A vasárnapi nyitva tartás mellett, a zárva tartás ellen, meg minden másért tüntettek hétfőn-kedden, mikor is a parlament döntött ezekről a kérdésekről. No, azon túl, hogy a 444 épp a francia jobboldal nyitvatartás-támogatásáról értekezik, a magyar jobboldali sajtó meg az osztrák és a német zárvatartós példákkal volt tele, magyarán a kérdést kivételesen nem lehet megoldani az egybehangzó európai példákra (bezzegafejlettnyugaton) való hivatkozással, így aztán gondolkodnunk kell. Ha az ember a vasárnapi nyitva tartás/zárvatartás melletti tüntetésre rákeres az interneteken, akkor bele fog ütközni azon cikkbe, amely két éve az zárva tartás mellett tüntető olaszokról értekezik: „a vasárnapnak nincsen ára címmel tartanak egész napos akciót az olasz szakszervezetek az üzletek ünnepnapi nyitva tartása ellen”. Az Avvenire című lap például azt írta, hogy „az, hogy az üzletek az év mind az ötvenkét vasárnapján nyitva tartanak, nem a gazdaságot segíti, hanem kulturális omláshoz vezet”.
Kik tüntettek? Mindenki. Szakszervezetek, egyház, sportegyesületek, stb.
Egy tisztességes szakszervezet, amennyiben baloldali, nyitva tartás mellett maximum gépromboló indíttatásból tüntizik. És nem, az, hogy az éttermek is nyitva vannak, a buszsofőrök is dolgoznak, a vonatok is mennek, meg a tévé és a rádió is, meg mi is írunk néha vasárnap, az nem annyira igazán jó érv az üzletek nyitva tartása mellett. Hacsaknem dögöljön meg a szomszéd tehene is! módjára gondolkodunk. Láthatóan a zárvatartós országokban sem látnak ellentmondást abban, hogy a család nem plázába megy, hanem vonattal vagy busszal kirándulni, esetleg étterembe. Vagy közösen forgatja lisztbe a csirkemellett. Ez a nyitvatartós vasárnap az úgynevezett atomizálódást segíti elő, nincsenek miatta rendszeres közös ünnepek, stb. Ugye emiatt (sem) nem tudnak sikeres mozgalmakat szervezni a cécécépés aktivisták. Meg azt a mindenmindegyszellemi nihilt, amikor az akciós parizerért folytatott közelharc kulturális-közösségi programmá nemesül…
Persze nem feltétlen fog a zárvatartás miatt minden család közösen mecsbokszozni (van még olyan?), ahogy a KDNP szeretné, de mégis mókás, hogy a lakosságok azt követelik, a Tesco meg a többiek legyenek nyitva vasárnap. Na de valami jelét adjuk már, hogy a vasárnap úgy ezer éve a közös pihenés napja, vagy mi! Hogy ilyenkor ideálisan a ház körül kellene tevékenykedni, újságot kéne olvasni (vagy minket) a fotelben cigizve (ja nem, cigizni ki kell menni az erkélyre), meg közösen moziba menni, színházba menni (na tessék, a jegyeladók, mozisok és a színészek is dolgoznak vasárnap), együtt kajálni, meg a Macskafogó seggéből kiesett cicusokhoz hasonlóan réten virágszirmot számlálni.
Ráadásul többé-kevésbé mindenkinek ezt kellene tennie, mert különben meg szar és egyhangú az élet!
A másik tüntetős társulat meg elméletben a korkedvezményes nyugdíj rendszerének meghosszabbítása, a cafeteria adóterheinek visszacsökkentése, a költségvetési törvény szociális partnerekkel történő érdemi megvitatása, az új Munka törvénykönyve munkavállalókra hátrányos rendelkezéseinek felülvizsgálata, továbbá a sztrájktörvény visszaállítása miatt hívta utcára a tagszervezeteiket. Legalábbis ezeket a pontokat nézte ki magának a katalógusból.
Ehhez képest, miután hétfőn nem sikerült megbénítani másoknak az országot, a LIGA rakparti akcióján szó sem volt korkedvezményes nyugdíjról, vagy a cafeteria adóterheiről, csak a dohánykereskedelemről szóló törvényjavaslat várható hatásairól és arról, hogy miért kell a dohánygyárak és nagykereskedők, valamint a kiskereskedők közé egy központi elosztó céget beiktatni (ezt mi sem tudjuk – megfejtéseket a postaládába kérjük!), amelynek legalább 3 százalékos garantált díjat szavatolna a jogszabály. A tüntetők szerint 1000-1200 munkavállaló elbocsátásával is járhat a központi elosztás megvalósítása. Mindezért a Philip Morris, a British American Tobacco és az Imperial Tobacco munkavállalói 350 céges kocsival zárták le az utat.
Szakszervezeti étosz, Isten veled! Ha így folytatjuk, a kormány akaratán kívül megvalósítja a korporatív államot.