Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Már egy-két hete érezni lehetett a vibrálást a levegőben. A hazai politológusok mindent elmondtak már április 6-ról, sőt Cpt. Szanyi már az első 24 órában lökte nekünk, mi a pálya, a nagy pártok közül a szocik elkezdték önmagukat marni, a törpék ünnepeltek, mintha Hófehérke swinger partiján vettek volna részt, a Fidesz pedig az Ország Foteljében kényelmesen hátradőlve üldögélt, és csak kávét kért. De valami hiányzott mindenkinek…
És végre felvirradt a nap, amikor megismerhettük Kim Lane Scheppele asszonyság elemzését a magyar országgyűlési választások eredményéről: az okosabbja angolul, a The Nation c. amerikás hetilapban, a butábbja, mint én is, magyarul, a Galamus nevű többször megszűnt (?) portálon.
A Galamusról tudni kell, hogy független internetes portál, amely publicisztikákat, elemzéseket közöl a mai magyar valóságról. Saját ars poeticájuk szerint nevüket, ha jól emlékszem, egy Galamus nevű, kicsiny francia hegyi településről kapták. Mivel magyarul ennek a névnek semmi értelme, a haverokkal elneveztük Gall Ánusznak: ez is francia, könnyebb megjegyezni, és röhögni lehet rajta. Az oldal korábban fáradhatatlan, ma már elfáradt motorja Mihancsik Zsófia, a befogott orral történő szavazás anyja, kitalálója, ideológusa és terjesztője. Állandó és alkalmi szerzői között csupa független újságírót és médiamunkást, politológust, filozófust találunk. (Aki kíváncsi, és szeret borzongani forró májusi napokon, itt megtekintheti a szerzők névsorát.) És nem vicc, hogy függetlenek: elemzéseik, meglátásaik tényleg teljesen függetlenek – a valóságtól.
Ráadásul azon portálok közé tartozik, amelyeken – a szerzők alkarjára tetovált és sokat hangoztatott európai értékek jegyében, úgy, mint Nyitottság, Pluralizmus, Demokrácia, – tilos kommentelni, csupán e-mailben lehet olvasói levelet küldeni. Ha a tartalom egyezik Mihancsik véleményével, a levél megjelenik. (Alkotmánybíróságunk szerint ez a helyes – a szerk.) Ha nem, nem. Érdekesség még, hogy több, mint egy éve úgy tűnt, nincs már pénz az amúgy elég egyszerű oldal üzemeltetésére, ezért Zsófia fájdalmas levélben búcsúzott maroknyi olvasótáborától. De akkor hirtelen megjelent egy titokzatos jóakaró, és betolt annyi pénzt, amennyitől fellélegezhettek. A figyelmesebb olvasónak ettől kezdve feltűnt, hogy a független Galamus hétről hétre durván ekézni kezdi az MSZP-t, viszont kemény nyelvcsapásokkal illeti a DK és vezetője hátsófelét… (A következtetések levonását a kedves olvasóra bízom.)
Pár hete a megszűnés árnya ismét megjelent felettük, de úgy tűnik, alapjáraton azért továbbketyeg az oldal. Pedig olyan nagyágyút is sikerült megnyerni szerzőnek, mint Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem professzora, politológus, szociológus, alkotmányjogász, magyarszakértő, akinek csupán a szakmai önéletrajza 17 oldalt tesz ki. Ő az amerikai Besenyő Pista bácsi, akinek Mindig Igaza Van, különös tekintettel, ha Orbán Viktor vezérlő fejedelem országlásáról nyilatkozik.
Kim asszonyság március elején hozakodott elő az új választási rendszert elemző cikksorozattal. Ebből mindjárt botrány is kerekedett, amikor Szigetvári „Együtt-PM” Viktor azt merte állítani, hogy egy, a 444.hu-n megjelent másik elemzés jobb, mint Scheppeléé. Erre előugrott a virtuális bokorból egy Balogh S. Éva nevű senki a tengerentúlról, és csúnyán lekúrta Szigetvárit, hogy mit merészel, „ők” (Scheppelével) halálra dolgozzák magukat értük, és ez a hála, meg különben is, Szigetvári szarul beszél angolul. A Scheppie-elemzés egyenletes színvonalú volt: hemzsegett a tévedésektől, hazugságoktól és ferdítésektől. Ráadásul az a furcsaság állt elő, hogy a magyar fordítás hamarabb jelent meg a Galamuson, mint az eredeti a New York Times online oldalán, Paul Krugman blogján. Azt fel sem tételezzük, hogy a mű esetleg eleve magyarul íródott… Bár a műfajnak jelentős hagyományai vannak itthon. Az első Orbán kormány idején Weyer Béla, egykori HVG-s szerző gyakran jegyzett német nyelvű cikkeket a Frankfurter Allgemeine Zeituingban vagy a Süddeutsche Zeiutungban ballib megrendelésre. Azért volt szükség Bélára, hogy utána hivatkozni lehessen a „mértékadó nyugati sajtó véleményére” itthon a Népszabiban, Népszavában, 168 órában, és szörnyülködhessenek balról, „mámegin’ milyen rossz véleménnyel vannak Orbánról”. Annak idején ezt nevezte el Lovas István weyerbélázásnak.
