Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Nos a fideszesek kezdenek bealudni manapság, és már mindenki azon filózik, hogy Dom Perignon-t vagy simán csak Törley-t öntözzünk egymás testére. Megy közben a balos hiszti is, igyekeznek azzal hergelni egymást és magukat, hogy ők épp ki vannak taszítva a Nemzet testéből, nem is magyarok, stb. Félnek-rettegnek, paráznak, barna és egyéb bakancsok csattogására riadnak lázálmaikból. Folyik a paráztatás, és ebből egy következtetést levonhatunk, miszerint baloldalon a paráztatás egyenlő a mozgosítással.
A facebookon is tolt Andrassew Igor féle Népszavás cikkektől az idegtől a szokásosnál is zaklatottabb Kálmán Olgin át az öles kolumnákban bölcsészkedő Vári Györgyig és a „befogott orrú” Babarczy Eszterig terjedő skálán egy a tábor egy a zászló a baloldalon is. Attila az elmúlt hónapok bénázását mesteri taktikának kozmetikázza az Origós interjúban, a demokratikus koalíciót nem tudta szétverni a fasiszta Fidesz. Csak akkor lehet ennyire magabiztos, ha van valami a kezében. Vagy szimplán blöfföl, mint a pókerben szokás: azzal zavarja meg ellenfelét, hogy úgy tesz, mintha nála lenne az ász, holott még kettesei sincsenek.
A „tökéletes” szivárvány-koalíció szivárványnak ugyan nem nevezhető, inkább a szürke ötven árnyalatának, beleértve a pornó részt is, ahogy mondjuk Karácsony „Alárendelt” Gergő épp élvezi, ahogy Gyurcsány „Domináns” Ferenc megmutatja neki a helyes irányt. Egy viralvideón konkrétan is, mivel Dekoncentrált Gergő simán hadonászik a megmenteni szándékozott iskolának háttal. Szánalom. Fodor Gabi közben turbó üzemmódban liberálisozza le már a Star Trek univerzum szereplőit is, szóval komolyan dolgozik a kommunizmus akarom mondani demokrácia ügyéért. csodálatos. De erről lássátok Mongúz posztját, ő rendesen kifejti a tutit ebben.
Persze az elemzők tolják, hogy nem az a lényeg, hogy nyer-e a Fidesz, hanem hogy mennyire? Lesz-e újabb kétharmad, vagy csak sima többséggé olvad a kormányzás mérlege? És bár szegény fideszesek próbálnak kapálódzni, hogy 2002, de már úgy tűnik, menthetetlenül belenyugszunk az elkerülhetetlenbe: győzelem lesz ebből ma. De amíg a Föld kerek, mindig lesznek konteózó tébloggerek, és a Boogieman-féle egyszemélyes rettegő-osztag. Márpedig egy élet-halál harcot vívó kommancs bármire képes, leginkább arra, hogy ha kell, elmenjen a végsőkig. Ami esetünkben az, hogy mivel nincs kampánycsend, és nincs tiltott szállításos mozgosítás, már hosszú sorokban állnak a fehér furgonok az üzemanyagtöltő állomásokon, hogy járhasson vasárnap reggeltől urnazárásig a szavazatszállító konvoj. Elvégre nem tartósan elkötelezett szavazókra épült soha sem a baloldal: a Hangulat presszó félrészeg Józskájának tétova x-sze pont annyit ér, mint a békemenetes CÖF-aktivista szavazata, amelyen a két szár metszésszögét két hónapja tervezi kockásfüzetben az elkötelezett fideszes. Tehát most is számíthatunk arra, hogy az összes lehetséges mszp-s bizonytalan ott is lesz, s kérdés, ez mire elég, és hogy hányan vannak azok közül, akiket a Tárki tényleg nem lát, de akiknek a neve ott szerepel az MSZP listáján. Ha sikerül 70% fölé tornázni ezzel a végső csapással a részvételt, akár még meglepetések is érhetnek minket. Megint más kérdés, hogy Józsi mennyiben tekinthető 2014-ben mszpésnek, és mennyi az esélye annak, hogyha kiszaggatják a boxból vasárnap a laminált lambéria mellől, lehet, jól leszavaz a Jobbikra inkább.
Az élet-halál küzdelem egész biztos, hogy minden racionalitást felfüggeszt a baloldali összefogás háza táján, mivel immár nem csupán a tévéshowban, hanem az életben is a politikai lét a tét, és VV Feri és VV Attesz számára, a VV Viktorral való végső párbajban, amiben egyértelműen Viktornak áll a zászló az utóbbi időkben.
De ténykérdés: egy-egy utolsó pillanatban megszerzett szavazat most Attesznak és Ferinek, mindent megér. Létüknek ugyanis nincs más értelme. De most felépítették a stratégiát, hogy a Show során kiesett összes korábbi szereplő kis fanatikusait egy név alatt akarják összegyűjteni, hogy ők legyenek – az amúgy MSZP aktivista Szabolcsok, Majkával szemben. Mert lehet Viktor a sztár, akit 2 millióan szeretnek, ha övék a zsé, a kégli, a kocsi meg a pénz. Ők ugyanis eleve ezért mentek oda, ezért csinálnak, csináltak 20-25 éve segget a szájukból. Ezért mentek le kutyába, hagyták el az asszonyt, dugtak a zuhanyzóban.
