Kálmánolga nem érti…

Ezt én nem értem – sóhajtozza a minőségiújságírásKálmánolgája az ATV-én, miközben a szocialista pártra 5-6 watergate-botrány méretű politikai meteorit zuhan rá éppen. Nem érti, hogyan védhette a szocialista irányítású titkosszolgálat – az azóta minimum kérdőjeles időzítéssel eltávozott – Welsz Tamást, miközben 2002 óta záporoznak rá a feljelentések, nem érti, hogyan vásárolhatott be az MSZP bissau-guineai útlevelekből és nem érti, hogy emiatt a titkosszolgálati sika. Kálmánolga semmit nem ért, csak kerekre nyitott szemekkel dünnyög, mert az MSZP az ő kis szívének csücske. Minőségiújságírás, haladó oldal, 2014.

Pedig nem nehéz megérteni, elég visszalépni a táblán az UD Zrt. szétbombázásának, a Földesi-Szabó-féle Egy-másért Alapítvány vagy a cigány-gyilkosságok idejére, amikor is a Laborc vezette nemzetbiztonság szocialista-biztonsággáváltozott. Legfőbb projektjei közé az oroszok MOL- bevásárlásának a fedezése és az ellenzéki frontpolitikusokra dolgozás tartozott, emellett, ha idejük engedte, a pártkassza szorgos feltöltői felett is őrködtek, nehogy véletlenül egy nem beavatott ügyész vagy egy munkáját még komolyan vevő rendőr vizsgálódni kezdjen.

Az UD Zrt. szétverésével indított MOL-felvásárlás különösen bájos a manapság divatos szovjetgyarmatosítós hiszti fényében. Az orosz gazdasági expanziót 2007-ben nem csupán széttárt karokkal figyelte a balliberális kormányzat, hanem konkrét lépésekkel segítette, akár a magyar érdekekkel szemben is. A Kék Áramlat konkurens Nabucco még létező terve és az ingadozó nyugati fogyasztást pufferelő magyar gáztározó kapacitások miatt a Gazpromnak vagy annak kevéssé átlátható kistesójának, a Szurgutnyeftyegaznak kötelező volt piacot foglalnia a térségben. Az UD Zrt.-nek, mint a MOL biztonsági cégének pedig pont az ilyen ellenséges felvásárlási kísérletek ellen kellett volna fellépnie. Nyilván menniük kellett…

Persze a Laborc-féle titkosszolgálat nem állt meg a magyar érdekek klasszikus elárulásánál, nekik hazai pályán is voltak feladataik, így a lehallgatott telefonbeszélgetések ügyes válogatásával háziasították az MDF-et, kinyírták a Gyuriferi iránt lángoló szerelmet nem érző vonalat a valahavolt konzervatív pártban. Two in one.

És ez csak egy ügy. A Portik-jegyzőkönyvekről itt a Téblogon is írtunk már. Csak címszavakban: a titkosszolgálat vezetője negédes csevegéseket folytatott Magyarország egyik legveszélyesebb bűnözőjével, hátha valamit ki tudnak találni az ellenzék ellenében. Mert Portikéknak is jobb a szoci kormányzat, elvégre hasonló a hasonlónak örül, meg a szociknak sem kell holmi demokratikus versennyel bíbelődniük, miközben annyi a lehetőség… Aztán jöttek is szépen az ügyek. Talán a legátlátszóbb produkció az egyik Portik-katona által Blikkbe tollba mondott történet volt, hogy ő látta Kósát a Nyugati Pályaudvar wécéjében szopatni. Hát igen, politikusok oda járnak… esetleg az újpesti égetőhöz éjszakai busszal…

Meg nem erősített sajtóértesülések szerint nem Sinomgabi volt az egyetlen élvonalbeli szoci politikus, aki közép-afrikai útlevéllel helyezett el ilyen-olyan pénzeket a Magnet Bankban. Kálmánolga nem is érti, hogyan lehettek ennyire hülyék, ennyire felelőtlenek, hisz sorra buknak le. Csak Kálmánolga arról feledkezik el, hogy Welsz Tamást és az egész szoci pénzfelhajtó-mosó brigádot hosszú éveken keresztül védelmezte a titkosszolgálati ernyő. Amiben Zuschlágjani is reménykedett, bár hiába. Ott elnéztek valamit.

Most lehet kapálózni, kormányváltó-demokráciahelyreállító programokat írni, de ilyen múlttal felesleges. Amelyik párt képes volt a titkosszolgálatot bevetni, hogy külső támogatást szerezzen az SZDSZ kiválása miatt parlamenti többségét veszített kormányzatnak, amelyik képes volt bűnözőkkel szövetkezni a politikai ellenfél lejáratására, attól alsó hangon is hiteltelen demokráciáról beszélni.