Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Spiritualitás vallás nélkül – ezt ígéri ez bizonyos Sam Harris könyve, a Waking up – A giude to spirituality without religion. Nos, hát tőlünk itt a Toronyházba aztán lehet vallás nélkül spiritualitást csinálni, mi inkább sörözni szoktunk spiritualitás helyett, vagy vallásosan, vagy vallástalanul.
Szóval a kötet kb. annyit ér, mintha azt a kérdést tennénk fel, hogy lehet-e sörözni anélkül, hogy vallásosak lehetnénk.
Lehet, persze. Igen, lehet spiritualitás vallásosság nélkül, esetleg kicsit nehezebb. Akinek ehhez szájbarágós guidebook kell, egy újabb kötet a „Hogyan legyünk sikeresek?” sorozatból, meg a „Hogyan vigyél biztosan ágyba egy nőt/pasit egy este alatt?”,az viszont elveszett, mind a vallás, mind a spiritualitás, mind a sörözés számára. A mi számunkra biztos, többet nem hívjuk focizni se. Mondjuk az elmúlás gondolatát nehéz megoldani vallásos spiritualitás nélkül, vagy esetleg a túlvilági létbe/újjászületésbe/örök körforgásba vetett, spiritualitás nélküli hit nélkül (az örök megsemmisüléssel való megbékélés módját a buddhistáktól kérdezzétek), de most ezt a gondolatsort is mellőzzük.
Hogy az ateista spiritualitás híve aztán milyen irodalomhoz nyúl ezen a köteten túl, azt nem tudom, mert sokféle vallásban van spirituális irodalom (sajnos a fent szidotthoz hasonló színvonalú „lelkiségi irodalmat” a keresztény kiadók is ontják magukból, de egyelőre még nem tudták utolérni gagyiságban az Édesvíz kiadó ezoterikus megfejtéseit), de az előző kétezer év nem igazán termelt ki magából vallásmentes spirituális irodalmat.
De hát innen szép nyerni.
A vallást természetesen azért kell kiiktatni, mert megosztja az emberiséget, sok csúnyaságot okozott a történelemben a köztük lévő súrlódás. Meg mert a keresztény, muszlim, meg hindu tapasztalat nem szolgál bizonyítékul hagyományos hitük állításainak számára, mert „hitük logikailag összeegyeztethetetlen egymással. Mélyebb alapelv kell, hogy legyen itt.” (Szabad fordítás.)
Nos, itten el van követve egy logikai hiba (ha már logika). Egy vallási hitrendszert nem az igazol, ha összeegyeztethető egy másikkal (végső soron akkor lenne teljesen összeegyeztethető, ha azonos lenne, gondolnám én hirtelen, de ez halmazelmélet, az meg szintén nem spirituális). Egyébként meg, ha ez az összeegyeztethetőségi igény igaz volna önigazolásképp, akkor bármilyen világnézetre igaz volna, azaz semmilyen világnézet nem igaz, mivel logikai ellentétben áll egy bármilyen másikkal. Szóval ez a sín csak visz bele az alagútba, kifele nem. Nem a spirituális megvilágosodás felé haladunk, hanem Mória elhagyott bányáinak mélyébe. Logikailag akár az is elképzelhető, hogy az egyik vallásnak igaza van, a többinek meg nincs, hacsaknem egyiknek sincs igaza, de akkor az nem az egymással való összeegyeztethetetlenségből fakad. Sokan vannak ugye úgy ezzel, hogy na látjuk a különbségeket, akkor csináljunk már egy közös vallást a közös elemekből – ebből viszont csak egy új vallás keletkezne, nem közös.
És fokozná a rivalizáló vallások okozta sérelmeket is – egyébként, ha mondjuk önfelrobbantó muszlim fanatikusokat kérdeznénk, ők nem bánnák, hogy elpusztítja őket a vallásért való harc, éppenséggel minél hamarabb a paradicsomba rájuk váró hetvenhét nő karjai közé akarnak kerülni (ez állítólag félreértés, és csak egymással fognak ott barkochbázni). Emellett meg mindig a vallásokat hozzák fel, mint a csúnya konfliktusok egyik fő gyökerét – a másik meg ugye a nemzet. Nos, amíg Európában a vallás volt a fő, nem a nemzet, addig a nemzetek nem annyira háborúztak egymással. Legalábbis nem nackó alapon.
Az emberek közti bármilyen különbség okot adhat konfliktusra, akkor tehát semmilyen különbség nem jó?
Amúgy nem csak a vallások nemléte lehet megoldás a vallásközi konfliktus megoldására, hanem az is, ha az egyik győzedelmeskedik – ránk köszöntene a haladók által várt, kanti örök béke, legyen az muzulmán, hindu vagy keresztény (most, hogy a dalai láma az újjászületés megtagadásával fenyegetőzik, lehet, hogy eggyel kevesebb rivális vallásra számíthatunk a jövőben). Az örök béke meg egyenlő földi mennyország. Na, látjuk, máris benne vagyunk a drogos álmodozások közepében, Timothy Leary megirigyelhetne minket. Bár, lehet, hogy neki volt igaza, s aki örök békét akar, annak sok lsd-t kell vennie. Vagy ugye, Csáth Gézát követve, ópiumot.
Amúgy ma a konfliktus az Iszlám Állam elbaszott teokrata álmodozásait leszámítva a fő rivalizálás nem a vallások közt van (mondjuk a kommenizmust simán beszámíthatnánk egy szcientológiához hasonlóan veszélyes vallásnak, végül is Kádár is megmondta, hogy náluk is van gyónás, csak máshogy hívják), hanem ateisták és vallásosak közt (buddhistákra való tekintettel nem írok teistákat). Szerte a világban a különféle vallások képviselői összefognak a közösen vallott értékek érdekében ateista haladárokkal szemben. Nos, ennyit erről. Mink itten a Toronyban hitehagyottól a szakadáron át a hithűig sokfélék vagyunk, konfliktuskezelésre ezügyben nincs szükség, ha mégis, eszköze a máglya sör.
Amúgy hajrá az ateista spiritualitáshoz, sose késő elkezdeni!
