Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Bajnai egy segg. Na, ezt jól esett leírni, de hát kérem, ha létezik ember a magyar politikatörténetben, aki többször csinált magából hülyét, mint ő, azt kommentbe ide legyenek kedvesek beírni. Talán Károlyi Mihály stimmelne, hisz ő volt az a csávó, aki képes volt úgy kultuszt emelni maga köré, hogy tulajdonképpen minden tette tökéletes kudarc volt.
Bajnai Gordon tulajdonképpen egy projekció, egy baloldali vágykivetítés. Pont olyan, mint Károlyi volt. Tökmindegy ugyanis, hogy mi a valóság (miszerint Gordon egy segg) a baloldal rendületlenül képes belehallucinálni saját álmait egy tökéletes államférfiúról. Bajnai annak ellenére lett az állítólag szociálisan ultraérzékeny baloldal lovagja, hogy az amcsi liberális franchise felbootolására szerződött. A jelenlegi „francia cég”, az a jóféle politikus-lerakat, ahova bukása után átirányították, is csak annyiban francia, hogy a kafetériában fincsi a kávé, mert amúgy ugyanazok az amerikai „think tankok” állnak mögötte, amelyek pénzelik a 444-et, meg a civileket, etc. Szóval a New York –
Nos, ha egy icipicit beljebb merészkedünk a Obama-kitűzős liberális hollywoodi „én tök toleráns vagyok” felszínen, rögtön felsejlik, hogy a demokratákkal komoly gondok vannak. Noha két éve – épp a fideszéhez hasonló gazdasági ígéretek mentén (amerikai gazdasági nacionalizmus) – újfent megnyerték az elnökválasztást, és Obama vezetheti az Új Világot a melegházasság, abortusz, támogatott eutanázia, könnyűdrogok és a Világ Legnagyobb Piramisjátéka, a társadalombiztosítás és nyugdíjrendszer csodás mennyországába. Ennek ellenére Amerika demokratikus felének áldásos tevékenysége már a jófej ballerok szemét is erősen csípi, hisz a hatalmas tolerancia ellenpontja pont az, ami itthon: totális érzéketlenség a valóság irányába. Obama ténykedése ugyanis nem pusztán a repik szemét csípi immár, hanem az értelmesebb amerikai (és nyugati) baloldal is herótot kap tőlük. Azoktól, akik most valag lével tömik a magyar baloldal megújhodását, hátha ide is lehet exportálni valamit ebből a sok csodából…
Obama ugyanis konkrétan nem más, mint az amerikaiak Bajnaija. Ha esetleg kísértést éreznénk arra, hogy bedőljünk a Szigetvári és Tsa. politikai marketing és arculatteremtő cég ámításának, a „megújuló baloldal neve: Együtt-PM” projektnek, itt az idő masszívan kiábrándulni. Ugyanis Bajnai és csapata minden felszíni szegénységen szomorkodás ellenére nem más, mint annak a neoliberális társulatnak a rebootja, amitől sugárban hánytunk a zelmúttnyócévben. Az Obama adminisztráció az előző négy évet konkrétan arra használta, hogy most, a második ciklusban megmutathassa a foga fehérjét, és gyakorlatilag felépítse Hillary Clintont, mint „Amerika Merkelljét”, s – bocsánat a hasonlatért – de a „néger” arra kellett, hogy feltörje a szűzföldet Amerika pszichéjében, és megágyazzon a legkeményebben keleti parti liberális establishment eljövetelének, amihez hasonlót még Amerika nem látott. Nos, ők pénzelik konkrétan Bajnait is, és ők pénzelik a magyar baloldal „megújhodását”, és ők állnak amögött is, hogy fő szócsövük, a New York Times ipari méretekben tolja az Orbán-bashinget.
