Paks contra


Egész egyszerűen szardarabnak érezném magam, ha nem szólalnék meg Paks-ügyben. Ha Gyuriferit azért kritizáltam korábban, hogy ugyan kitől kérdezte meg, akarjuk-e, hogy kaszinóvilágot csináljon az országból (droggal, prostikkal meg pénzmosással), akkor az atomról is szólni kell. Én ugyanis nem emlékszem, hogy ilyenre felhatalmazást adtam volna a Kormánynak. Merthogy nem is adtam volna…
Én annak a generációnak a tagja vagyok, aki gyerekként azon a bizonyos tavaszon a salátával együtt kajáltam be a csernobili hasadóanyagot. Nem is volt olyan kortársam, aki ne küzdött volna folyamatosan valamilyen légúti megbetegedéssel. Elfelejtettük már, hogy Európában azon kevés államok közé tartozunk, akiket közvetlenül érintett egy atomrobbanás. Elfelejtettük ugyanis megbüntetni a felelősöket, akik az átkosban nem szóltak idejében Csernobilról, és nem tettek semmit utólag sem a lakosság védelméért és tájékoztatásáért. Csak elhallgattak. Most meg ugye állami nyugdíj… Ez pont ugyanaz a rutin, hogy a magyar népegészségügy miért szereti annyira ostorozni az egyszeri embert az életmódjáért, miközben elfelejtkezik arról, hogy a nép még mindig dolgozza föl a szervezetében az atomot. Vagy, hogy miért az a sok meddő ember. Azért kérem, mert beszoptunk egy atomrobbanást…
Innentől pedig nem érdekel, hogy hányadik generációs erőmű, meg milyen biztonságos. Paksra is azt mondják, közben majdnem felrobbantották néhány éve a franciák a Megyónak köszönhetően. De erről sem beszélünk, mert ők Csernobil óta remekül értenek az elhallgatáshoz, mi meg azt hazudjuk magunknak, biztonságos, mert így könnyebb.
Szóval: kérem ez a HUSZONEGYEDIK SZÁZAD! Nem az atomkorszak! És ebben a században itten merünk kétségbe vonni dolgokat, amit a tévé bemond. Például, hogy minden nap kell kólát inni, mert a kóla jó. Azt a kólacég mondja a kóláról. Azt, hogy egyre több energiára van szükség, az energiacégek mondják. Pedig a kütyüink elvileg egyre kevesebbet fogyasztanak, és egyre tovább üzemelnek belőle. Folyton azt hallgatjuk, hogy ötven év és kifogyunk az olajból, gázból, mégis ugyanúgy pazaroljuk. Mert egyre több energiára van ugye szükség! Mert bevételre van szükség! Az atom meg biztonságos!
És éppen ez zavar, hogy hol vannak a politikai válaszok arra, hogy mi lesz itt 50 év múlva. Hogy majd akkor megint építünk még több atomreaktort. Egy is veszélyes, fél Magyarországot letarolná, ha felrobbanna. Veszélyes: amivel működik, amikor működik és ami kigyün belőle a végén. Akkor miért olyan ciki legalább néhány kósza téveteg lépést tenni az alternatív energia felé. Van olyan, működik is. Csak elhallgatják.
És végezetül, bár kinő a hátamon a szőr és felborzolódik, ha a baloldal elkezdi a lélegeztetőgépezést. De a Paksi beruházás árából az összes elektromos hálózatra kötött fogyasztó házát körbe lehetne pehelypaplanozni… És még az is alternatívabb, környezettudatosabb megoldás volna…

Energiára szükség van. A környezetre is szükség van. Magyarországra is szükség van. A politikusok dolga az, hogy oldják meg. De nem atommal! Az elhallgatósdimeg maradjon a baloldal jellemzője…

  Piréz Róbert

"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük