Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Vajon hány inkubátort lehetne venni egy melegfelvonulás árából? – ez volt az első kérdés, ami felmerült bennem a Budapest Pride sok pont nulla kapcsán. Közben meg Afrikában éheznek a gyerekek. De hát a gyerekek meleg-kontextusban olyasvalamik, amire joga van az embernek, jószágok. Nem egy személy, akinek joga van anyához és apához. Valódi anyához és valódi apához, hanem egy tárgy, amire jogot lehet formálni…
Mindig furcsálltam ezt a melegjog-dolgot. A melegeknek joga van mindenre, amire másoknak, extra melegjogok meg nem léteznek(hacsaknem akarnak kvótákat az egyetemen, a munkahelyen, a parlamentben meg az EU-ban). Szép dolog a társadalomban tapasztalt, a melegekkel szembeni hideg érzések ellen küzdeni, de igazából hiábavaló.
A homoszexualitás mindig iskolai kuncogás tárgya lesz. Ez van. Józsi bácsi Alsóbélaburnyákon sose fogja bekajálni, hogy ez tök olyan, mint bármi más. Nem fog a fejébe férni, ahogy mondják. Nem, nem azért, mert rosszul lett nevelve meg szocializálva. Ha az állam meg az iskola is nyomatná ezerrel, hogy teljesen normális dologgal állunk szemben (minek kell nyomatni, ha normális, és miért nem tudták ezt az előző párezer évben?), a kétszáz év múlva élő Józsi bácsi ugyanúgy csóválná a fejét Burnyákon. Akkor se férne bele. Akkor is csóválni fogja a fejét, amikor a templomot már rég lebontották, papot meg száz éve nem látott a falu.
Már megint van ez a prájdvagymi – mélázna el Józsi bá’, odaszólva mosogató feleségének a tévé kapcsolgatása közben. Aztán átkapcsolna akciófilmet nézni másik csatornára. Szóval ha a Pride célja az elfogadtatás, akkor nem nyert. Ha a Pride célja a megmutatás, demonstrálás, hogy mink is vagyunk, melegek, esetleg párosul némi provokatív szándékkal vagy legalábbis daccal, akkor ok. A Pride csakazértis-mentalitású indulat-levezetésnektökéletes. Másra nem jó. Vonulgatni meg végül is nyugodtan lehet.
Csak hát, a Pride egy évről évre kiszámítható módon lejátszódó politikai rítus, hívőknek és érdeklődőknek egyaránt. Szokásos felvezetés, szokásos körök, szokásos viták és szokásos anyázások. Cameron és Boris Johnson, a két melegszimpatizáns brit tory mutogatása a hazai semjénzsoltoknak. Ők az aktuális bezzegkonzervek, most konkrétan Cameron. Ez van, lehetne ellenpéldákat is hozni. Mondjuk az vicces, amikor a Népszabadság publicistája, Ónódi-Molnár Dóra kifejti, hogy “ahol nincs melegházasság, ott nincs szabadság sem”. Azaz a világon van 14 szabad ország. Erre mondták egyszer, hogy el lehet menni, nem fog fájni…
Aki meleg az meleg, ez van. Senki nem akar rákényszeríteni semmit, érezze jól magát nyugodtan. De abban biztos vagyok, hogy akármennyi Pride-ot rendeznek a frusztrált aktivisták, az, hogy két meleg kézen fogva megy az utcán, sosem lesz magától értetődően elfogadott, a csókolózásról nem is beszélve. Elképzelhető, hogy valami brutál módon manipulatív oktatási programmal rá lehet venni az emberek többségét, hogy tapsoljon, ha ilyet lát, de a legtöbben magukban akkor sem fogják ezt alapesetnek és magától értetődőnek tekinteni. A tolerancia meg nem szeretetet jelent, hanem megtűrést. Ahhoz meg nem kell Nagy Liberális Tanterem, ahhoz elég a jól neveltség is.
Az ötvenedik Pride után is az emberek többsége lenézően fog legyinteni magában: megint vonulnak, ugyan már. És elmegy fagyizni, sörözni, kirándulni, strandolni, vébét nézni. Vonuljon, aki akar, csak ne kelljen a Pride-ot nézni. És akkor a Pride talán évek múlva ahelyett, hogy politikai rítusok tárgya lenne, elhagyatott rendezvény lesz, magányos vonulókkal.
Mert mégis kit érdekel?