Mit tesz Obama, amitől a republikánus amerikaiak és Európa jó érzésű baloldali gondolkodói, és mi, a viktoriánus elhajlók is egyszerre nyúlunk a zacsiért? Nos, Obama egy letűnt kor, letűnt gondolatai mentén igyekszik megoldani a XXI. század teljesen új problémáit. Ez lehetne egy mondatban, bár ennél több kell ahhoz, hogy megértsük a lényeget, és ebben megint az angol The Guardian jön segítségünkre. Obama ugyanis egyértelműen egy Bajnai. Kb. annyi kezdeményezőkészség, fantázia, gondolat szorult belé, mint Bajnaiba. Obama egy „kivetülés”, egy vetített kép, amiben a baloldal rohadtul szeretne hinni. Csak hát a valóság általában nem szereti követni a baloldali idealisták elképzeléseit, így bár Barack Hussein kétségtelenül fekete, de nem egy tökös „field nigga” – hogy a nagy fekete polgárjogi harcos Malcolm X szava járását kövessük – hanem a Django Unchained-ből Samuel L. Jackson karaktere által megismert igazi „home nigga”. Teszi, amit a mester mond, és bizonya mester esetünkben a Clinton-klán. Ő mondja meg, hogy mit tehet, mit nem, miben kell hinni, és miben tilos. Ahogy a mi Gordonunk is szemmel láthatóan addig nem rendelkezik politikai ambíciókkal, amíg nem kell neki, és onnantól válik miniszterelnökké, hogy ezt kell tegye, hogy aztán hirtelen megint visszatérjen régi önmagához, és visszatérjen a céges világba gazdáihoz. Mielőtt a csatakos rasszizmus vádja érné szerkesztőségünket, ezt a nézetet nem valami horogkeresztes amcsi honlapról kontrollvézzük (copyright: Piréz), olyan progresszív amerikai baloldali lapokból idézünk, melyeknek a szélső sávjában a kedvezményes Che Guevarra pólók virítanak 5 dollárért.
Tehát a „nagyon nem rasszista” lapok írogatnak ilyeneket. Kétségtelenül nem a mainstream, de már a mainstreamből is szorgalmasan gyomrozzák az Obama-adminisztrációt, mikor mindenféle ködös ellenségképre hivatkozva nyirbálják az amerikaiak szabadságjogait.
Ez azonban az általános társadalombiztosítás hátrányainak ecsetelése közben csak a legvájtabb fülűek számára tűnhetett fel. Elsikkad a fegyverbuzi republikánus cowboyok szokásos liberálisozós szólamai között. Csakhogy az idei év már igazi éles bevetés volt a „világ csendőrei” számára, és mivel Amerika erre a kellemetlen szerepre van kényszerülve a hidegháború vége óta, így Obama, aki kinevezésével együtt kézhez kapta a Békenobelt a Világballib végtelen tisztelete jeléül, hogy négerként sikerült ilyen magas pozícióba jutnia, nem m
utatkozhat annak a töketlen pöcsnek ebben a helyzetben, ami valójában. Márpedig amikor a street artistok, és a The Guardian publicistái is azt mondják, hogy Obama világpolitikai teljesítménye a nullához közelít, rögtön felmerül a kérdés: vajon ki mozgatja a háttérből Barack Husseint? Mi történik Amerikában? Kik ezek az emberek és mit akarnak? Merthogy Obama iraki szereplése – kezdve a pánikszerű kivonulással, folytatva a teljes anarchiával – már az előző ciklusban is facepalm kategóriás teljesítmény volt. Ugyanakkor a mostani, ISIS elleni fellépés körüli tökölés, az ukrajnai eseményekkel súlyosbítva mutatják azt, hogy milyen, ha a világ vezető hatalmát egy Bajnai Gordon kategóriás zsúrpubi irányítja. Merthogy – miként a The Guardian publicistája, Trevor Timm is írja – Obama semmi több, mint az úgynevezett szimbolikus politizálás csúcsterméke. Egy média kreálta szerep, a menő, lendületes fekete elnöké, amilyet a 24-ben láttunk, de amikor az kellene, hogy konkrétan fellépjen a Világpolitika éles helyzeteiben, folyamatosan leleplezi önmagát. Biozöldséget visz kiskosárban az Ukrajnát széttépni készülő Putyinnak, majd csodálkozik, ha az „veszi a lapot” és konkrétan széttépi Ukrajnát. Busht-alázó béke és demokrácia-bullshittel tarkított pánik kivonulást rendez Irakból, és csodálkozik, ha iszlám fundamentalisták tömegmészárlásba kezdenek, majd képes olyanokat nyilatkozni, miszerint „nincs kész stratégia” az ISIS teremtette válság megoldására, illetve, hogy „nem lát direkt fenyegetést az ISIS részéről Amerika biztonságára.”Eközben a szíriai és iraki háború napi több tízezer fős áldozatokkal jár, és Ukrajnában sem lesz a közeli jövőben béke és szeretet.
