak, hanem egy hatalmi konglomerátumról, amit sikeresen átmentettek az eftásak ’90 utánra. Amikor ezek megtörésére történik kísérlet, azt nevezi a ballibsi sajtó „orbándiktatúrának” meg „fasizálódásnak”. Az igazi szégyenünk az, hogy ezek a vor-zakókba belekényelmesedett fantáziátlan, unalmas bürokraták elhitették velünk, hogy rózsaillatú európai szakértők.

Kövér Lászlónak igaza van: majd ha ezek eltűntek, akkor lehet a nem posztkomm fiatal libsiket győzködni arról, hogy a fiúknak bizony kukijuk van, a lányoknak meg puncijuk és ez így van rendben. Addig meg valahogy el kell viselnünk, hogy itt nyomják a suttogó propagandát, és kommunistaként kommunistáznak.