Az ő életük a maguk teremtette politikai valóságshow része:ezért veszekedtek a gyerekkel, bujdostak a felelősségre vonás elől. Ezért aludtak 3 órát, virrasztottak 16-ot, adtak zsét a Cusinak, fizették le Kulcsárt, gyűrték maguk alá a titkosszolgálatokat, zsarolták el a Rendszerváltást, vállaltak be Duna gate-et, Tocsik-ügyet, „na és?” t, Kulcsárt, K&H-t, négyes metrót, löszfalba vájt alagutat, völgyhidat a Semmibe, Strabagos szatyrot, Nokiás dobozt, Tescos és Auchanos szatyrokat, Gyuszi taxist, Cusit, Gabit, Nellit, Ildit, Mónikát és mindenkit. Kádkövet, libát, altust, fortust, wallist, afrikai útlevelet, német bankszámlát, amerikai pénzt, francia becsületrendet, és mindent. Ez egy hihetetlen felépítmény, egy elképesztő hálózat, és nem lehet elhinni azt, hogy ennyi áldozatot, ennyi munkát hagynak simán veszendőbe menni. Ha én lennék MSZP-s, vagy mondjuk úgy baloldali politikus, bár való igaz, hogy nem bánkódnék azon, hogy a korrupcióval kipárnázott civil életben a tényleges éhhalál fogadna, de ezt a hálózatot csak úgy veszni hagyni egész biztos nem hagynám. Még akkor se, ha Attesz egy barom, Gordi alkalmatlan, Feri őrült, Gabi egy lúzer a PM-esek szájából meg már csak a vörös golyó hiányzik, hogy az Összefogásban elfoglalt hierarchiában megkapják a nekik való helyet.
Szóval nekik győzni kell, de nekünk még inkább, ha nem akarjuk, hogy életünk tényleg véglegesen a Való Világ széria újabbnál újabb, egyre silányabb és nézhetetlenebb részeire hasonlítson. És igen, kell az a második kétharmad, mert nem csak nekik a lét a tét, de nekünk is, ha a parlamentet nem egy dzsakuzzis villának akarjuk látni. És
ha most hátradőlünk, és azon a felszínen legeltetjük amúgy is elég lusta szemeinket, hogy ekkora béndzsaságot és hülyeséget a föld a hátán nem hordott, elkapcsoljuk az egész kampányt, mint az Éjjel Nappal Budapestet, ne csodálkozzunk, ha egysztercsak arra ébredünk, hogy megint silány díszletté tették a Parlamentet. Emlékezzünk az elmúlt ne is 8, de legalább 25, sőt 40 évre, ami idő alatt már számtalanszor eljátszották az arculatcserét, hisz Kádár Elvtárs is forradalmi kormányt hirdetett a forradalommal szemben, miközben megölte Nagy Imrét. A végül közép ázsiába telepített Rákosi elvtárs kezdetben Károlyit nevezte ki párizsi nagykövetnek, miközben a háttérben irtotta saját ellenzékét. Az MSZP 1990-ben elverte a port a „kommunistákon”, hogy eljátszhassa a szocdemet, miközben a hatalmas gépezet elé húzott ócska politikai díszletnek húzták csak oda az egész demokráciát.
ha most hátradőlünk, és azon a felszínen legeltetjük amúgy is elég lusta szemeinket, hogy ekkora béndzsaságot és hülyeséget a föld a hátán nem hordott, elkapcsoljuk az egész kampányt, mint az Éjjel Nappal Budapestet, ne csodálkozzunk, ha egysztercsak arra ébredünk, hogy megint silány díszletté tették a Parlamentet. Emlékezzünk az elmúlt ne is 8, de legalább 25, sőt 40 évre, ami idő alatt már számtalanszor eljátszották az arculatcserét, hisz Kádár Elvtárs is forradalmi kormányt hirdetett a forradalommal szemben, miközben megölte Nagy Imrét. A végül közép ázsiába telepített Rákosi elvtárs kezdetben Károlyit nevezte ki párizsi nagykövetnek, miközben a háttérben irtotta saját ellenzékét. Az MSZP 1990-ben elverte a port a „kommunistákon”, hogy eljátszhassa a szocdemet, miközben a hatalmas gépezet elé húzott ócska politikai díszletnek húzták csak oda az egész demokráciát.
Ha most elbízzuk magunkat, és esetleg elengedjük ezt a mostani történelmi lehetőséget, soha nem leszünk képesek olyan demokráciát teremteni, ahol képes az újjászerveződő magyar jobboldal évszázadokon át megadni egy politikai közösség végső otthonát. A választás tehát nem csupán az ország, hanem a mérsékelt jobboldali politikai közösség belső ügye. Nem elegendőek az érzelmek, az indíttatások: ha az egész nemzetnek nem is, nekünk igenis kell a Nemzeti Együttműködés Rendszere, hogy visszataláljunk történelmi gyökereinkhez, identitásunkhoz, és a szélsőségektől függetlenül képesek legyünk markánsan megfogalmazni önmagunkat. És ezért kell elmenni szavazni ma megint. Ezért történelmi ez a választás. Másik kérdés az, hogy mivel 2010-ben még túl erős volt a „régi gárda”, egy újabb elsöprő jobboldali győzelem az egyedüli lehetősége az országnak is arra, hogy valódi változást kényszerítsen ki a baloldalból is. Ami mindenkinek, leginkább pedig az országnak az alapvető érdeke.