utatkozhat annak a töketlen pöcsnek ebben a helyzetben, ami valójában. Márpedig amikor a street artistok, és a The Guardian publicistái is azt mondják, hogy Obama világpolitikai teljesítménye a nullához közelít, rögtön felmerül a kérdés: vajon ki mozgatja a háttérből Barack Husseint? Mi történik Amerikában? Kik ezek az emberek és mit akarnak? Merthogy Obama iraki szereplése – kezdve a pánikszerű kivonulással, folytatva a teljes anarchiával – már az előző ciklusban is facepalm kategóriás teljesítmény volt. Ugyanakkor a mostani, ISIS elleni fellépés körüli tökölés, az ukrajnai eseményekkel súlyosbítva mutatják azt, hogy milyen, ha a világ vezető hatalmát egy Bajnai Gordon kategóriás zsúrpubi irányítja. Merthogy – miként a The Guardian publicistája, Trevor Timm is írja – Obama semmi több, mint az úgynevezett szimbolikus politizálás csúcsterméke. Egy média kreálta szerep, a menő, lendületes fekete elnöké, amilyet a 24-ben láttunk, de amikor az kellene, hogy konkrétan fellépjen a Világpolitika éles helyzeteiben, folyamatosan leleplezi önmagát. Biozöldséget visz kiskosárban az Ukrajnát széttépni készülő Putyinnak, majd csodálkozik, ha az „veszi a lapot” és konkrétan széttépi Ukrajnát. Busht-alázó béke és demokrácia-bullshittel tarkított pánik kivonulást rendez Irakból, és csodálkozik, ha iszlám fundamentalisták tömegmészárlásba kezdenek, majd képes olyanokat nyilatkozni, miszerint „nincs kész stratégia” az ISIS teremtette válság megoldására, illetve, hogy „nem lát direkt fenyegetést az ISIS részéről Amerika biztonságára.”Eközben a szíriai és iraki háború napi több tízezer fős áldozatokkal jár, és Ukrajnában sem lesz a közeli jövőben béke és szeretet.
Ennyit jelent kérem, ha a világpolitika terén valaki egyszerűen egy segg. Legyen fekete, amerikai, és elnök, legyen nő, keleti-parti, értelmiségi és demokrata, liberális vagy legyen épp a mi zsebgordonunk. Mert bizony 2014-ben egy segg képes százezrek halálát okozni közvetve. És ezen a ponton gondoljunk bele abba, mit jelentene, ha a „baloldal megújhodása” a Bajnai-féle irányba indulna el. Ha a „demokrácia és emberi jogok” címmel tolt civil bullshitre épített látszat-kampányok valós eredményt élnének el, és azokra építve jönne létre az Új Rendszerváltás. Piréz egyik kedves szavajárása, hogy a jó ellenzék a jó kormányzás záloga, hisz egy kormányt is az kényszeríti versenyre, és ezáltal jobb teljesítményre, ha az ellenzéke a sarkában liheg. Ez igaz is. Obama azzal lépett a színre, hogy kb. azt tolta, amit most a demokrata cimbik által támogatott magyar baloldal: erőteljes netes nyomulás, ígérgetés, aminek a valóságban az Obama-care körüli gazdasági gondok, az újabb iraki válság , illetve az ukrán polgárháború lett a következménye. Míg az amerikai államadósság a hegyeket ostromolja, a globális gazdasági szerepe visszahúzódik, eközben Barack golfozik, koncerteken ugrál együtt a sztárokkal, színészekkel fotózkodik, és biozöldséget termel a Fehér Ház kertjében.
A képlet egyszerűbb ennél: 2014-ben azé a meccs, aki kezdeményez, aki képes felismerni a következő lépést, és képes cselekedni. Aki meg csak a biozöldségig, az ice bucket challenge-ig, a melegházasságig és a könnyűdrogokig jut, az annyit is ér. Mint Barack és Gordon.
Amikor tehát Gordon töketlenkedéseit nézzük a magunk kis politikai szféráján belül, érdemes ránézni a világpolitika térképére: a mindent megváltoztató, és erősen közelgő EU-USA szabad-kereskedelmi egyezményre, az ezzel szorosan összefüggő ukrán polgárháborúra, a kelet-nyugat, liberális – illiberális ellentétek valódi gyökereire, mert máris kiderül, hogy az egész hiszti nem arról szól, hogy a melegek házasodjanak-e, vagy a szabadságjogok nyírbálása a civilek elleni rendőrattak formájában került kinyilvánításra. Ez mind csak a felszín, miközben a mélyen jövőnket, sőt gyermekünk jövőjét illető folyamatok zajlanak. És bizony ebben a meccsben már korántsem olyan egyértelmű, hogy az Orbán féle illiberális putyinizmus áll szemben a nyugatos demokráciával, ahogy ezt a magyarországi lakájmédia sugallja. És persze nem is a nemzeti függetlenség kuruc ideája feszül szembe a labanc szervilizmussal.
A képlet egyszerűbb ennél: 2014-ben azé a meccs, aki kezdeményez, aki képes felismerni a következő lépést, és képes cselekedni. Aki meg csak a biozöldségig, az ice bucket challenge-ig, a melegházasságig és a könnyűdrogokig jut, az annyit is ér. Mint Barack és Gordon.