És akkor itt van a legújabb darab Scheppelétől. Már a címe is sokkoló: “Orbán újraválasztása a magyarországi politika összeomlását jelzi”. És ha ez nem elég, akkor a már a címtől letérdelő olvasót az alcím biztosan padlóra küldi: “…arról, hogyan hajtott végre alkotmányos puccsot Orbán Viktor, és hogyan hozott létre egypárti államot”. Most ne fagyjunk rá a
problémára, hogy mit jelent a “politika összeomlása” vagy mi a rosseb az “alkotmányos puccs”, mert magunktól úgysem jövünk rá – majd a Scheppie megmondja. De ami az alcím után következik, az igazából egy másik mottót kívánna: „Az alábbi történetek kitaláltak, bármely hasonlóság a valósággal a véletlen műve”. És jönnek a ballib faszfejektől unalomig ismert panelek: “45%-kal a kétharmad illegitim, Orbán és a Fidesz gyengülőben, a rezsicsökkentés mint választási cél, a politikai hirdetések korlátozása, a Jobbik mint “Európa új fasisztája”, és megismétli a “Frankenstein-államról” szóló tételét, amely amúgy a hölgy egyetlen eredeti elmeszüleménye.
problémára, hogy mit jelent a “politika összeomlása” vagy mi a rosseb az “alkotmányos puccs”, mert magunktól úgysem jövünk rá – majd a Scheppie megmondja. De ami az alcím után következik, az igazából egy másik mottót kívánna: „Az alábbi történetek kitaláltak, bármely hasonlóság a valósággal a véletlen műve”. És jönnek a ballib faszfejektől unalomig ismert panelek: “45%-kal a kétharmad illegitim, Orbán és a Fidesz gyengülőben, a rezsicsökkentés mint választási cél, a politikai hirdetések korlátozása, a Jobbik mint “Európa új fasisztája”, és megismétli a “Frankenstein-államról” szóló tételét, amely amúgy a hölgy egyetlen eredeti elmeszüleménye.
A hangos röhögés Kim következő gondolatára tör ki: “az összes állami intézmény ellenőrzését kicsavarta az ellenzéki kezekből…”. Ezek szerint Scheppie beismeri, hogy korábban az állami intézmények a ballibek kezében és irányítása alatt voltak, ami persze úgy ökörség, ahogy van, de jól hangzik, és ezt még rá lehet húzni az asszonyság orrára egy későbbi vitában. A Frankensetin-állam elve szerint meg Orbán “az uniós országok teljesen normális szabályait fércelte össze szörnyű egésszé”, és ezt tette a gonosz Patás a választási szabályokkal is: zagyválta a német és angol rendszert a belga matematikus módszerével, hogy “puszta többsége szupertöbbséggé váljon”. És nem elég, hogy a Magyar Belzebub “a kormánnyal szemben állóknak megnehezítette a szavazást” (sic!), szegény páráknak ráadásul a “Fidesz által pozícióba helyezett választási tisztségviselők által körözött téves információkkal kellett megküzdeniük”. Bahhh…! A Fidesz küldöttjeként én is ilyen pozícióba helyezett izé voltam a helyi választási bizottságban csakúgy, mint az MSZP és a Jobbik küldöttei, de nem körözött semmi, legfeljebb a közeli reptérről felszálló vitorlázó repülők, és a választás teljesen simán zajlott, egy rossz szó sem hangzott el. A szöveg még sok csemegét tartogat azok számára, akiknek van türelmük kijegyzetelni Scheppele egetverő marhaságait, de ha bizonyítani kellene az állításokat, bizony, bajban lenne a nagyasszony. A cikk a második felére teljesen ellaposodik: szót ejt a baloldal szerencsétlenkedéséről, van ijesztgetés a Jobbikkal, CÖF-özés, simicskázás, némi médiaelemzés, majd függöny. Vége az első résznek.
Megszámoltam: 2869 teljesen feleslegesen leütött karakter. Ez egyébként egy átlag galamusos szerzemény karakterszáma, ahol az összes cikk túl hosszú, és rendkívül unalmas. Scheppele nem ad magyarázatot a végén sem, mit jelent a politika összeomlása, ráadásul én úgy emlékszem, április 6-án nem a politika, hanem a baloldal omlott össze!
